Télfy Iván.
Télfy Iván.
Télfy Iván, hellenista, szül. Nagyszombatban 1816 június 18-án. 1834-ben a szépművészetek és a bölcsészet doktorává avatták a pesti egyetemen. Azután három évig a Pazmaneum növendéke volt, s 1836-ban nyert képesítést a görög és sémi nyelvekből. Ezt követőleg a papságból kilépett, Olaszországba ment tanulmányútra és visszajövet, olasz és német nyelven tett vizsga után Triesztben nyert a postánál szerény díjnoki állást. Rövid idő múlva az állami számvevőségnél lett gyakornok. Ezt is otthagyta, s 1838-ban a jogi tudományokból magánvizsgát tett Pesten. 1841-ben köz- és váltó ügyvéd lett, 1843–1844-ben a pozsonyi országgyűlésen a távollevők követe volt. Ezután Nagyszombatba telepedett le, mint ügyvéd, de már 1846-ban a pesti m. kir. tudományegyetemen a görög nyelv és irodalom helyettes tanára. Ekkor változtatta „Zima” családnevét Télfy-re. 1847-ben elvállalta az olasz nyelv és irodalom tanszékét is, helyettes tanári minőségben. A szabadságharcz eseményeiben neki is tevékeny része volt. Hadi törvényszék elé került, de felmentették. 1852-ben a klasszika-filologia rendkívüli tanára lett a pesti egyetemen. 1868-ban ugyanott rendes tanárrá neveztetett ki, mely állásában 1886 deczember 1-ig működött. Irodalmi tevékenysége nagyon sokoldalú; főbb irányai mégis: a jogi és politikai, a klasszika-filologiai, a műfordítói s a hirlapírói.
Nevezetesebb munkái: 1. Vergangenheit, Gegenwart und wünschenswerthe Zukunft der ungarischen Freistädte. Pozsony, 1843. – 2. A statisztika elmélete. U. ott., 1884. – 3. Legum articuli comitiorum anni 1844. U. ott, 1844. (Németűl is.) – 4. A mezei gazdaság statisztikája. U. ott, 1845. – 5. Solon adótörvényeiről. Pest, 1867. – 6. Corpus iuris attici graece et latine. U. ott., és Lipcse, 1868. – 7. Adalékok az attikai törvénykönyvhöz. pest, 1868. – 8. Gyakorlati ó- és új-görög nyelvtan. Buda, 1848. – 9. Studien über die Alt und Neugriechen u. über die Lautgeschichte der griechischen Buchstaben. Lipcse, 1853. – 10. Magyarok története. Görög források a szittyék történetéhez. Pest, 1863. – 11. A classica philologia encziklopédiája. U. ott, 1864. – 12. Sententiae Scriptorum Graecorum. U. ott., 1864. – 13. Az Iliás szerzőjének egységéről. – 14. Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. Pest, 1871. – 15. Athén harmincz zsarnoka. U. ott., 1871. – 16. Aeshylos. Bpest, 1876. – 17. Eranos. U. ott., 1877. – 18. Rankavics Kleon uj-görög drámája. U. ott., 1879. – 19. Új-görög irodalmi termékek. U. ott., 1883. – 20. Középkori görög verses regények. U. ott., 1883. – 21. Nyelvészeti mozgalmak a mai görögöknél. U. ott., 1885., – 22. Heraklius, Rankavis Kleon hellén drámája. U. ott., 1886. – 23. Jelentés új-hellén munkákról. U. ott., 1887. – 24. Három franczia hellenista és a volapük. U. ott., 1888. – 25. Meine Erlebnisse in Athen. U. ott., 1890. – 26. Újabb hellén munkák és a hellén nyelv tanítása. U. ott., 1890. – 27. Chronologie und Topographie der griechischen Aussprache nach den Zeugnisse der Inschriften. Lipcse, 1893. – 28. Új-görög munkák ismertetése. Bpest, 1894. – 29. A Parthenon kijavítása. Bpest, 1896. – Azonkívűl a Szt. István-társulat magyar egyetemes encziklopediájába számos antik tárgyú czikkeket írt. Nagy szorgalommal gyakorolta a műfordítást, s ezen érdemeit kiegészíti hírlapírói működése, melyet 1839-ben kezdett a „Regélő”-ben és nemcsak sokoldalúsága, hanem következetessége által tűnik ki. A tudományos társulatok egymásután iktatták tagjaik sorába. 1844-ben a padovai akadémia levelező tagnak, 1859-ben az athéni archeologiai társaság, 1864-ben a Magyar Tudományos Akadémia, 1869-ben a görög irodalmat terjesztő athéni társulat, 1873-ban az atheni Byron-társaság tiszteleti tagnak. A 80-as években az atheni Parnasszos-társaság, a görög középkori kutatások társasága és az athéni Didaszkalikosz szillogosz választották t. tagnak. A görögök királya a megváltórend koronás aranykeresztjével tisztelte meg.
