Gelich Richárd.
Gelich Richárd.
Gelich Richárd, tábornok. Szül. Pozsonyban 1821 június 2-án. Bécsújhelyen nyert katonai kiképeztetése után, mint hadnagy a 41-ik gyalogezredbe jutott és 1845-ben Galicziába helyezték át, a hol résztvett a gdowi és podgorczei összecsapásokban, azután ezredével Krakkóba ment, melyet akkor már a poroszok és az oroszok tartottak megszállva. 1848 nov. 30-án mint főhadnagy a 13. honvédzászlóaljba lépett, azonban gyönge egészsége miatt leginkább a szervezésben vett tevékeny részt s a katonai ügyekben való nagy jártasságát különösen a kormányzó személye körül alakított táborkari irodában mint őrnagy tanúsította, ezt követőleg pedig a hadügyminiszteriumban, a hol később a Gyulafehérvár ostromára kiindult Stein utódja lett. A csodával határos, hogy a midőn a magyar kormány hatásköre már alig terjedt öt megye határán túl, ő mégis alig néhány hét alatt, mintegy 250.000 harczost tudott kiállítani. A fegyverletétel után Szegeden lappangott, s itt feleségül vette Vadász Imre városi hivatalnok leányát, a ki később hű társa volt külföldi bujdosásában is. Bécsen át Boroszlóba, Berlinbe, majd Hamburgba s Altonába ment. A Holsteinba bevonult osztrák csapatok elől Brémába menekült, honnét Dillon lelkész segélyével Kölnbe vándorolt. Azután Brüsszelben telepedett le, hol 1851 közepéig maradt. Itt értesült, hogy május 30-án az osztrák haditörvényszék őt in contumaciam kötél által való halálra ítélte. Brüsszelből Londonba költözött, hol a 400 tagot számláló emigrácziónak Kemény Farkas báró elnöklete alatt egyik választmányi tagja volt. Mint angol katona Helgolandba jutott és a shornkliffei, azután a colchesteri nagy táborban tanyázott. Itt húsz ívre terjedő emlékiratot írt az angol hadi nevelőintézetek reorganizácziójára vonatkozólag. A krimi hadjáratban mint őrnagy vett részt. Afrikában a Jóremény fokára tétetvén át, 1857-ben családja iránt való tekintetből ezredétől megvált. Mielőtt hazajött, Olmützben, 1856 júliustól 1859 februárig vizsgálait fogságban tartották és ekkor a hadi törvényszék újból kötél által való halálra ítélte, de ezzel egyidejüleg kegyelmet kapott. Visszatért Szegedre, majd Pestre költözött, hol a zsurnalisztika terén működött. 1861-ben Temesváron a „Grenzbote” cz. szabadelvű lapot szerkesztette, melyet azonban Pálffy Mór gróf helytartó betiltott. Ezt követőleg a haza határain kívül megjelenő német lapokban védte alkotmányos érdekeinket. Itthon több rendű hadtudományi czikkével vonta magára a közfigyelmet. 1867-ben a m. kir. honvédelmi miniszterium osztálytanácsosa lett és a közös hadügyminiszterium képviselőivel majdnem önállóan vett részt az új védrendszerről alkotott törvényjavaslat 423kidolgozásában, mely a további egyezkedések alapja volt. 1870-ben ezredesi ranggal a 4-ik honvédzászlóalj parancsnoka lett és 1871-ben dandárnok Pozsonyban. Később mint czímzetes vezérőrnagy Budapesten nyugalomba vonult. Számos hadügyi és egyéb czikket írt különféle hazai és külföldi szak- és napilapokba.
Munkái: 1. Willisen in Schleswig und Holstein. Köln, 1851. – 2. Ungarns Fall 1848/9. Von einem ungarischen Staabsofficier. U. ott, 1851. – The hungarian Generals of the war of the 1848–49 Biographical and political sketches. London, 1855. – 4. Briefe eines alten Soldaten über den Krieg im Norden, die k. k. österr., die k. preuss., die k. italien. Armee. Wien, 1867. – 5. Tájékozás a hazai hadrendszerről alkotandó törvényjavaslatról. Pest, 1867. – 6. Die Reorganisation der Heeresmacht Oesterr. Ungarns mit Bezugnahme auf die Reorganisationsfrage. Vom Verfasser der Briefe eines alten Soldaten. Wien, 1878. – 7. Magyarország függetlenségi harcza 1848–49-ben. Bpest, 1884–89 Három kötet.
