János pro-senior.
János pro-senior.
Pálffy János (id.) 1829 augusztus 19-én született. Atyja: Ferencz halála óta, a királyfalvai ág egyedüli fisarja. Tanulmányai végeztével hosszabb ideig külföldön tartózkodott, de a hatvanas évek végével már Pozsony vármegye társadalmi és közéletben mindegyre jelentékenyebb szerepet játszott. 1871-ben Pozsony vármegye főispánja lett, mely méltóságában 1874-ig működött. Már főispánsága alatt is nagy anyagi áldozatokat hozott a közjótékonyság javára. Főispáni illetményeit Pozsony város szegényeinek engedte át s a vármegyei tiszti nyugdíjintézet alaptőkéjének gyarapításához 20.000 frttal járult. Ő alapította a közmagtári alapot is. Nagyszombatban és Somorján polgári iskolát alkotott, a pozsonyi ág. ev. theologia részére 16.000 frtot adományozott, stb. Midőn főispánságának ideje alatt (1873-ban) országszerte s kivált Pozsonymegyében a kolera dühöngött, a saját költségén orvosokat hozatott a vármegyébe és a nép élelmezésére mintegy 60.000 forintot költött. Hasonló áldozatkészséggel karolta fel a szenvedők ügyét vármegyéje határain kívül is. A szegedi árvízkárosultaknak 50.000 forint segélyt küldött s folyton nagy összegeket áldoz jótékony czélokra. De a tudományok s főleg a művészetek is hatalmas pártfogót nyertek benne. Piloty nagy festményét: „Nero Róma égésénél", ő ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Kiváló műbarát és műértő. Mű- és régiséggyűjteményei messze földön híresek. A bajmóczi vár, a bazini várkastély, a királyfai kastély, pozsonyi, bécsi és párisi palotái, valóságos tárházai a műkincseknek és gyűjteményeknek. Érdemei elismeréséül a király 1884-ben a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot s 1896-ban az I. osztályú vaskorona-rendet adományozta neki.
Vöröskő.
De a nemzet háláját mégis leginkább az 1900. évi okt. 9-én tett alapitványával 737érdemelte ki, melynek czélját és rendeltetését leghívebben magyarázza meg a kormányelnökhöz intézett következő soraiban:
Nagyméltóságú m. kir. Miniszterelnök Úr!
Úgy voltam és vagyok mindenkoron meggyőződve, hogy a magyar államnak – mint ilyennek – feltétlenül szüksége van arra, miszerint a törzsét képező magyar középosztály fenntartassék s mindinkább gyarapítva erősbíttessék. – Minthogy azonban ezen czél elérésére vagyoni eszközökre is van szükség, – elhatároztam magamban, miszerint ezen vagyoni eszközök megteremtéséhez a magam részéről is hozzájárulok és pedig oly irányban, a melyet én a jelzett czélra alkalmasnak tartok.
A magyar középosztály szolgáltatja ugyanis a szellemi tényezők legnagyobb részét – s azért is úgy vélem, hogy a legmegfelelőbb, ha én egy alapot létesítek, a melynek a jövedelmeiből kétharmadrészben 700 koronás, egyharmadrészben pedig 1000 koronás ösztöndíjak alkottatnak, a mely ösztöndíjak adományozása által azután a magyar középosztály több magyar családjának megadatik a mód, hogy tehetséges és törekvő magyar érzelmű gyermekeit közvetlenül a maga, közvetve pedig a magyar haza javára neveltetheti fel.
Ezen és ily alapítvány számára szántam én Pozsony vármegye területén fekvő Alsó-Diós, Ottóvölgy, Cseszte, Pila és Dubova községek határaiban létező összesen 5758 katastr. hold erdőt és 734 hold szántót kitevő s legalább 1.743,600 korona forgalmi értékkel bíró s korlátlan tulajdonomat képező tehermentes ingatlanaimat – azoknak összes járulékaival, jogaival, de dologi és az összes vöröskői uradalom patronátusi terheivel együtt is.
Emez alapítvány czéljaira szánt vagyonom ezen felajánlásom elfogadásával nyomban menne át az alapítvány tulajdonába és én csakis az életfogytiglani haszonélvezeti jogot tartanám fenn magamnak akkép, – hogy halálom bekövetkeztével nemcsak maga az ingatlan vagyon, hanem az azon levő s ahhoz tartozó összes holt és élő felszerelés – függő, úgy már leszedett termék és készlet is az alapítvány birtokába menne át. – Miután pedig a vagyon legnagyobb része erdőbirtokokból áll – már eleve is kijelentem, hogy azt a kormány kiküldendő közegével egyetértőn megállapított üzemterv szerint akarom haszonélvezni, s hogy azt tartozmányaival együtt, mint eddig, úgy ezentúl is használható karban fenntartom.
Alapítványom a többi hasonló alapítványok módjára a m. kir. kormány képviselete és fennhatósága alatt állana s általa kezeltetnék is oly módon, hogy annak jövedelmeiből mennél több ösztöndíj lehessen alkotható és kitűzött czélom ehhez népest mennél nagyobb mérvben lehessen elérhető.
Az alapítvány mindenkoron nevemet fogja viselni s az abból alkotott ösztöndíjak a magyar középosztály magyar érzelmű férfigyermekeinek lesznek minden valláskülönbség nélkül a m. kir. kormány által pályázat útján adományozandók, a kiket a tanári kar tehetségük s törekvésük folytan ösztöndíjra érdemeseknek fog kijelölni, és a kiknek szülői ezen mintegy neveltetési járulékra – nem megfelelő vagyoni erőik folytán – utalva lesznek, megjegyezvén, hogy ezen ingatlan alapítványom soha eladásnak vagy cserének tárgyát nem képezheti.
Az 1000 koronás ösztöndíjak csak a felsőbb iskolák, a 700 koronásak azonban úgy a közép-, mint pedig a felsőbb iskolák növendékeinek juttathatók, s ha valaki ez ösztöndíjak valamelyikét már elnyerte – úgy akkor az annak elnyeréséhez szükséges feltételek változatlan fennforgása esetén azt tanulmányainak teljes befejeztéig megtartja.
Cseszte község határában fekvő úgynevezett vöröskői várból engem illető 3/8-ad részt, – nyári üdülő helyül óhajtanám felhasználtatni – erre érdemesült középiskolai tanárok, valamint ösztöndíjamat élvező s arra reá utalt tanulók által.
Alapítványalkotási szándékomat és annak főbb mozzanatait ekkép Nagyméltóságod tudomására hozva, – arra kérem:
Hogy ezen felajánlásomat tudomásúl venni, – azt a m. kir. magas kormány nevében elfogadni, – az alapítványi vagyon és tartozmányainak az összeírására és felbecslésére – úgy az üzemtervnek közös elkészítésére 738hivatalos szakközeget kiküldeni s ezen szükségesek megtörténtével az elkészülendő alakszerű alapítóokmányt, a melynek alapján a vagyon tulajdonjoga – életfogytiglani haszonélvezeti jogom egyidejűleges biztosításával – az alapítvány javára tlkvileg átírható lesz – a maga idején velem együtt aláírni szíveskedjék
Budapest, 1900-ik év október hó 9-én.
Nagyméltóságod tisztelő híve
id. gróf Pálffy János s. k.
id. gróf Pálffy János s. k.
E nagylelkű alapítvány a XIX. század alkonyán, méltóan sorakozik a család hatszázados multja alatt szerzett nagy érdemekhez.
* * *
