Inkey Béla.
Inkey Béla.
Inkey Béla (pallini), született Pozsonyban 1847 deczember 1-én. 1871-ben segédfogalmazó a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumban. A freibergi szász kir. bányászakadémián hosszabb időt töltött a bányászattal kapcsolatos természettudományokban való kiképezés czéljából, később pedig itthon az orsz. földtani intézetben folytatta tanulmányait és 1875–76-ban Vasmegye geologiai fölvételében működött közre. 1877-ben Sopronmegye egy részét önállóan veszi föl, majd nagyobb tanulmányutat tesz Szerbiában, Török- és Görögországban. 1877-ben a földtani intézet első titkára. 1882-ben a közoktatásügyi miniszter megbizásából az erdélyi havasoknak az Olt-szorostól nyugat felé a Dunáig, az Európa geologiai térképéhez szükséges adatait gyüjtötte egybe, 1885-ben pedig a földmívelésügyi miniszter megbízásából csatlakozott ahhoz a társasághoz, mely a kormány támogatásával a Balkán-félsziget közgazdasági viszonyait tanulmányozta. Beutazta a magyar és dalmát tengerpartot, Montenegrót, Albániát, Görögországot és Maczedóniát. 1887-ben a M. Tud. Akadémia levelező tagja lett, 1891-ben a földmívelésügyi miniszter megbízásából Németországba utazott, hol Berlin, Lipcse, Heidelberg és Strassburg környékén az agrogeologiai fölvételek módszerét tanulmányozta. Ugyenezen év novemberében az orsz. földtani intézethez főgeologussá neveztetett ki s egyszersmind az akkor életbeléptetett agrogeologiai osztály vezetésével is megbízatott. 1896-ban a millenáris kiállítás egyik csoportbiztosa volt.
Munkái: 1. Nagyág földtani és bányászati viszonyai. Bpest, 1885. (A Semsey-díjjal jutalmazott munka.) – 2. Az erdélyi havasok az Olt-szorostól a Vaskapuig 1889. – 3. Puszta-Szt.-Lőrincz vidékének talajtérképezése, 1892. – 4. A debreczeni m. kir. gazdasági intézet földje, 1895. A „Földtani Közlöny” és a „Földtani Értesítő” szerkesztője volt Schmidt Sándorral együtt. – Értekezései és czikkei a szaklapokban jelentek meg.
