Földes Gyula.
Földes Gyula.
Földes Gyula (Gúthori), szül. Csukárpakán, 1829 okt. 18-án. 1848-ban a honvédek sorába állván, a XV. zászló alatt végigküzdötte a szabadságharczot Világosig, mely után a csanádmegyei pusztákon bujdosott. 1850 végén haza kerülvén, Botló József ügyész mellé állt patvaristának. 1853-ban a kivégzett Jeszenák János báró szétszórt levéltárát rendezte. 1855-től 1861-ig Jeszenák János báró özvegyének jogtanácsosa, 1861-től megyei első aljegyző és tiszteletbeli főjegyző lett, de állásáról többi tisztviselőtársaival együtt 1861 okt. hóban lemondott. 1862-ben letette az ügyvédi vizsgát, és azóta, csekély megszakítással, Pozsonyban mint ügyvéd működik. 1898-tól a pozsonyi ügyvédi kamara alelnöke. 1861–1898 között a pozsony-vármegyei gazdasági egylet titkáraként működött; 1865–1872 között törvényszéki bíró és az országos balközép pártnak úgy a vármegyében, mind Pozsony városában elnöke volt, melyről azonban, a bíróságok államosításakor, mint kinevezett törvényszéki bíró lemondott ugyan, de bírói állásától – a pártviszonyok miatt – megválván, újra megválasztották. A fúziókor visszavonult és csak a megye törvényhatósági és közigazgatási bizottságaiban folytatta és folytatja maig közügyi tevékenységét. 1881–1884. években a dunaszerdahelyi választókerületet képviselte az országgyűlésen, mint a függetlenségi párt tagja. 1887. évben a Felsőcsallóközi ármentesítő társaság alelnökévé, 1888-ban pedig igazgatójává választotta. 1888-tól máig a pozsonyi II. ker. takarékpénztár alelnöke. A pozsony-vármegyei 1848–49-es honvédegyletnek 1868–1872-ig alalnöke, 1894-től maig pedig elnöke.
Munkái és értkezései a gazdasági szaklapokban jelentek meg. A provizórium idejében, a pesti lapokban és a „Pressburger Zeitung”-ban védelmezte több czikksorozatban a magyar függetlenségi irányt. Ugyanezen czélból egyik alapítója volt a „Westungarischer Grenzbote” lapnak 1872-ben. 1896-ban levéltári adatok alapján összeállította „Felsőcsallóköz árvédekezésének történetét”, mely a Felsőcsallóközi ármentesítő társulat kiadásában jelent meg. Megírta még az 1848–49-iki hadjárati emlékeit, és a Földes-család genealogiáját.
