Fanemek.
Fanemek.
A Kis-Kárpát hegylánczolaton elterülő erdőségek uralkodó faneme a bükk, utána a kocsántalan tölgy; Modor, Cseszte, Dubova s Pila községek határában pedig a jegenyefenyő. E fanemek elegyetlenül és elegyesen nagyobb terjedelmű összefüggő, zárt állabokat alkotnak. Ezekhez sorakozik a gyertyán is, mely főleg az előhegyeken és halmokon teljesen elegyetlenül fordul elő és részben tölgygyel és bükkel vegyesen található.
Nagyobb csoportokban s főleg mesterséges telepítéssel alkotott fiatal erdőrészekben előfordul továbbá a lúcz-, vörös és erdei fenyő is.
Mint tehát a fentebbi számarányból látható, a bükk uralkodik e hegylánczolat legnagyobb részén, míg a tölgy az alantabb fekvő déli, délnyugati és részben a keleti, a jegenyefenyő pedig a Modor, Cseszte, Pila és Dubova községek határaiban fekvő hegyoldalak uralkodó faneme.
Az 1879. évi XXXI. t.-cz. életbelépte óta folytatott erdőgazdálkodás legfőbb irányelve a bükkösök terjedelmének más, nemesebb fanemek mesterséges ültetésével leendő apasztása s ezért mindazon erdőrészekben, a hol ezt a helyi és talajviszonyok megengedik, a letarolt vágások vagy egészen lúcz- és vörös fenyő-, vagy tölgycsemetékkel ültettetnek ki, részben a tarvágás után mutatkozó hézagok pótoltatnak ki az említett fanemek csemetéivel, részint pedig a vetővágások alatt álló bükkállabok jegenyefenyőmaggal telepíttetnek alá.
A második főcsoportnak, az úgynevezett morvamenti homosíkságon elterülő erdőségeknek uralkodó faneme kizárólag az erdei fenyő, de e fanemeken kívül előfordulnak még – nagyobb csoportokban – elegyetlen állabokat alkotva és erdei fenyővel keverve, a tölgy és az ákácz, továbbá a mélyebb fekvésű vizenyős helyeken s a patakok mentén, nagyobb csoportokban, az éger s végül kisebb-nagyobb csoportokat alkotva, a fekete fenyő és nyirfa, valamint új erdőtelepítésekben a lúczfenyő és sima fenyő (Pinus strobus) is. Tekintettel azonban a talajviszonyokra s arra, hogy itt úgy a lúcz-, valamint a sima fenyő erdősítési kísérletei kedvező eredményre nem igen vezettek, de sőt az itt-ott előforduló fiatal ákáczosok is kedvezőtlen fejlődést mutatnak, az utóbbi időben s főleg a rendezettebb erdőbirtokokban nemcsak a lúcz- és sima fenyő, hanem az ákácz megtelepítésével is fölhagytak s a letarolt területek felújításánál első sorban is az erdei fenyőt, a megfelelő helyeken pedig a kocsános és kocsántalan, valamint a kőrist és éger fanemeket alkalmazzák.
A Morva-folyó partjain és árterületében elterülő, mintegy 3500 k. holdnyi ligeti erdőknek 30%-át a tölgy, 50%-át a szil, kőris, éger, nyár és fűz, 20%-át pedig az erdei fenyő foglalja el. S mert a talaj a jelzett fanemek tenyészetének a legjobban megfelel, a vágások felújításánál is mindenütt, hol a mesterséges felújítás foganatosítása, vagy a vágások hézagainak kipótlása szükséges, erre a czélra csakis a tölgy-, kőris- és éger-csemetéket alkalmazzák.
281A vármegye keleti részében, nevezetesen a galántai járásban, valamint a szempczi és nagyszombati közigazgatási járások dombos és halmos vidékein található erdőcsoportok uralkodó faneme a tölgy és a cser, melyek elegyetlen állapotban és egymással keverve, külön erdőcsoportokat alkotnak s többnyire sarjerdőüzemben kezeltetnek. Ezeken kívül a nyár, fűz, szil, kőris és ákácz is, egymással keverve, uralkodó fái egyes kisebb erdőcsoportoknak, míg az éger, különösen a Fekete-víztől alkotott és Szentgyörgy város határában fekvő ingoványföld talaján található nagyobb terjedelmű, mintegy 600 k. hold kiterjedésű, tiszta elegyetlen állabot alkot. Ez erdők túlnyomó része sarjerdő üzemben kezeltetvén, fölújításuk természetes úton sarjadzással történik, s a mesterséges ültetések, tölgy-, cser-, kőris-, ákácz- és éger-csemetékkel, csakis az erdőhöz tartozó tisztás területeken, valamint a sikerrel be nem erdősült vágások egyes hézagain eszközöltetnek. Végül az érsekújvári Dunaág és a Duna folyótól határolt szigetközben, úgyszintén a Duna folyó partjain és árterületében előforduló erdőségekben az uralkodó fanem a kőris, nyár, éger, fűz és szil, továbbá kisebb csoportokban a kocsános és kocsántalan tölgy, valamint az ákácz. Ezek a fanemek – többnyire egymással elegyülve – vegyes állabokat alkotnak s csak kisebb erdőcsoportok találhatók, hol a föntebb elősorolt fanemek mindegyike külön-külön, elegyetlenül uralja a területet. A kőris, ákácz, tölgy s helyenként az ezüst-nyár által alkotott elegyetlen állabok túlnyomó része mesterséges ültetéssel keletkezett, míg az elegyetlen füzesek a Duna folyó szigetcsoportjain s különösen homok- és kavicsöntvényeken, természetes úton származtak.
A malaczkai uradalom erdei vasútja.
Újabb időben több rendezettebb erdőgazdaságban s különösen a gróf Pálffy-féle senioratus és Pozsony szab. kir. város erdejében, az amerikai kőrissel (Fraxinus cinerea), valamint az amerikai dióval (Juglans nigra) is tettek igen jó sikerű erdősítési kísérleteket.
A fönt elősorolt főbb fanemeken kívül elszórtan találhatók mindenütt kisebb-nagyobb mennyiségben a lombfáknak és cserjéknek hazánkban honos 282minden fajai, nevezetesen a juharfélék, a hárs, barkócza, vörös berkenye, vadalma, vadkörte, a csertölgy és zöld juhar, a zelnicze meggy, vörös gyűrű, húsos som, madárcseresznye, fekete és vörös bodza, vesszős fagyal, bangita, galagonya, kutyabenge, málna, szeder, hamvasszeder stb.
Százalékarányban kifejezve, a vármegyebeli összes erdőterületből mintegy 30%-ot a bükk, 27-et az erdei fenyő, 18-at a tölgy, 10-et a nyár, nyir, fűz, szil 3.5-et a gyertyán, 3-at a jegenyefenyő, 2.5-et a kőris, 2.5-et az ákácz, 2.5-et az éger és végül 1.0-et a feketefenyő fanem foglalja el.
