Simonyi István.
Simonyi István.
Simonyi István (simonyi és varsányi), született 1836 decz. 15-én. A Bach-korszakban nem vállalat hivatalt, hanem inkább beállott a Radetzky-huszárezredbe, a hol csakhamar hadnagy lett. 1861-ben tiszti rangja megtartásával kilépett a katonaságtól, Budapesten ügyvédi diplomát nyert és Pozsonyban telepedett le, a hol különösen a társadalmi életben élénk részt vett. 1870-ben jelent meg tőle: „Egy pár szó a katholikus autonomiához” és az „Állam és Egyház” czímű tanulmánya. Utóbbit Deák Ferencznek ajánlotta, noha annak tartalma Deák programmjától elütött. 1872-ben részt vett Horn Edével és Jókai Mórral az akkor egyetlen német ellenzéki lap, a „Westungarischer Grenzbote” megalapításában, melynek nemsokára tulajdonosa lett, és a melyet haláláig szerkesztett. 1878–87-ben a képviselőháznak volt tagja; előbb a galántai, majd a magyar-óvári kerületet képviselte ellenzéki és antiszemita programmal. Egyik elnöke volt a drezdai antiszemita kongresszusnak. Az 4621887-iki választáskor nem vállalt többé mandátumot és ez idő óta első sorban hirlapjának szentelte idejét. Meghalt 1904. jul. 2-án.
Munkái: Nemzeti tragikomédia. Budapest, 1880. – A modern alkotmánytan tévedései (magyarul és németül). – Mentsük meg a magyar földbirtokost. Budapest, 1882. – Der Judasimus und die parlamentarische Komődie. Pozsony és Lipcse, 1883. – Der Antisemitismus. – Válaszfelirati javaslat az 1884. évi trónbeszédre. – „Metempychose” fantasztikus regény. – Zeit-, Streit- und Zukunfstfragen. 2 köt. – Lapjában a régi magyar közjogról, az ókori és modern filozófiáról és a közoktatás reformjáról értekezett. Ellensége volt a gyakorlati haszon nélküli ismeretek tanításának és a morált, az egészségtant, a törvény ismeretét s a társadalmi tudományokat tekintette az észszerü és nemzeti főfeladatának. Idevágó czikkeit könyv alakjában is összefoglalta, melyből több német pedagogus, köztük Greinz is meritett, kinek művecskéjét aztán Székely Imre magyarra is lefordította.
