Miklós vonala. Miklós főkanczellár.
Miklós vonala. Miklós főkanczellár.
a) Miklós vonala.
Miklós, Vöröskő várának örökös ura, 1710 szeptember 4-én Bécsben született. 1732-ben cs. kir. kamarássá, 1734 január 16-án magyar főudvarmesterré neveztetett ki. Hivataloskodását 1739 október 7-én kezdte meg, a m. kir. kanczellária tanácsosaként. 1745-ben I. Ferencz római német császsár, birodalmi titkos tanácsossá, Mária Terézia királynő, 1746 június 4-én val. belső titkos tanácsossá nevezte ki, 1758 márczius 15-én Magyarország főkanczellárja lett és 1759 november 19-én az aranygyapjas rendet kapta.
Mint kanczellár a magyar rendi élet és az ősi kiváltságok fenmaradásáért küzdött és e tekintetben teljes összhang uralkodott közte, Batthyány Lajos nádor és gróf Grassalkovich Antal kamarai elnök között. Midőn a kanczellári állást elvállalta, terjedelmes emlékiratot nyujtott át Mária Terézia királynőnek, (Pálffy Miklós emlékiratai Magyarország kormányzásáról. Kiadta Marczali Henrik), melyben határozottan megjelölte azokat az irányelveket, melyeket hivataloskodása alatt követni akart. Emlékiratát Magyarország közállapotainak alapos ismerete, rendkivüli éleslátás s óvatosság jellemzik. Különösen figyelmébe ajánlja a királynőnek, hogy a nemzeti érzelmeket és az esetleges előítéleteket kimélni kell; különösen ügyelni kell a nemzet jogaira, s ezért a minisztereknek nem szabad a királyi tekintélyt oly czélok elérésére felhasználni, melyek sem a törvénynyel, sem a lehetőséggel össze nem egyeztethetők. A törvényhozás terén főelvűl az ősi alkotmány fenntartását jelöli meg, melyen ott, a hol kell, javítani lehet; egyúttal felveti a magánjogi kodex megalkotásának szükségét, melynek czélja a birtokviszonyok rendezése. Nagy óvatosságot ajánl az adóügyekben is. Mindenekelőtt új felmérést és adóösszeírást tart szükségesnek, mely munkálatok megbízható magyar emberekre volnának bízandók. Felveti a papság megadóztatásának eszméjét is és erre Róma hozzájárulását óhajtja megnyerni. Vallási ügyekben is megjelöli a követendő eljárást, a protestánsokkal és görög-keletiekkel szemben is. Habár ebben az emlékiratban a XVIII. század állambölcselőinek hatása kétségkívül föllelhető, tagadhatatlan, hogy erős nemzeti érzés vonúl végig rajta.
Pálffy kanczellárnak, hivataloskodása kezdetén, nagy befolyása volt a kormányzatra. A királynő az ő tanácsára igyekezett a magyar nemességet 716mindjobban lekötelezni. Nagy része volt a magyar nemesi testőrség felállításában és királyi biztosként ő eskettette fel 1760 szept. 28-án Pozsonyban a nemesi testőrséget.
De a bécsi udvar hangulata megváltozott. Batthyány kegyvesztett lett és Pálffyt a királynő 1762 november 27-én mentette fel állásától. Helyökbe hivatalnok-emberek léptek, a kik a német kormányhivataloknál kezdték pályájukat.
Az 1764. évi országgyűlés azonban az új hivatalnokoknak nem hozta meg a várt sikert és így a királynő ismét igénybe kivánta venni Pálffy szolgálatait, kit az országgyűlés berekesztése után, 1765 április 27-én, országbíróvá nevezett ki. Ebben az új méltóságában nagyfontosságú tevékenységet fejtett ki, különösen az úrbér szabályozása tárgyában kibocsátott rendelet körül. Mária Terézia királynő, ki az úrbér szabályozására nagy súlyt helyezett, még az országgyűlés folyama alatt felhívta Festetich Pál gróf kamarai alelnököt egy úrbéri szabályzat kidolgozására; de időközben Pálffy neveztetvén ki országbíróvá, Raab udvari tanácsos készítette el a szabályzat legnagyobb részét, mely így 1765 július 10-én bocsáttatott ki. Hogy mennyire érdeklődött a királynő e fontos rendelet iránt, mutatják azok a levelek, melyeket e tárgyban az új országbíróhoz intézett. II. József, érdemeinek elisméréséül, 1769 július 20-án a szent István-rend nagykeresztjét adományozta neki. Meghalt 1773 február 6-án Bécsben. Tetemeit február 13-án Malaczkán tették örök nyugalomra.
Nejétől: született Althan Mária Anna grófnőtől, kivel 1733 január 11-én lépett házasságra, nyolcz gyermeke született: Mária Antónia (szül. 1733., meghalt 1806.). Los Rios Ferencz marchese neje; Károly; Mária Anna Jozefa (szül. 1747.), gróf Esterházy Jánosné; Terézia Jozefa (szül. és meg. 1749.); Jozefa Francziska (szül. 1750., megh. 1752.); Pál (szül. és megh. 1752.); Francziska Serafin (szül. 1753), férje gróf Batthyány Lajos; Mária Terézia férjezett gróf Zichy Istvánné.
