Faipar.
Faipar.
A kádárok a bortermelő vidékeken természetesen élénk ipart űztek, különösen régebben, a mikor maguk is borüzlettel foglalkoztak; kiváltak közülök a pozsonyi kádárok, kikről a legrégibb városi adólajstromok tesznek említést; ezek a Dráva tokrolatától hajókon hozták fel a Dunán a szlavóniai dongafát; de puhafából is készítettek különféle edényeket és ezek számára az Ausztriából és a Felvidékről a Vágon leúsztatott és a szeredi piaczon vásárolt fát használták. Háztartási és egyéb gazdasági faedényeket az egész vármegyében készítettek.
Az esztergályosokat, asztalosokat és ácsokat, mint különálló kézműveseket említik régi történeti adataink. Ma is híresek a meggyfából készült Ehrenhoffer-féle pozsonyi szivarszipkák, pipaszárak és sétabotok.
Az építkezéshez szükséges nyersanyagot vízi erőre berendezett fűrészmalmok állították elő, melyekből a 70-es években az egész vármegyében 6 volt üzemben s ezenkívül 2 pozsonyi falemez (furnir)-gyár. Újabb időben keletkezett Pozsonyban egy falmez- és dobozgyár.
A jelenlegi gőzfűrészek helyzete nehéz, mert Németország a megmunkálatlan fatörzseknek hazánkból való bevitelét vámmérséklésekkel segíti elő, ellenben a fürészelt fára oly magas vámot vet, hogy kivitelünk csaknem lehetetlenné válik és így fűrésztelepeink a külföldi piaczokon nemcsak a nyersanyagoknál, hanem a fűrészelt áru tekintetében és hátrányt szenvednek németországi verseny miatt.
A míg az asztalos- és ácsipart különösen Pozsonyban jelentékeny mérvben űzik, úgy hogy iparosaink a szomszéd osztrák városokban is dologznak, addig a bútoripar Ausztria versenye miatt szenved s nem tud fejlődni, habár elég tehetséges bútoriparosaink vannak.
