Gőzhajózási társaságok.
Gőzhajózási társaságok.
A gőzhajózást első sorban a cs. kir. szab. első dunagőzhajózási társaság vezette és vezeti ma is. Mellette több magán-hajóvállalat is folytatott hajózást. Tisztán magyar hajózási vállalat a „Magyar folyam- és tengerhajózási társulat”. Ez a vállalat a vármegye területén, illetőleg a budapest–pozsonyi szakaszon darabárút és személyeket ez időszerint nem szállít.
A cs. kir. szab. első dunagőzhajózási társaság egy 1828-ban magánosok által szerzett szabadalom alapján 1830-ban alakult meg mint részvénytársaság. Az első gőzhajó 1830-ban indult meg Ebersdorftól Pestig, de a rendes hajójáratokat Bécs és Pest között 1830-ben vette fel a társaság, mely járatokat nemsokára a Bécs és Pozsony, valamint Pozsony és az Alduna közötti járatok követték. Az első tíz évben épített folyamgőzösök közül legnagyobb volt az „Erős”, mely 1838-ban készült a budai hajógyárban; gőzgépe 140 lóerejű, tartalma 525 tonna volt; a hajó teljes felszereléssel 128.873 frtba került. A társaság magyar nevű hajói voltak ez időtájban még Nádor, Zrinyi, Árpád, Mária Anna, mely utóbbi három szintén Budán készült. A Dunagőzhajózási társaság csakhamar egyik leghatalmasabb közlekedési vállalattá lett s nagy befolyást gyakorolt Magyarország közlekedési ügyének fejlődésére.
A Dunagőzhajózási társasági személytarifája a 40-es években Pozsonyból Pestre (lefelé) I. oszt. 10 frt, II. 6.40 frt és vissza (felfelé) I. oszt. 8 forint, II. 5.20 frt. Bécs és Pozsony közt lefelé I. oszt. 3 frt, II. 2 frt, felfelé 2.30 és 1.40 frt volt.
Érdekes volt ez időben az árúdíjszabás is: e szerint árúk után: pl. Linz–Bécs közt 1 mázsa árú után 1 frt, Bécs–Pest közt 1 frt 6 kr., Bécs–Zimony közt 1 frt 50 kr. De nemsokára Zimonyra és az azon alul eső állomásokra jelentékeny díjmérséklés lépett életbe, úgy, hogy Bécsből Zimonyba 1.40 frt, Konstantinápolyba 4.30 (azelőtt 6 frt), Salonikiba 4.40 frt (azelőtt 7 frt). Ez a díj felfelé és lefelé is érvényes volt, csak zimony–bécsi irányban volt 2.10 frt, és Giurgyevo–Bécs 4.30 frt drágább díjtétel. A magyar mezőgazdasági termények, nem nemes fémek és egyéb nehéz árúk részére mázsánként csak 48 krajczár volt a díjtétel, míg e viszonylatban az értékesebb árúk – kivéve a gyapjut és gyapotot – kétszeres vagy háromszoros díjat fizettek.
* * *
