Esterházy Imre.
Esterházy Imre.
Esterházy Imre (galántai gróf). Született Galántán, 1663 deczember 17-én. Meghalt Pozsonyban 1745 deczember 6-án. Ifjú korában a pálosok bánfalvi zárdájába lépett, s miután theologiai tanulmányait Rómában elvégezte, egy ideig Nagyszombatban tanár, majd perjel, provincziális és később rendjének generálisa lett. 1706-ban váczi, 1708-ban zágrábi, 1722-ben veszprémi püspök lett. 1722–25 között a magy. kir. udvari kanczelláriai méltóságot viselte Bécsben s végre 1725 szeptember 1-én esztergomi érsekké neveztetett ki. Az 1741. évi híres országgyűlésen Mária Terézia legbuzgóbb hívei közé tartozott. Már előbb is, de különösen esztergomi érsek korában, nemes gondolkozásával és pazar bőkezűségével szerzett magának hírnevet. Húsz év alatt 10 milliónál többet adott jótékony czélra, s midőn egy alkalommal pénztára kiürült, a 418nyakán csüngő nagy-arany-keresztet zálogosította el, hogy a szegényeknek alamizsnát adhasson. Veszprémben újraépíttette a szt. Mihály-templomot, Bánfalván a pálosok zárdáját, Pozsonyban pedig a szt. Erzsébetről elnevezett betegápoló apáczák zárdáját alapította. Eltemették a pozsonyi székesegyházban. Egyszerű síremlékén az általa készített fölirat hirdeti emlékét. Több latin nyelvű theologiai munkát írt.
Esterházy Imre gróf.
Az orsz. képtárból
