János nádor.
János nádor.
Pálffy János változatos, eseménydús életpályája sokkal jelentékenyebb, semhogy e szűk keretben életrajzának megírására vállalkozhatnánk. Csak főbb vonásokban fogjuk vázolni e nagy férfiú életfolyamát, kinek fényes hadipályája nemcsak családjának szerzett dicsőséget, hanem mint hadvezér és zászlós úr, az uralkodó család háláját és nemzetének elismerését is kiérdemelte.
Pálffy János, mint Pálffy Miklós koronaőr legifjabb fia, 1663 augusztus 20-án Vöröskőn született. Tanulmányait Bécsben kezdte, melyeknek folytatására 1677–78-ban Pármába ment. 1681-ben a neuburgi, majd az isemburgi 732német birodalmi gyalogezrednél szolgált mint önkéntes, de még ugyanebben az évben a gróf Pálffy Károlytól felállított vasas-ezredhez lépett át, hol zászlós lett. Ezredével 1683-ban részt vett Bécs védelmében és 1684-ben, ugyanennél az ezrednél kapitány lett. 1687-ben részt vett Budavár visszafoglalásában és 1688-ban Lotharingiai Károly herczeg főhadvezér hadsegéde lett. 1699-ben a Czobor-féle huszár-ezredben ezredes, majd apósa: Czobor Ádám gróf halála után, ezredparancsnok és 1693-ban ápr. 3-án vezérőrnagy. Ebbe az időbe esik János Frigyes würtembergi herczeggel vívott nevezetes párbaja, mert a herczeg a magyar nemzetről, főleg a magyar katonákról, a tisztikar előtt becsmérlőleg nyilatkozott. A herczeg, mint kihívó fél lőtt először és golyója Pálffy János kalapját lyukasztotta át; Pálffy golyója azonban nem tévesztett czélt és a herczeg holtan maradt a párbaj színhelyén. E párbaj után Pálffy Lengyelországba menekült; nagybefolyású családja azonban csakhamar kieszközölte számára a kegyelmet, a mit előmozdított az is, hogy a XIV. Lajostól megindított rablóhadjáratok következtében, a hadsereg nem nélkülözhette vitéz tábornokát. Lengyelországból visszatérve, a francziák ellen harczoló rajnai hadsereghez rendelték, hol 1700 jan. 26-án altábornagy lett s eddigi huszárezrede helyett vasas-ezredet kapott.
Pálffy még a francziák ellen küzdött, midőn 1703 év nyarán Magyarországon kitört a szabadságharcz. A felkelés első sikereinek hatása alatt, II. Rákóczy Ferencz győztes lobogói már Bécs közelében lobogtak. A bécsi haditanács sietve hívta vissza Pálffyt, a kit Lipót 1704 jan. 15-én horvát bánnak nevezett ki. Első feladatáúl azt tűzték ki, hogy a drávántúli országrészekből hadat toborozzon s azokkal az Ausztriából előnyomuló Heister fővezért támogassa.
Pálffy 1704 tavaszán a Dráva mellékéről előnyomúlva, egyidőre kiszorította ugyan Károlyi hadait a Dunántúlról, de a kurucz fegyverek további sikereit meggátolni már nem tudta. Ebben az évben (máj. 5-én) lovassági tábornok lett.
A kurucz háború a trónváltozás daczára is tovább folyt. 1705 nyarán Herbeville gróf neveztetvén ki fővezérré, a pudmericzi győzelem után Budának tartott, az ausztriai határszéleket pedig Pálffy őrizetére bízta.
Ezalatt azonban Ocskay László kurucz brigadéros Morvába és Ausztriába tört s onnan visszatérve, Vöröskő várát fogta ostrom alá. A kuruczok első támadása némi sikerrel járt, a mennyiben a vár két külső udvarát hatalmukba kerítették; de Pálffy csakhamar értesülvén ősi várának szorongatott helyzetéről, felmentésére sietett, mire Ocskay, nehogy két tűz közé szoruljon, az ostrommal felhagyott.
Pálffyt ezután a Dunántúlra rendelték, hol Sopronnál ismét Ocskay lovasságával mérkőzött meg, majd a Muraközt foglalta vissza, mely után ismét a Csallóközben találjuk hadával. 1708 aug. 8-án, a kuruczokra nézve oly szerencsétlen végű trencséni csatában, ő ösztönözte Heister fővezért a támadásra, míg ő maga a gróf Pekry Lőrincz vezérlete alatt álló jobbszárnyra vetette magát, a mivel a csata sorsát eldöntötte.
Pálffy még 1709 nov. 7-én Sáros vármegye főispánjává, 1710 márcz. 28-án a felsőmagyarországi hadak főparancsnokává neveztetett ki. Mialatt a császári had mindegyre jobban előnyomult és Heister fővezér súlyosan megbetegedett, a bécsi haditanács a fővezérlettel Pálffyt akarta megbízni, a ki azonban a terhes és felelősségteljes állást elfogadni nem volt hajlandó. Csak később, Savoyai Jenő sürgetésére engedett s 1710 őszén átvette a magyarországi császári hadak fővezényletét.
De habár Pálffy az udvarnak odaadó híve volt, a békés kibontakozást melegen óhajtotta. Kinevezése a kuruczok között is némi reményt keltett, habár maguk a vezetők sem igen bíztak a békés kibontakozás lehetőségében.
Midőn 1710. év végén Károlyi Sándor az alkudozásokat Pálffyval megkezdte, azok eredménye a Pálffy és Rákóczy között, a vajai kastélyban (1711 jan. 31) történt találkozás volt. Mikor a tárgyalások híre Bécsbe is eljutott, Pálffy legnagyobb pártfogója, Savoyai Jenő fakadt ki legjobban ellene; a bécsi haditanács azonban most már nem hallgatott Savoyai Jenőre. Anglia közbelépése következtében, I. József király február 14-én megadta Pálffynak a tárgyalások folytatására a felhatalmazást, de most már Locher 733Károly haditanácsost adtak melléje, nehogy a magyarokkal szemben túlságosan engedékeny legyen. A békés kibontakozás felé azonban – I. József váratlan halálával – új akadályok tornyosultak. Bécsben felülkerekedett az engesztelhetetlenség, Pálffyt vissza akarták hívni, s helyébe Cusanit óhajtották kinevezni; de Pálffy erélyes fellépésére, s midőn levelében a bécsi udvart figyelmeztette, hogy viszszahívása minő veszélyeket rejt magában, Eleonóra császárné, mint régens, újból megbízta Pálffyt a tárgyalások vezetésével, melyek az 1711 április 29-én kötött szatmári békével értek véget. Még a békekötés napján tette meg írásbeli jelentését az új uralkodónak: III. Károly királynak, majd Bécsbe ment az uralkodó fogadtatására.
Pálffy János gróf, nádor.
Alig fejeződött be a szabadságharcz, kitört a török háború. Midőn a török 1715-ben a karloviczi békét megszegte, Károly király Velenczével kötött szövetséget s az egész keresztény világot felszólította a török ellen való küzdelemre. Savoyai Jenő, a fővezér, Futakot jelölte ki a sereg gyűlhelyéül. Mellette a vezérletben az első helyet Pálffy János foglalta el. Alig hogy a hadműveletek kezdetüket vették, Pálffy 1716 aug. 2-án Karlóczánál már heves harczba elegyedett a benyomuló törökökkel s az augusztus 5-én kivívott péterváradi fényes győzelem, melynek sorsát az általa rohamra vezetett 21. lovasezred döntötte el, nagyrészt az ő érdeme. A péterváradi csata után Jenő fővezér Temesvár megvételét tűzte ki feladatul, melynek első körülzárolását szintén Pálffyra bízta; ugyanő hiusította meg a vár felmentését is azáltal, hogy a belgrádi törökök segédcsapatait szétverte.
1717 tavaszán Belgrád ostroma került sorra. A Pálffytól vezényelt könnyű lovasság itt is derekasan megállta helyét. Az augusztus 16-án vívott döntő mérkőzést is Pálffy nyitotta meg. Ez alkalommal megsebesült, de a merész támadásnak az volt az eredménye, hogy Belgrád harmadnapra megadta magát.
A török hadjárat a passaroviczi békekötéssel befejezést nyervén, Pálffy odahagyta a katonaságot, s hivatalos pályára lépett. Mint horvát bán, rendkívüli szolgálatokat tett az uralkodónak a nőági örökösödésről szóló törvényjavaslat elfogadása érdekében. Először a horvát tartománygyűlésen fogadtatta el e törvényjavaslatot, midőn pedig a vármegyék hivattak fel nyilatkozattételre, Pozsonyban emelte fel szavát, s az ő befolyásának köszönhető, hogy nemcsak Pozsony, hanem a többi szomszédos felvidéki vármegyék is az örökösödés mellett nyilatkoztak.
Érdemei elismeréséül 1724 jan. 15-én m. kir. helytartótanácsossá, 1731 okt. 5-én, gróf Koháry István helyébe országbíróvá, ugyanez év okt. 27-én a hétszemélyes tábla bírájává, 1732 márcz. 14-én Pozsony vármegye örökös főispánjává nevezték ki. 1734-ben a családja által eddig zálogban bírt bazini és szentgyörgyi uradalmakra nyert adományt.
Fényes hadipályáján csupán az 1736. évi török hadjárat alatt tapasztalt mellőzés okozott neki keserűséget. Noha az egész közvélemény őt óhajtotta fővezérnek, az mégis Lotharingiai Ferencz lett, s melléje Seckendorff, volt 734berlini követet nevezték ki a hadmíveletek intézése czéljából. Pálffyt ez a mellőzés igen lesújtotta, de az uralkodó iránti hűségét nem ingatta meg. Sajnos elégtételéül szolgált neki az idegen hadvezérek ügyetlensége, melylyel. a hadsereget vezették, úgy hogy Károly király a szégyenteljes belgrádi békekötésnél (1739), a Száván túl fekvő meghódított területekről lemondani kényszerült. A bécsi udvar némileg jóvá akarván tenni a Pálffy Jánossal szemben elkövetett méltatlanságot, Károly király 1740 február 20-án az aranygyapjas rendet adományozta neki.
Károly király október havában elhalván, a trón Mária Teréziára szállott, a ki alig foglalta el a trónját, már kitört a háború. Pálffy nem maradt tétlenül. Még 1741 jan. 26-ára fegyverre szólította az országot az ellenség ellen, kijelentvén, hogy maga is táborba száll.
Midőn a koronázó országgyűlés május 18-án megnyílt, a nádori szék betöltése került napirendre. Négy jelölt (Esterházy József gróf, Révay Pál báró, Pálffy János gróf, Zay Imre) közül a rendek egyhangulag Pálffy Jánost kiáltották ki nádorrá. Ő koronázta meg június 26-án a prímással a királynőt is.
Új méltóságában a fegyveres ellentállás szervezését tűzte ki czélul. Az örökre emlékezetes szept. 11-iki jelenet után, midőn a rendek életület és vérüket ajánlották fel az ingadozó trón megmentésére, és midőn a nádor örömmel jelenthette az uralkodónak, hogy hű magyarjai felkészültek a védelemre, a királynő 1742 elején őt nevezte ki a magyarországi hadsereg fővezérévé. Ez a hadsereg becsülettel állotta meg a helyét, s ha nem is győzött mindenütt, de megmentette a trónt s a magyar fegyvereknek három nemzet előtt dicsőséget szerzett. Mária Terézia maga méltányolta legjobban a magyarok hősiességét és ennek az 1744 június 13-án Pálffyhoz intézett levelében meleg hangon kifejezést is adott.
Midőn Nagy Frigyes másodízben tört be Csehországba, Mária Terézia a főurak egy részét ismét Pozsonyba hívta. A második hadjáratban Pálffy személyesen kivánt részt venni és a királynő alig tudta az akkor már 80 éves aggastyánt szándékáról lebeszélni, s midőn Pálffy végre meghajolt a királynő kívánsága előtt, Mária Terézia egy gyémánttal kirakott kardot, egy nagyértékű gyémánt-gyűrűt és egy lovat küldött neki ajándékul, a követkenő sorok kíséretében: „Mein Vater Pálffy! Ich sende Euch dieses Pferd, welches nur allein von dem Eifrigsten Meiner Unterthanen bestiegen zu werden würdig ist. Empfanget zugleich diesen Degen, um Mich wider Meine Feinde zu beschützen, und nehmt diesen Ring als das Kennzeichen Meiner gegen Euch tragenden Zuneigung an.” A második hadjáratból is becsülettel tért vissza a magyar sereg és Pálffy, a ki röviddel az aacheni béke után, 1751 márczius 24-én, 87 éves korában Pozsonyban elhalálozott, azzal a tudattal húnyta le szemeit, hogy a miért egész életét, férfikora erejét és aggkora javát áldozta: a Habsburgok trónja biztosítva van.
Kétszer nősült. Első neje Czobor Mária Anna Terézia grófnő, a kit 1687-ben vett nőül, 1733 október 3-án elhalálozott. Második neje Stubenberg Mária Julia grófnő, gróf Zichy Károly koronaőr özvegye, a kivel 1741-ben lépett házasságra.
