Joachim Vilmos.
Joachim Vilmos.
Joachim Vilmos, született Pozsonyban 1811-ben. Mint kezdő orvos tábori szolgálatba lépett. 1849-ben elhagyta a katonai szolgálatot és Sárváron (Vas m.) lett gyakorló orvos. 1848–49-ben megyei főorvos. 1853-ban Pestre költözött és leginkább balneologiával foglalkozott. A Leopoldino-Carolina akadémia, a budapesti orvosegylet, a német földtani társulat és az északnémetországi 432gyógyszerész-egyesület tagja volt. Meghalt 1858 szept. 17-én Pesten. Czikkei orvosi szaklapokban jelentek meg.
Munkái: 1. De scinetiis propaedeuticis in praxim medicam. Budae, 1839. – 2. Der Gesundheitsfreund der menschlichen Seele, oder leichtfassliche praktische Anwendung, wie Herzens und des Willens Stärke die Gesundheit bis ins hohe Alter ungetrübt erhalten kann. Stuttgart, 1842. – 3. Törvénykezési orvostan. Pest, 1854. – 4. Zur Diagnostik und Therapie der Abscesse. Wetzlar, 1856. – 5. Betrachtungen über Haemorrhoidal-Zustände und deren Heilung, Oedenburg, 1856. – 6. Die Bitterwässer Pannoniens in chemischer, physiologischer und vorzüglich in therapeutischer Beziehung. Bpest, 1856.
