Bazin, mint sz. kir. város.
Bazin, mint sz. kir. város.
1647 június 14-én emelte III. Ferdinánd a várost a szabad királyi városok sorába. Ebben az időben Wizer János volt a városbíró és Csermák János a jegyző.
A város falait 1643-ban kezdték építeni. Összesen 11 kiugró bástyatornya volt és 3 kapuja, melyek fölvonó hidakkal voltak ellátva. Az egyiket, az ú. n. nagyszombati kaput, 1663-ban, a mikor ezen az oldalon a törökök betörésétől tartottak, befalazták.
1655-ben a baziniak Pálffy Miklós gróffal szerződést kötöttek, melynek értelmében a limbachi erdőt, annak „Királyi makkerdő” nevű részén kivül, közösen használhatják, míg a czajlai erdőben csak az uradalom beleegyezésével volt szabad fát szedni.
1683-ban Bazin sokat szenvedett a Thököly-féle fölkelőktől. Maga Thököly Imre is ez év augusztus 27-én Bazinban tartózkodott. 1704 október havában Rákóczy csapatai foglalták el a várost Ocskay vezetése alatt. A lakosokat kifosztották és a várost fölgyujtották. 10 évvel később pestis dúlt Bazin falai között és a lakosokat megtizedelte.
1747 június 14-én nagy ünnepségek között ülték meg annak századik évfordulóját, hogy Bazin sz. kir. város lett. Érdemesnek tartjuk fölemlíteni, hogy ebben az időben Rigó Pál volt a polgármester, Nagy Mihály a városbíró, Melchort József a városkapitány és Wernhard András a jegyző.
1784-ben majdnem az egész város leégett. A városi tanács, hogy a lakosoknak hajlékaik fölépítését és kijavítását megkönnyítse, megengedte, hogy a várfalak tégláit használhassák föl erre a czélra.
A Napoleon hadjárata alatt a kormány a bazini erdőben, a fürdő fölött, kén-kemenczéket állított fel, a hol a lőporhoz szükséges ként gyártották. 1819-ben építtette föl a 4-ik vasas ezred tisztikara a födött lovaglóiskolát.
1825-ben oly gyakori volt a tűzvész, hogy a városi tanács szükségesnek látta díjat kitűzni azok számára, a kik az ily tűzeseteket legelsőkül jelzik. Ezt a körülményt valami Smetkó nevű városi darabant olyképpen aknázta ki, hogy maga is beállt gyújtogatónak, csak azért, hogy ő lehessen az első, a ki a tüzet jelzi és így az erre kitűzött díjakat megkaparinthassa. De rajtavesztett, mert tetten érték, és mivel az egyik tűzesetnél két emberélet is áldozatul esett, halálra ítélték és lefejezték. Néhány évvel később azonban, 1832 április 9-én a szomszédos Czeil nevű községben kiütött tűz következtében 213a város majdnem teljesen elhamvadt. A heves vihar ugyanis a város felé hajtotta a szikrákat és lángba borított több házat. A szél tovább vitte az égő zsarátnokokat és nemsokára az egész város lángokban állott. Csak az egyetlen, ú. n. Plébánia-utcza és a kapuczinusok kolostora mellett fekvő néhány ház maradt meg. Az evangélikus templom és a városháza is a lángok martaléka lett. A városháza szomszédházának tűzfala, a nagy tűz következtében rászakadt a szomszédos városi levéltárra, a hol ennek következtében majdnem minden ott őrzött oklevél elpusztult és a levéltárnak csak kis töredéke volt megmenthető. Itt megemlítjük még, hogy az 1831-iki kolera Bazin városát sem kímélte meg.
Bazin. – A plébánia-templom belseje.
Saját felvételünk
1847-ben a város sz. kir. városi rangjának 200 éves fordulóját ünnepelte meg. Ebben az időben Polner János volt a városbíró, Reichetzer Mór a polgármester, Skokanek József a jegyző és Kothmar János a városi kapitány.
