Talaj- és termőhelyi viszonyok.
Talaj- és termőhelyi viszonyok.
A vármegye területén fekvő összes erdők talajminősége az 1879. évi XXXI. t.-cz. életbelépte után osztályoztatván, külön kijelölték azokat az erdőket, a melyek véderdőket alkotnak, s mint ilyenek az idézett törvényczikk 3. §-a értelmében kormányhatóságilag jóváhagyott külön használati tervek szerint kezelendők, továbbá a futóhomokon álló erdőségek, valamint azok az erdők, melyeknek talaja másnemű mezőgazdasági megmívelésre állandóan alkalmasak nem lévén, feltétlen erdőtalajnak volt minősítendő, s végül azok az erdők is, melyeknek talaja nem lévén feltétlen erdőtalaj, esetleg kiírthatók és talajuk más mezőgazdasági megmívelésre állandóan fölhasználható.
Az ilyképp végrehajtott és az „Erdők nyilvántartási törzskönyvébe” följegyzett osztályozás szerint a vármegyebeli erdőségekből 2049.79 k. h. véderdő. Talajminőségre nézve pedig 10.583.69 k. h. futóhomokon, 126.994.97 k. h. föltétlen erdőtalajon és 22.440.42 k. h. nem föltétlen erdőtalajon áll.
A talaj részint a helyszíni és átalakulási viszonyok különfélesége, részint pedig az altalajt s illetőleg az alkőzetet alkotó ásványnemek változatossága miatt a lehető legkülönbözőbb: erről a vármegye természeti viszonyait tárgyaló fejezet bővebben szól.
Az előforduló kőzetek elmálási terményeinek megfelelőleg a talaj durva szemcséjű mész és agyag, a melynek termőképessége, a feltalaj termőrétegének mélysége, az égtájak felé való fekvés és kitettség, valamint az előforduló fanemek és azoktól okozott beárnyalás mértéke szerint, a lehető legváltozatosabb.
Nem ritka, főleg a bükk és helyenként a jegenyefenyő állabokkal borított völgyeletekben s egyes mérsékelt lejtőjű hegyoldalakon, a televénygazdag, erőteljes, mély, üde talaj; – míg viszont a Kárpát-hegylánczolat nyugati oldalain, a kitettebb s főleg a déli fekvésű meredek hegyoldalakon s különösen Pernek, Konyha, Detrekőváralja, Detrekőszentmiklós, Detrekőszentpéter, Széleskút és Bikszárd községek határaiban nem hiányzik a teljesen kiélt, televényszegény, sekély mélységű oly talaj sem, melyeken a teljes elkopárosodás veszélyének kikerülése s a talaj termőképességéenk megmentése végett sok fáradsággal, gonddal és kitartással kell megküzdenie a gondos erdésznek nemcsak a meglevő állabok kihasználási, de különösen a letarolt vágásterület sikeres fölújítási módjának megválasztása- és helyes alkalmazásánál.
A morvamenti homoksíkság talaja legnagyobbrészt diluviumhoz tartozó agyagos homok, helyenként kavicscsal s az úgynevezett rétegkő- (Ortstein) lerakodással, a mely utóbbinak, előfordulási helyének mélysége szerint, az állabok növekvésére nagyon is kedvezőtlen befolyása van. A talaj többé-kevésbbé durvább szemcséjű könnyű homok, mely főleg Búrszentmiklós, Búrszentpéter, Laksárújfalu, Závod, Miklóstelek, Rohrbach, Búrszentgyörgy, Székelyfalu, Nagylévárd, Kiripolcz, Jakabfalu, Detrekőcsütörtök, Lozornó és Zohor községek határaiban futóhomok-talaj jellegű.
A talaj termőképessége az agyagnak, homoknak és televénynek keveredési arányától függ, s a kavicsnak, valamint a rétegkőnek előfordulási aránya s az előfordulási hely mélységéhez képest igen változatos minőségű.
A Morva-folyó partján s annak árterületében található erdőtalaj általában véve igen jóminőségű, mert mély, zsombékos, fekete áradmányföldet, vízhordta fekete homok- és agyagtalajt alkot, alluviális és diluviális eredetű agyagtalajon s a vízpartok közelében hömpölykavicson.
280Ehhez képest a Duna és Vág folyó partjain és árterületükön, nemkülönben az érsekújvári Dunaág és a Nagy-Dunától határolt szigetközben az erdőtalaj alluvium-származású, különböző mélységű homokos agyag és vízhordta, televényes, üde homok, vagy iszaplerakódás, mely alatt kisebb-nagyobb mélységben kavics és diluviális homok az alkövezet.
Termőhelyi jóságra nézve a lehető legváltozatosabb, a szerint, a mily változó rétegzet- és mélységben a kavics előfordul, vagy a mily mértékben a talaj az alacsony (109–128 méter tengerszin fölötti magasság) fekvés következtében az árvizektől való elmocsárosodás veszélyének, vagy a talajvíz káros behatásának kisebb-nagyobb mértékben alá van vetve.
Végül a vármegye keleti részében, nevezetesen a szempczi, nagyszombati és galántai járásokhoz tartozó, nagykiterjedésű, dombos és halmos vidéken kisebb-nagyobb csoportokban található erdőségek talaját alluviális homok és kavics, diluviális lősz- és kavics-altalajon fekvő, középmélységű, üde, televénygazdag iszaphomok, részint pedig sárga és fekete agyag alkotja, mely nem föltétlen erdőtalaj és más mezőgazdasági mívelésre kiválóan alkalmas.
Fölemlítendő még a „Feketevíz” mentén Szentgyörgy szab. kir. város határában, mintegy 600 k. h. területen található égererdő is, melynek talaja a „Feketevíz” alkotta ingovány lápföld.
