Történeti visszapillantás.
Történeti visszapillantás.
Noha az okiratok legnagyobb részének elpusztulása miatt tüzetes képet nem adhatunk Pozsony város orvosi történetéről, annyit a néhány adat is bizonyít, hogy Pozsony városában, maga a hatóság is már régtől fogva éber gondot fordított az egészségügyre. A XIV. század elején, egy 1309-iki káptalani okirat tanúsága szerint, már volt Pozsonyban kórház, egyszersmind szegényház, melynek keletkezése azonban jóval régibb, visszanyúlik a XII. századba. 1332-ben Róbert Károly Jacobus nevű udvari orvosa pozsonyi prépost volt s ebben az évben nevezte ki csanádi püspökké. 1376-tól egy rendelet maradt fenn, mely már a mészárosok rendszabályozásával foglalkozik egészségügyi szempontból s megtiltja, hogy borsókás húst áruljanak. Egy más okirat szerint világos, hogy a XV. században városi orvos is működött.
A város, mint a többi város is a középkorban, igen sokat szenvedett a behurczolt pestis-járványoktól. Pestis-járványok dúltak a feljegyzések szerint a következő esztendőkben: 1100, 1117, 1119, 1126, 1147, 1187, 1193, 1202, 1224, 1227, 1239, 1242, 1270–71, 1282, 1305, 1307, 1311, 1316–17, 1337, 1342–1343, 1345, 1347–1351, 1359, 1365, 1382, 1410, 1425, 1448–1449, 1454–57, 1471–72, 1477, 1482–84, 1491, 1500, 1503–4, 1506–8, 1526-ban Bécsből hurczolták be s hosszabb ideig dühöngött, ismétlődvén az 1562, 1572, 1586, 1622, 1625, 1644, 1655, 1678, 1690. években, de különösen 1709–13 közt, a mikor a pestis leküzdésére külön egészségügyi bizottságot is állítottak fel Pozsonyban. Ezután azonban, megszűnvén a török háborúk, a szigorú határzár miatt Keletről nem hurczolhatták be többé a pusztító vészt. Az 1831-ben fellépett és 1855-ben ismét kiütött kolera már nem sok kárt tett.
Ebben a sok óvóintézkedésnek is volt része, a mit annál inkább állíthatunk, mert ugyanakkor Nagyszombatban dühöngött a kolera.
Említettük, hogy már a XII. században létezett itt kórházzal kapcsolatos szegényház, melyet szt. Lászlóról neveztek. Ezt a szt. Antalt követő keresztes rend alapitotta és tartotta fenn.* Ennek sorsáról a XII. és XIII. században igen keveset tudni. 1241-ben a tatárok felégették, 1271-ben Ottokár cseh király betörésekor érte nagy kár. A város tulajdonába ment át; de azért a keresztes rend fenhatósága alatt maradt egészen 1397-ig, a mikor a háborus viszonyok miatt hanyatlásnak indúlván, a rend összes javadalmaival és jogaival átadta Pozsony sz. kir. városnak. A második szintén igen régi intézmény 382a Lazaret néven ismert városi aggápoló intézet, mely a hatvanas évek közepéig községi kórházúl is szolgált. Ezt a XV. században alapították.
Dr. Vámossy István: A pozsonyi katholikus polgári ápoló intézet. – Dr. Ortvay Tivadar: Pozsony város története I.
A XVII. században ismét újabb kórházzal gazdagodik a város. Szelepcsényi György esztergomi érsek 1669-ben ugyanis megtelepíti az irgalmas rendet s a mostani vásártéren építi fel kórházukat. 1732-ben a „Szent Erzsébetről” nevezett irgalmas betegápoló apáczák települnek meg és alapítják női betegek számára kórházukat. Ugyancsak a XVIII. század elején alapítják az izraeliták is a maguk kórházát. A XIX. században a kórházak száma megkétszereződik. A cs. és kir. helyőrségi kórház, az evangélikusok kórháza majdnem egyidőben pedig a Ferencz József-gyermekkórház és az országos kórház ekkor keletkeznek s az országos kórház, nemsokára állami kórház néven, Pozsony nevezetessége és az ország egyik jelentékenyebb egészségügyi intézményévé lett. A kórházak sorát bezárja az 1883–84-ig épült és 1885-ben megnyílt m. kir. bábaképző. Való tehát, hogy kórházak dolgában Pozsonynyal egy magyar város sem mérkőzhet, még Kolozsvár sem. Ebből is látható tehát, hogy az orvosi karral ellátott harmadik egyetem csakis egyedül Pozsonyban volna legczélszerűbben és legolcsóbban felállitható.
