Táplálkozás.
Táplálkozás.
A táplálkozás megyeszerte általában kielégítő, legkevésbbé azonban a Csallóközben, hol sok a szegény ember s velük együtt a nyomor; törekedjünk is ennek a népnek a jólétét emelni, mert az tény, hogy szegény, nyomorban tengődő nép egészséges és szabad nem lehet soha.
A vágóhidak általában nem megfelelők. Kőből épített vágóhíd nincs több, mint Nagyszombatban, Bazinban, Szentgyörgyön, Modoron, Dunaszerdahelyen, Somorján és Stomfán; egyebütt csak fabódékban vágják le az állatokat.* A hússzemlét ma már legtöbb helyen az állatorvosok végzik, tehát ettől fel vannak mentve a községi orvosok, kivéve ott, hol állatorvos nincs. Ilyen helyeken 40–80 fillér nyomorúságos díjért kell a hússzemlét is teljesíteniök.
Pozsony vármegye egész területén 1903-ban levágatott 18,747 szarvasmarha, továbbá 14,339 darab sertés és 1021 juh és kecske, vagyis összesen 33,107 darab, ellenben magában Pozsonyban ugyanez évben 34,150 állat – szarvasmarha, sertés, borju – került levágatásra. E számadatok bizonyítják legjobban, hogy a megye élelmezése, hús dolgában, bizony szegény, mert tény, hogy a megye 300,126 lakosa évenként kevesebb húst fogyaszt, mint Pozsony város 65,867 lakosa.
