Herbich Ferencz.
Herbich Ferencz.
Herbich Ferencz. Szül. Pozsonyban 1821 január 15-én. 1845–54-ben bányatiszt és művezető Bukovinában, hol szabad idejét az ásványok vizsgálatával töltötte. 1854-ben Erdélyben a szentkeresztbányai és a fülei vasműveknél bányanagy és igazgató. Ekkor födözte föl az Olt szorosának változatos másodkori tömegkőzeteit és kövületekben gazdag helyeit. 1858-ban nagyobb tanulmányutat tett Németországon át Belgiumig, mikor Tübingában igen becses palaeontologiai és szép kőzettani tárgyakat szerzett és hozott magával, melyek később galicziai, bukovinai s keleterdélyi tárgyakban gazdag gyűjteményével együtt az erdélyi múzeum birtokába jutottak. Majd nagy szenvedélylyel kutat a ditrói és a borszéki hegyekben, és a Nagy-Hagymás hegységben. Ott, 1859-ben, a kék soladithoz hasonló nephelinsyenitet födözött föl és az ő bő gyűjtései alapján ismerkedett meg a tudományos világ ezekkel az érdekes kőzetekkel. 1861-ben födözte fel a nagy-hagymási hegységben azokat a gazdag másodkori kövülethelyeket, melyeket később a tudomány javára kizsákmányolt. 1869-ben az erdélyi múzeum segédőre lett. Újjáteremtette a múzeum föld- és őslénytani gyűjteményeit és azokat a saját értékes gyűjteményeivel gazdagítva, összegyűjtötte Erdély eruptiv kőzeteit. 1873-ban a bécsi világkiállításon 1500 gyönyörű példányt mutatott be. 1870–75-ben tevékenységének egy részét a m. kir. földtani intézetnek szenteli és mint ideigl. segédgeologus Erdély keleti átnézetes fölvételét eszközli. 1875-ben a kolozsvári egyetem bölcseleti doktorrá avatja s magántanárrá habilitálja. 1879-ben a közös pénzügyminiszterium két évre Bosznia Herczegovina részére bányatanácsosi czímmel bányaügyi előadóvá nevezte ki. Itteni sikeres működéséért kapta a Ferencz József-rend lovagkeresztjét. 1885-ben az orsz. kiállításon tűnik föl a Kárpátterületről összegyűjtött kőzetgyűjteménye. A bécsi cs. kir. birodalmi földtani intézet, a magy. földtani társulat és a cherbourgi Socičté nationale des Sciences naturelles levelező, a bukovinai Verein für Landeskultur und Landeskunde és a nagyszebeni természettudományi társ. r. tagja volt. Meghalt Kolozsvárott 1887 jan. 15-én. Számos czikke látott napvilágot a szaklapokban és folyóiratokban.
Önálló munkái: 1. Beschreibung der bis jetzt bekannten Mineralspecies der Bukovina. Leipzig, 1859. – 2. Északkeleti Erdély földtani viszonyai. Pest, 1871. – (Németül is.) – 4283. A Székelyföld földtani és őslénytani leírása. Bpest, 1878. 36 kőnyomatú táblával, egy földtani térképpel. – 4. Paleontologiai tanulmányok az erdélyi Érczhegység mészkőszirtjeiről. U. ott, 1877. (Németül is, ugyanott.)
