Fadrusz János.
Fadrusz János.
Fadrusz János, szobrászművész. Szül. Pozsonyban, 1858 szept. 2-án. Hasonnevű apja majoros volt, a ki szűkös viszonyok között tarthatta fönn nagyszámú családját. Öt gyermeke között János a legidősebb fiú. Szüleinek szegénysége nem engedte meg iskoláztatását s így elemi iskoláinak végeztével lakatos inasnak adták. Feitzelmajer Károly, pozsonyi lakatos-mesternél tanult ki, s egy finoman vert kapudíszszel remekelt is. Mestere hamar észrevette művészi hajlandóságát és a finomabb mívű dolgokat mindig reá bízta. Egy díszkapujával a pozsonyi kiállításon díjat is nyert. Ekkor már Fadrusz sokat rajzolt és faragott; különösen Doré bibliáját másolta nagy ügyességgel. Engel Károly, pozsonyi rajztanár iskolájába járt. Majd Zay-Ugróczra került a fafaragó iskolába, a hol még négy évig dolgozott,a míg be nem sorozták katonának. A katonáskodásból Pozsonyba tért vissza, a hol gyönyörű kivitelű fa-faragványaiból tartotta fönn magát. Ebből az időből számos művészi fa-faragványa maradt, főleg a Palugyay-család birtokában. 1883-ban Hummel N. János szobra javára műkiállítást rendeztek, a hol ekkor a fiatal Fadrusz egy Ahasverust ábrázoló reliefet állított ki, mely föltünést keltett. Batka János, a kiállítás rendezője mindent elkövetett, hogy a műbarátok figyelmét fölhívja a nagytehetségű fiatal művészre, de eredmény nélkül és Fadrusz kénytelen volt egy porczellán-kereskedő czég számára tányérdiszítéseket festeni, hogy föntarthassa magát. Tényérdiszítményeivel az 1885-iki országos 419kiállításon is résztvett és díjat nyert. Végre jóakaróinak sikerült Tilgner Viktor, pozsonyi származású bécsi szobrász érdeklődését fölkelteni Fadrusz iránt; Tilgner ajánlatára a pozsonyi első takarékpénztár ösztöndíjat adott a fiatal művésznek. Fadrusz Tilgner tanítványa lett és már 1888-ban egy mellszobrát a pozsonyi műbarátok nagy elismeréssel fogadták. Nemsokára Hellmer szobrászmester mellett találjuk a bécsi akadémián. Ebben az időben készítette az agg Ortvaynét ábrázoló érdekes mellszobrát, melynek találó jellemzése a fiatal szobrász első komolyabb sikere volt. A bécsi akadémián az „amazonok csatája” czímű rajzával díjat nyert, majd elkészítette „Krisztus a keresztfán” czímű nagysikerű művét, melylyel 1893-ban az ezer forintos kiállítási nagy díjat nyerte. Ez a műve az 1900. évi párisi kiállításon szintén nagy elismerést aratott és egy angol műbarát meg is vette. 1893 júniusban mutatta be Fadrusz Pozsonyban Mária Terézia királynő szobrának mintáját, a melyet nagy lelkesedéssel fogadtak. A szobrot Pozsony városa az ezredéves ünnepre rendelte meg. Leleplezése 1897 május 16-án történt, nagy ünnepségekkel. Ezzel a szoborral a fiatal művész egyszerre az ország legelső szobrászművészei közé emelkedett. 1893-ban résztvett a kolozsvári Mátyás-szobor-pályázaton is, a hol az első díjat nyerte s a kivitellel őt bízták meg. A Mátyás-szobrot 1900-ban öntötték bronzba s 1902 októberében leplezték le, szintén fényes ünnepség keretében. Fadrusz műve a zilahi Wesselényi-szobor és Wenckheim Béla gróf kisbéri lovasszobra is. Legutóbb Tisza Lajos gróf szegedi szobrán és a pozsonyi Petőfi-szobron dolgozott. Az Erzsébet királyné emlékére hirdetett pályázaton fényes erkölcsi sikert aratott. Meghalt Budpesten, naphegyi villájában, 1903 okt. 26-án.
