Gyermekhalandóság.
Gyermekhalandóság.
A vármegyében a nagyarányú gyermekhalandóságnak tehát egyik főoka az orvosok hiánya. A gyermekhalandóság feltűnően magas arányú. Országszerte vígasztalan képet nyújt ugyan a gyermekhalandóság statisztikája, de sajnos, hogy a műveltségben előrehaladott Pozsony vármegye nem hogy alatta maradna az országos átlagnak, hanem túl is lépi azt. Még mindig több mint 50% a hét éven alúli gyermek az összes halottak között. Ez a roppant százalék nem időszakos, hanem állandó jelenség. Pedig hogy kellő körültekintéssel nagyon is lehet csökkenteni a rendkívül nagy gyermekhalandóságot, azt Pozsony város példája tanúsítja, a hol 34–40 százalék körül van a még mindenesetre magas gyermekhalandóság; 1900-ban a hét éven alúl elhalt gyermekek Magyarország területén az összes halálozások 50.8, 1901-ben 48.4, 1902-ben 50.7 százalékát tették. Ugyanez években Pozsony vármegyében a halálozási arány 50.6, 48.6, 51.8 volt, tehát ez utóbbi esztendőben több mint egy százalékkal magasabb.
Ezekből a számokból is világosan látható, hogy a gyermekek egészségügye a vármegyében rosszúl áll. Hozzájárul az orvosok hiányán kívül a népnek általában országszerte tapasztalható maradisága és közömbössége, hogy az orvosi segélyhez vagy sehogy, vagy csak a végső esetben fordul, különösen pedig a beteg gyermeket inkább hordja a kuruzslókhoz, mint az orvoshoz, vagy egyáltalában sehova. És sajnos, hogy ez a rossz szokás éppen az államalkotó tiszta magyar fajnak egyik legsarkalatosabb hibája. Menthető a szegény embernek e mulasztása akkor, a mire már sajnos, rámutattunk, mikor igen távol esik tőle az orvos és csak nagy áldozatába kerülne, hogy felkeresse. A legtöbb esetben azonban a szocziális viszonyok és a megélhetés szomorúsága, a kultura alacsony foka, de egyszersmind a községi közigazgatás tehetetlensége és a kötelességtudás fogyatékossága az okai a gyermekélet nagy mértékű pusztulásának. Az orvosi segély igénybe nem vétele a felnőtteknél is gyakori. A míg Pozsony városában 92–93 ember vett igénybe orvosi segítséget 100 meghalt közül, a vármegyében 1902-ben csak 51.Ez a szám, a mi legfeltűnőbb, állandó hanyatlást jelent, mert a felnőttek közül 1899-ben 100 közül még 68 fordult orvosi segítséghez, 1900-ban már csak 57. Ez is az orvosok növekvő hiányára mutat. Az országos átlag még rosszabb ugyan és szintén hanyatló irányzatot mutat, mert általában a magyar birodalomban 1902-ben 47 fordult orvoshoz 100 közül, 1900-ban pedig még közel 51, de azért még sem mondhatjuk e tekintetben Pozsony vármegye állapotát csak távolról is kielégítőnek.
