A czéhek.
A czéhek.
A szervezett ipari élet itt is egyidejű lehetett a fejlettebb iparűzéssel; mindamellett a czéhek intézményéről szóló történeti adataink csak a XIV. század kezdetéről valók. Nagy Lajos idejében a czéhek működését általánosan kezdték már szabályozni; ilyenek voltak a pozsonyi mészárosok, suszterek és pékek 1376-ból származó czéhszabálzatai. A mészárosok és pékek hús-, illetőleg kenyér-elárúsítására vonatkozó, ugyancsak Nagy Lajostól 1370-ből származó rendelet Pozsony városára nézve akként intézkedik, hogy a mészárszékek és kenyérárúsok a városház mögött helyeztessenek el. Ugyanez időben a mészárosok és mészárszékek számát 28-ban állapítják meg s intézkedés történik aziránt, hogy a kiszemelt és felesketett mészárosok segédkezzenek a hatósági húsvizsgálatnál. A pékek számát 16-ban állapították meg és megbízták 310őket, hogy a kenyér helyes és pontos mértékére a hatósággal együtt felügyeljenek.
Pozsonyi czéhpecsétek.
Szabók (1784).
A pozsonyi muzeumban levő eredeti után.
Pozsonyi czéhpecsétek.
Gyertya- és szappanöntők.
A pozsonyi muzeumban levő eredeti után.
Pozsonyi czéhpecsétek.
Borbélyok.
A pozsonyi muzeumban levő eredeti után.
Pozsonyi czéhpecsétek.
Rézmívesek (1699).
A pozsonyi muzeumban levő eredeti után.
Pozsonyi czéhpecsétek.
Borbélyok és sebészek (1774).
A pozsonyi muzeumban levő eredeti után.
Pozsonyi czéhpecsétek.
Nyergesek (1647).
A pozsonyi muzeumban levő eredeti után.
Pozsonyi czéhpecsétek.
Könyvkötők
A pozsonyi muzeumban levő eredeti után.
Pozsonyi czéhpecsétek.
Sörfőzők (1726).
A pozsonyi muzeumban levő eredeti után.
Pozsonyi czéhpecsétek.
Mészárosok
A pozsonyi muzeumban levő eredeti után.
Pozsonyi czéhpecsétek.
Sarkantyú-készítők (1625).
A pozsonyi muzeumban levő eredeti után.
Pozsonyi czéhpecsétek.
Fésüsök (1741).
A pozsonyi muzeumban levő eredeti után.
Pozsonyi czéhpecsétek.
Ötvösök.
A pozsonyi muzeumban levő eredeti után.
Pozsonyi czéhpecsétek.
Szitakötők (1617).
A pozsonyi muzeumban levő eredeti után.
Pozsonyi czéhpecsétek.
Puskamívesek (1733).
A pozsonyi muzeumban levő eredeti után.
Pozsonyi czéhpecsétek.
Timárok (1771).
A pozsonyi muzeumban levő eredeti után.
Pozsonyi czéhpecsétek.
Tűkészítők (1730).
A pozsonyi muzeumban levő eredeti után.
Pozsony városában többször látjuk az érintkezési pontokat a városi hatóság és a czéhek működése között, sőt ez utóbbiak némely jövedelmében, mint pl. a szűcsökében, a tanács is osztozkodott. A honvédelem is az iparosszervezetek nyilvános feladati közé tartozott, de leginkább látjuk azt, hogy a czéhek a vallásos élet külső nyilvánulásaiban vesznek tevékeny részt. Ilyképpen a czéhekbe tömörült iparosok működését a társadalom általános elismérese kísérte s közülök sokan a városokban és a vármegyében előkelő és bizalmi állásokat foglaltak el. Czéheink belélete igen tartalmas és szép képet tüntet fel. S ha egyik-másik tekintetben a czéhek működésében egyoldalú szempontokat látunk érvényesülni s egyes rendelkezésük az önzés és haszonlesés jellegét viseli is magán és habár ez is, mint minden eredeti intézmény, ha külső és önmagában rejlő korlátozások nem tartják vissza, könnyen eltávolodik egyik-másik czéljától, mindazonáltal az akkori viszonyok között az ipari munka megkívánta az ilyen szigorú szabályozást és a jó munkaerők tömörülését, amelynek sok tekintetben üdvös hatását is látták. Jellemzők e tekintetben a pozsonyi szabók szigorú szabályelvei, melyek a czék tekintélyének emelését és a mesterek erkölcsös életének fejlesztését tűzték czélul. Így: csak nős ember lehetett a czéh tagja, akinek, ha idegenből telepedett a városba, jó magaviseletéről szóló bizonyítványt kellett hoznia, mielőtt a czéhbe felvették. A nőtlen legény csakis mesterének dolgozhatott s részéről 8 napi felmondás volt szükséges, ha mesterétől megvált. A pozsonyi mészárosok szabályzata szerint az a mester, a kit a gyakori húsvizsgálatnál rossz hús elárúsításán kaptak, szigorú bűntetést fizetett; ezenkívül a mészáros szigorú kötelessége közé tartozott a vevőközönséget tisztességesen kiszolgálni.
A pozsonyi suszterek különösen arra ügyeltek, hogy a mesterek jól dolgozzanak és a ki az előírt szabályokat meg nem tartotta, annak munkáját nyilvánosan elégették, sőt magát a mestert fogságbüntetés is érte. Hasonló szellem hatotta át a pozsonyi pékek legrégibb szabályzatát, mely a jó munkára és a kenyér és a sütemény mértékének pontos megtartására fektette a fősúlyt; pl. ha valamely mester kisebb kenyeret sütött a megszabottnál, árúját a kórházi szegények javára elkobozták. Ezenkívül kötelességük volt a pékeknek arról gondoskodni, hogy a piaczi fogyasztás számára mindig elegendő kenyér és zsemlye legyen.
A pozsonyi és nagyszombati czéheknek más városokban leány- (filiális) czéhei voltak; ezek szabályaikat az anya-czéhtől kölcsönözték, melyhez bizonyos függési viszonyba jutottak. Egy czéhnek több fiókja volt, rendszerint a környékbeli városokban és helységekben, úgy hogy az anya-czéh a többi fiókok középpontja volt. A czéhek működésében a felebaráti szeretet is jellemzően domborodott ki s ez érzelemtől sugalt különféle jótékonysági intézményeket is istápoltak, mint: a betegsegélyezést, betegápolást, a halottaknál való virrasztást stb. A czéhek beléletét a családias szervezet jellemzi: a czéhmester gondviselője, vezetője, védője volt az iparosoknak. E mellett a czéh pénzeit kezelte; ellenőrizte a mestereket és munkájukat, a vétkesek fölött bíráskodott s végül minden összejövetelnél, akár gyűléseken, akár lakomákon, ő elnökölt. Ez utóbbi minőségben, – a mi úgy látszik, elég gyakori funkcziója volt – a czéhmestert lakomamesternek is nevezték, pl. a nagyszombati lakatosok czéhszabályaiban. A czéhmesteren kívül még a következők végeztek közteendőket a czéhek körében, ú. m. az atyamester, ki a legények ügyét-baját intézte, a dékán, ki a segédeket a munkakeresésben támogatta, a mívlátómesterek, kik a czéhmestert abban támogatták, hogy az iparosok műhelyeit, boltjait látogatták és a piaczra vitt árúkat vizsgálták. A nagyszombati lakatosoknál s más városok czéheinél ezenkívül a czég legifjabb tagja a czéh-előljáróság számára különféle szolgálatokat is végzett.
Vidéki czéhek pecsétjei.
Bazin. Órások, lakatosok, puskamívesek (1714).
Az illető községben levő eredeti után
Vidéki czéhek pecsétjei.
Bazin. Kőfaragók.
Az illető községben levő eredeti után
Vidéki czéhek pecsétjei.
Bazin. Timárok (1769).
Az illető községben levő eredeti után
Vidéki czéhek pecsétjei.
Bazin. Szűcsök.
Az illető községben levő eredeti után
Vidéki czéhek pecsétjei.
Bazin. Gombkötők (1667).
Az illető községben levő eredeti után
Vidéki czéhek pecsétjei.
Bazin. Pékek (1652).
Az illető községben levő eredeti után
Vidéki czéhek pecsétjei.
Bazin. Kádárok.
Az illető községben levő eredeti után
Vidéki czéhek pecsétjei.
Bazin. Asztalosok. (1650).
Az illető községben levő eredeti után
Vidéki czéhek pecsétjei.
Malaczka. Kovácsok, lakatosok stb. (1661).
Az illető községben levő eredeti után
Vidéki czéhek pecsétjei.
Malaczka. Kőmívesek, asztalosok, kádárok stb. (1785).
Az illető községben levő eredeti után
Vidéki czéhek pecsétjei.
Malaczka. Szabók (1741).
Az illető községben levő eredeti után
Vidéki czéhek pecsétjei.
Somorja. Molnárok.
Az illető községben levő eredeti után
Vidéki czéhek pecsétjei.
Nagylévárd. Kádárok (1821).
Az illető községben levő eredeti után
Az inasügyre is nagy súlyt helyeztek a czéhek, különösen a tanuló tiszteséges, erkölcsös életmódjára és a szakmájában való pontos kiképzésére. A pozsonyi pékek szabályaiból megtudjuk, hogy az inasnak tisztességesnek, illemtudónak kellett lennie; otthon és az utczán köszöntenie kellett a mesterén és annak feleségén kívül a legényeket és minden tisztességes embert; tilos 312volt fecsegnie, de ha a legények valami rosszat beszéltek a mester vagy annak családja felől, azt tartozott besúgni a mesternek.
A legények kiképeztetése és a vándorlás tekintetében a pozsonymegyei iparos czéhek az általánosan ismert intézkedéseket tartották szem előtt, de voltak ezektől eltérő intézkedések is, minő pl. a nagyszombati szabóké, a hol a czéhbe felveendő legénynek először „a város tagjává” kellett lennie. Kiváló érdekűek a czéhektől reánk maradt czéhlevelek és a czéhek pecsétjei, mely utóbbiakban Pozsony városa hazánk egyik legérdekesebb és leggazdagabb gyűjteményével rendelkezik.
Az alábbiakban közöljük a Pozsony vármegyében talált czéhlevelek lajstromát, a zárjel közé tett keletkezési évek feltüntetésével.
Pozsony: takácsok (1552), fazekasok (1569), mészárosok pecsétje (1572), kalaposok pecsétje (1583), kőmívesek (1600), csizmadiák (1602), kovácsok (1613), ácsok (1615), csiszárok, szíjgyártók, paizsgyártók és nyergesek (1637), borbélyok (1659) szűcsök (1667), harisnyakötők (1714), kádárok (1745), festők (1764), vargák (1764), hálófonók és halászok (1767), kenyérsütők (1692), üvegesek (1752), fehérsütők (1754), német szabók (1763), vidéki fuvarosok (1818), szegkovácsok (1818), timárok (1824), hentesek, húsfüstölők és kolbászkészítők (1826), szőrseprőcsinálók (1828), kertészek (1840), festék- és szerkészítők (1845), esztergályosok. – Pozsony-Várallya: szűcsök (1688). – Pozsony-Brenner: molnárok (1817).
Nagy-Szombat: szűcsök (1562), szabók és posztókészítők (1540), szabók külön (1622), posztócsinálók külön (1800), mészárosok (1562), csizmadiák (1566), vargák (1566), fazekasok (1567), szíjgyártók (1577), nyereg és paizsgyártók, csiszárok és szíjgyártók (1578), lakatosok (1584), takácsok (1584), kovácsok (1584), ácsok (1584), gombkötők (1599), kádár (1629), keréktgyártók (1629), viaszöntők (1697), mézeskalácsosok (1697), szűrszabók (1702), kőmívesek és kőfaragók (1726), kőmívesek (1727), timárok (1752), pékek (1758), kötélgyártók (1766), asztalosok (1772), borbélyok (1779), aranymívesek (1790), kalmárok (1827).
Modor: kovácsok (1591), takácsok (1612), lakatosok (1620), csizmadiák (1637), ácsok (1637), kádárok (1640), fazekasok (1642), mészárosok (1643), szűcsök (1644), vargák (1654), gombkötők (1656), posztócsinálók (1659), timárok (1690), kalaposok (1696), kerékgyártók (k. n.), szűrszabók (1709), asztalosok, szíjgyártók és üvegesek együtt (1755), molnárok (1780), ácsok, kőmívesek együtt (1792).
Szentgyörgy: takácsok (1636), csizmadiák (1646) és (1650), mészárosok (1647), kádárok (1648), kovácsok (1650), kőmívesek (1651), vegyes czéh (1655), szűcsök (1693), kovácsok és kerékgyártók a baziniakkal együtt (k. n.).
Bazin: vargák (1605), csizmadiák (1637 és 1749), kalaposok (1651), ácsok (1659), kádárok (1670), mészárosok (1725), kőmívesek (1752), pékek (1753), szabók (1753), szűcsök (1755), kovácsok és kerékgyártók (Szentgyörgygyel együtt).
Csallóköz (Szerdahely): vargák (1492 és 1702), (Szerdahely Csallóköz és Pozsonymegye számára), csizmadiák (a pozsonyiakkal együtt (1666), lakaposok (1666), kádárok (1680).
Cseklész: csizmadiák (1726), fazekasok (1745).
Cseszte: vargák (1631).
Csütörtök: csizmadiák (1660), kalaposok (1666), kádárok (1680).
Detrekő: szabók (1731).
Diós (Felső-Diós): (Szomolánynyal együtt) szabók (1776), molnárok (1823).
Galánta: csizmadiák (1723), szabók és czipészek (1815), sor czéz (1815).
Kisbodak: molnárok (1847).
Malaczka: kovácsok, lakatosok stb. (1661), kőmívesek, asztalosok, kádárok stb. (1785), szabók (1741), csizmadiák (1739).
Nagylévárd: csizmadiák (1835), vargák (1835), szabók (1835), mészárosok (1837).
Ottóvölgy: mészárosok (1725).
Püspöki: szabók (1671), lakatos- és bognár-czéh (1675), vargák (1675).
Somorja: szűcsök (1555), bognárok (1610), csizmadiák (1630, 1711 és 1719) kovácsok, lakatosok és bognárok (1689), molnárok (1823).
Szempcz: szabók (1701), fazekasok (1745), vegyes czéh (1746), kőmívesek és építőmesterek (1767).
Szerdahely (Vág): vargák (1492), tót-vargák (1780), szabók (1722), csizmadiák (1722, 1772, 1776 és 1838), mészárosok (1766), szerdahelyi és vágai molnárok (1823), takácsok (1839).
Szered: szíjgyártók (a XVI. századból), szabók (1593), vargák (1631), csizmadiák (1644), kovácsok (1661), fazekasok (1662), takácsok (1663), szűrszabók (1719), gombkötők (1723).
Szomolány: vargák (1747), szabók a felső-diósiakkal együtt (1776).
Szárazpatak: fazekasok (1801), kovácsok (1801), vargák (1801).
