Endlicher I. L.
Endlicher I. L.
Endlicher István László, pozsonyi születésű tudós és híres botanikus. Különös előszeretettel foglalkozott az ókori remekírókkal, középkori humanistákkal, a kinai nyelvvel és a magyar történelmi forrásokkal. 1828-ban a bécsi udvari könyvtár tisztviselője. Növénytani ismeretével már ekkor a század legnagyobb botanikusainak egyike. A „Genera plantarum” czímű hatalmas művéhez éveken át gyűjtötte az adatokat Londonban, Párisban, Philadelphiában és Kalkuttában. 36.000 frtnyi értékű könyvtárát és füvészeti gyűjteményét az államnak ajándékozta. 1836-ban a csász. udvari növénygyűjtemény őre, 1840-ben a füvészet rendes tanára a bécsi egyetemen és ugyanakkor a fűvészkert igazgatója. 1844-ben a porosz király a „pour le mérite” renddel tüntette ki. A bécsi, müncheni, páduai, modenai akadémiák tagja lett. Szintén választott tagja volt a világ legtekintélyesebb természetrajzi társaságának, a Linnean Society-nek stb. – Kormánytanácsosi czímet nyert és V. Ferdinándnak legkedvesebb emberei közé tartozott, a ki mintegy tíz éven át, minden héten udvari kocsin vitette magához. A bécsi tudományos akadémia alapitása körül is főérdeme van. Élénk részt vett a márcziusi mozgalmakban és az osztrák birodalmi és német parlament tagjának is megválasztották. A magyar ügyek iránt való rokonszenvét – mint született magyar – leplezetlenül kimutatta. Később mindig nyomasztóbb anyagi helyzetbe került. Roppant adósságait nem födözhetvén, 1849 márczius 28-án Bécsben megmérgezte magát. Latin és német nyelven megjelent nagyobb munkáinak a száma 30.
