Lóczy Lajos.
Lóczy Lajos.
Lóczy Lajos (lóczi), szül. Pozsonyban, 1849 nov. 3-án, hova szülei a szabadságharcz idején menekültek Aradmegyéből. Azután szüleivel Pécsre, majd Paulisra ment lakni. 1869-től a zirchi műegyetem növendéke, hol 1874-ben mérnöki oklevelet nyert. Tanulmányútat tett az Alpesekben, Dél-Németországban és Tirolban. Escher von der Linth vezetése alatt kezdte geologiai tanulmányait és 1872 óta baráti viszonyban van a svájczi és német geologusokkal. 1874-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnál az ásványtani osztály őrsegéde. 1877 decz. 4-től 1880 máj. 1-ig a Széchenyi Béla gróf keletázsiai expedicziójában mint geologus vett részt. Visszatérva, egy ideig még a M. Nemzeti Múzeumnál maradt és 1883 márcziustól a geologiai intézetnél működött. 1886-ban a József-műegyetemen a geologia rendkívüli tanára lett. Ettőlfogva mint megbízott geologus 1888-ig még résztvett az országos geologiai fölvételekben. 1889-ben a földrajz rendes tanára a budapesti egyetemen és az általa szervezett földrajzi intézet és szeminárium vezetésével is foglalkozik. 1888-ban a M. Tud. Akadémia levelező, 1902-ben rendes tagjává választotta. 1891-ben a földrajzi társaság választotta meg elnökéül, de erről, nagy elfoglaltsága miatt, 1893-ban lemondott. 1891 óta mint a földrajzi társaság balatoni bizottságának elnöke, kiváló tevékenységet fejt ki. 1898 óta a magyarhoni földtani társulat főtitkára. A lipcsei Verein für Erdkunde, a berlini Verein für Erkunde levelző, a Magy. Földrajzi Társaság, a bécsi Geographische Gesellschaft és a berni Gesellschaft für Erdkunde, a Fischerei-Verein der Prov. Brandenburg tiszteleti tagja. A berlini Gesellschaft für Erdkunde 1894-ben a Karl Ritter ezüst éremmel, a franczia akadémia 1902-ben a Csihacseff-dijjal tüntette ki. 1903-ban a Marczibányi-féle mellékjutalomban részesült. A „Magyarország Vármegyéi és Városai” czímű országos monografia központi szerkesztő-bizottságának tagja.
Munkái: Számos közlemény a Földtani Közlönyben, a M. kir. Földtani Intézet Évi Jelentéseiben, a Természettudományi Közlönyben, a Népszerü előadások gyüjteményében, a Földrajzi Közleményekben, a M. Mérnök- és Építészegylet közlönyében, Akadémiai Értesítőben, az Eperjesi-kör Évkönyvében, a Turisták Lapjában, a Mittheilungen des Vereins für Erdkunde in Leipzig-ben, a Globus-ban, a Compte-rendu du Congrčs internat. des Scinces geograph.-ben, a Verhandl. der deutschen Geographentage-ben jelentek meg. Önálló munkái: Die Liszkovaer Höhle im Baráthegy. Budapest. 1874. – A khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása. U. ott, 1886. – Geologiai Atlasz. 1884. – A geologiai megfigyelések leírása és eredménye. 1890. – A fosszilis emlős és puhatestű állatmaradványok leírása és a paleontologiai-stretigraphiai eredmények. 1897. „Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai utazásának eredménye” czímű 3 kötetes munkában. Mind a három németül is 1896. 1898-ban. – A Balaton tónak és környékének részletes térképe 1:75,000 Budapest, 1903. németül is. – China im Welthandel und chinesische Sitten. Eger–Fiume, 1899. – A Mennyei birodalom története. Budapest, 1901. Irja Aradvármegye és város monographiájának földrajzi és földtani részét és a Balaton tudományos tanulmányozásának eredményeiben az orografiai-geologiai részt.
