Pray György.
Pray György.
Pray György, történetíró, született (Danielik Józs. M. írók életraz-gyűjt. szerint) 1724 szept. 13-án Pozsonyban. 1740-ben a jezsuita rendbe lépett, azután a rend több iskoláiban tanított, ú. m. Pécsett, Nagyszombatban, Nagyváradon, Trencsénben, 1749-ben ismét Nagyszombatban, 1750-ben Pozsonyban. 1754-ben áldozó-pappá szenteltetett. Tanított még ezután Rozsnyón s a bécsi Teréziánumban, hol a költészet tanára és Salm herczeg nevelője volt. 1758-ban Győrben, 1759-ben Nagyszombatban, 1760-ban Budán tanít. 1773-ban rendje eltöröltetvén, Mária Terézia 400 frt évi díjjal Magyarország történetírójává nevezte ki. 1777-ben a budai egyetemi könyvtár őre lett. 1790-ben nagyváradi kanonok, később tormovai cz. apát. Irodalmi működése magyar történeti forrásművek kiadására, a magyar történet s különösen a régibb korszaknak s magy. kath. egyháztörténetnek művelésére irányult. Becses ezenkívül Syntagma historicum de sigillis czímű posthumus munkája, melylyel a magyar pecséttan alapját vetette meg. Mint az egyetemi könyvtár őre, melynek a saját könyvtárát és kéziratait is átengedte, a könyvtár régi és ritka nyomtatványait Index librorum rariorum czímű két kötetes művében ismertette. Ő hívta fel először a halotti beszédre is a figyelmet.
Nevezetesebb művei: De institutione ac venatu falconum libri duo. Nagyszombat. 1749. hexam. – Epistola responsoria ad dissertationem apol. I. J. Desericii. U. ott, 1762. – Annales veteres hunnorum, avarum et hungarorum ab anno a u. Chr. 210 ad annum Chr. 997. Bcs, 1761. – Supplementum. Nagyszombat, 1764. – Annales regum Hungariae 997–1564. Öt rész. Bécs, 1763–1770. – Epistola resp. ad partem I. dissertationum B. Cettonis. Nagyszombat, 1768. – Vita S. Elisabethae viduae landgraviae Thuringiae. U. ott, 1770, mellette 251–378 oldalon Szent Margitnak, IV. Béla király leányának csudálatos élete. – Diss. hist. crit. de sacra dextera divi S. Stephani. Bécs, 1771. – Diss. hist. crit. de prioratu Auranae. U. ott, 1173. – Diss. hist. crit. in annales veteres hunnorum, avarum et hungarorum. U. ott, 1774. – Diss. hist. crit. de sancto Ladislao Hungariae rege. Pozsony, 1774. – Diss. hist. crit. de Salamone rege et Emerico duce. U. ott, 1774. – Specimen hierarchiae Hungaricae. Két rész. Pozsony és Kassa, 1776–79. – Diatribe in dissertationes hist. crit. de s. Ladislao U. ott, 1777. – Index rariorum librorum. Két rész. Buda, 1780–81. – Imposturae CCXVIII in dissertatione B. Cetto. U. ott, 1781. – Epistola ad Benedictum Cetto. Pest és Kassa, 1789. – Historia controversiarum de ritibus Sinicis. Pest, Buda és Kassa, 1789. Németül Augsburg. 1791. – Historia regum Hungariae stirpis Austriacae, Buda. 1790. – Historia regum Hungariae. 3 rész. U. ott, 1801. – Syntagma historicum de sigillis regum et reginarum Hungariae. Életrajzával Paintner Mihálytól. U. ott. 1805. – Epistolae procerum regni Hungariae. 3 rész. Pozsony, 1806 – Commentarii historici de Bosniae, Serviae ac Bulgariae, tum Valachiae, Moldviae ac Bessarabiae cum regno Hungariae nexu. Edidit G. Fejér, Buda – Katonával és Cornidessel együtt: Epistolae exegeticae in dispunctionem. A. Ganóczi. Pest, 1684.
