Gál János.
Gál János.
Gál (Gaál) János (hilibi), nyug. kir. kúriai bíró. Szül. Kis-Magyaron 1799 okt. 13. – 1830-ban irnok az erdélyi kir. főtörvényszéknél, csakhamar Küküllő vármegyében törvényszéki ülnök és aljegyző. Ezt követőleg ülnök az erdélyi kir. táblánál. 1850-ben bizalmi férfiú Bécsben az erdélyi úrbéri kérdések fölötti tanácsban. 1857-ben az erdélyi úrbéri főtörvényszéknél tanácsos; ennek 1861-ben történt megszüntével ismét az erdélyi kir. tábla ülnöke lett, de ez állásából, mert a nagyszebeni gyűlésen megjelenni nem akart, 1863-ban elbocsátották. 1865-ben előbbi hivatalába visszahelyeztetett, majd a legfőbb ítélőszék erdélyi osztályának lett bírája, a kúriával való egyesítés után pedig rendes kúriai bíróvá neveztetett ki. 1836 óta az összes erdélyi országgyűléseken hivatalából kifolyólag és részint mint Oláhfalu követe részt vett. Az unió életbeléptetésétől kezdve, mint Oláhfalu képviselője az összeférhetetlenség kimondásáig minden magyar országgyűlésen képviselő volt. Az erdélyi róm. kath. státusgyűlésnek is tevékeny tagja volt. 1880-ban kapta a Lipót-rend lovagkeresztjét. Megh. Budapesten 1891 febr. 11. Mint publiczista a hiralpirodalomban a gyakorlati kérdések fejtegetésében vett részt. Mindig a czentralizáló bürokratikus rendszer ellen küzdött. A provizórium alatt meg is tiltották neki, hogy politikai czikkeket írjon.
