Zeneművészet.
Zeneművészet.
Pozsony vármegye, de különösen Pozsony város zenei élete is messze visszanyúlik, egész az árpádházi királyok koráig. Batka János, Pozsony város jeles levéltárnoka, a kiváló zenetörténeti kutató, összeállította e munka számára az ide vonatkozó fölötte érdekes adatokat. Ezek szerint a már 1221-ben a Szent Mártonnak szentelt egyházban fennállott apátság könyvtárában a XIV. és a XV. századból származó több becses antiphonale, graduale és 481cantionale van, melyek természetesen az akkoriban szokásos zenei jegyekkel vannak irva. Ugyancsak ennek az egyháznak akkori számadási könyveiben adatokat találunk a regenschori, három énekes, az énekes fiúk és az orgonamester fizetéseit illetőleg.
Hummel N. János.
A világi zenéről ismár a XV. század közepéről vannak adataink. Akkoriban ugyanis a városi toronymester, a segédeivel együtt, a kik között előbb csak fúvó-zenészek, később már hegedűsök is voltak, a városi toronyról áhítatot keltő melódiákat játszott a lent hallgató közönségnek. 1483-ban adatunk van arról, hogy a Hainburgnak Mátyás királytól történt bevétele alkalmából rendezett istentiszteletre Mátyás király 12 kántorát kocsin vitték Pozsonyból Hainburgba. 1596-ban a város új fúvóhangszereket szerzett be. 1611-ben a városi tanács a toronymester és az orgonista között felmerült összekülönbözést olyképen oldotta meg, hogy a toronymestert az orgonán és a Clavi-czimbalmon való játszástól lakodalmak alkalmával, az orgonamester javára eltiltotta, mert a toronymester csak fúvó hangszereken és hegedűn játszhat. 1600 körül, a mikor már az olasz operák terjedni kezdtek, a különféle hangszerek a templomokba is behatoltak. Ekkoriban a városi toronymester a Szent Márton templom istentiszteletei számára is kölcsönadta zenészeit, illetőleg hegedűseit, trombitásait és dobosait. Az országgyűlések megnyitásánál és bezárásánál köteles volt az ünnepi intrádákat előadni. A XVII. században az evangelikus templomban is figurális és chorális zenével kezdték és végezték az isteni tiszteleteket. II. Lipót koronázásakor Tost városi toronymester vezetése alatt a városháza tornyán és a Mihály-tornyon játszottak a városi trombitások és dobosok.
1682-ből ismerünk városi polgárokat, kiket a városi tanács egyházi zenészekül szerződtetett. Az evangélikusok, abban az időben, a mikor istentiszteleteik engedélyezve voltak, külön orgonistát tartottak közöttük Francisci Jánost is. Kusser (Cousser) János Zsigmond, a hamburgi német opera megteremtője, korának leghíresebb karmestere 1657-ben Pozsonyban született és fia volt Kusser János kántor-tanítónak. Meghalt 1727-ben, mint az irlandi vicze-király karmestere Dublinban.
Az Esztergomból a törökök elől Pozsonyba menekülő püspököknek is saját zenekaraik voltak. Batthyány érsek 40 zenészből álló házi zenekart tartott a primás-palotában, mely zenekarnak a Pozsonyban 1781-ben elhalt Zimmermann Antal udvari zeneszerző (Hofcompositor) volt a karmestere. E zenekarnak e kor legkiválóbb contrabassistája, a pozsonyi Kempfer is tagja volt. Előadásra kerültek szimfoniák Zimmermann Mártontól és Antaltól.
A XVIII. század közepe felé már olasz operatársulat is vendégszerepelt Pozsonyban, mig a koronázásokra és más udvari ünnepélyekre a már 1492-ben alapított császári udvari zenekar jött Pozsonyba. A Mária Terézia alatt épült szinházon kívül, Erdődy János gróf külön olasz operatársulatot tartott palotájában. A Mária Terézia alatt alapított főiskolában a zene a királynő rendeletére kötelező tantárgy volt és e tanfolyam vezetésére, Beethoven barátját Klein Henrik zenetanárt szerződtették, a ki 1832-ben meghalt. Klein Henrik Erkel Ferenczet is tanította, a mikor ez Pozsonyban mint fiatal zenész élt és barátja volt Marschner Henrik híres zeneszerzőnek, a ki a gróf Zichy család zenetanára volt. Klein írta az első hírlapi reczenziót az akkor még 9 éves Liszt Ferenczről 1820-ban, és ő volt az első, a ki már a XIX. század elején a „Leipziger Musikzeitung”-ban a zeneértőket és művészeket a magyar zene szépségeire figyelmeztette. Ő hozta színre Haydn nagy oratoriumait és 482ő alapította 1817-ben a még ma is fennáló nyugdíj-intézetet zenészek számára. Barátja, Marschner Henrik, kiről már fentebb megemlékeztünk, és kinek az első neje pozsonyi polgárleány volt, írta a pozsonyi szinház számára az első operát 1818-ban „Saidar und Zulima” czím alatt, mely színre is került. Az akkori állandó szinháznak 18, később 21, 1860-tól 28 zenekari tagja volt, míg ma 32.
A császári udvari zenekarnak többszöri pozsonyi szereplése adta az eszmét az egyházi zene-egyesület alapítására. Ez az egyesület 1832-ben meg is alakult és azóta állandóan működik. Tagjainak átlagos száma rendesen 100 és a rendes vasárnapi és ünnepnapi előadásokon kívül, minden nagypénteken előadják Haydn „7 Worte” czímű híres művét és azelőtt évenként 12, később 8 és 4 hangversenyt rendeztek, most pedig kettőt. Az egyesület első alapító karmestere, ki ezt az állást 36 évig díjtalanúl töltötte be. Kumlik József zenetanár volt, ki már 1835-ben a Szent Czeczilia ünnepen előadta Beethoven nagy miséjét: „Missa solennis” Op. 123. E hatalmas zeneműnek ez volt Európában a második előadása, melyet a koronázó templomban 1844-ben, 1846-ban, 1857-ben, 1862-ben és 1863-ban megismételt. Vezetése alatt az egyesület Mozart, Haydn, Hummel, Weber, Hölzl, Beethoven, Eybler, Lindpaintner, Süssmayer, Weith, Richter egyházi zeneműveinek legtöbbjét előadta. A világi hangversenyekben Beethoven „Schlacht bei Vittoria” czímű zeneművén kívül, 1861-ben előadatta Berlioz Rákóczy-indulóját és egyes részleteket Lohengrinből.
Utóda Mayrberger Károly, kinek egyik leghíresebb tanítványa gróf Zichy Géza, összhangzattanával és „Die Harmonik R. Wagners an den Leitmotiven der Tristan dargestellt” czímű tanulmányával kiváló nevet szerzett magának. Ő adatta először elő a koronázó templomban, Liszt Ferencz jelenlétében, 1872-ben Liszt esztergomi miséjét, melyet több ízben megismételt. Ő adatta először elő 1874-ben Liszt magyar koronázási miséjét is és azóta ezt a kiváló zeneművet minden nemzeti ünnepélyen előadják. 1884-ben Liszt Ferencz személyesen is dirigálta e zeneművét.
Utóda Thiard-Laforest karmester volt, a ki Pozsony-Püspökiben született 1841-ben (meghalt 1896-ban). Ő adta elő elsőnek Schumann miséjét, több izben megismételte Beethoven „Missa solennis”-ét és Liszt esztergomi miséjét. Az egyesület hangversenyein előadta Beethoven IX. szimfoniáját, Liszt Szent Erzsébet legendáját, a szerző jelenlétében; Parsifal részleteit, Bach „Actus tragicus”-át stb. Utóda Bürger Lajos volt, Lachner és Mayrberger növendéke, ki Wagner „Walküre”-jéból és Liszt Hungáriájából töredékeket adott elő és folytatta Beethoven és Liszt már említett zeneműveinek előadását 1900-ig, a mikor visszalépett. Azóta Kossow dr. és Franek, a dóm karmestere vezették a „Missa” előadásait.
Lavotta János.
Markó: Czigányalbumából
A pozsonyi dalárda 1857-ben keletkezett. Karmesterei voltak Schurig, Vogritsch, Mader (Mader Raul, a királyi opera igazgatójának atyja) és Mayrberger. 1879 óta az utóbbinak egyik növendéke, Kitzinger Nándor a karmester (szül. 1843 Pozsonyban). Vezetése alatt előadásra kerültek Wagnertől „Das Liebesmal der Apostel”, Dávidtól a „Wüste”, Brahmstól „Rinaldo” (a szerző jelenlétében), az „Eherne Schlange” Löwető., „Antigone” Mendelssohntól, a nagy énekkarok Romeoból, „Fausts Verdammung” Berlioztól és Liszt legtöbb férfikara.
A pozsonyi dalegyletet, mint vegyes kart, 1889-ben alapították. Karmestere alapítása óta Strehlen Antal, a dóm helyettes karmestere. Vezetése alatt előadásra kerültek többek között Schumanntól 483„Der Rose Pilgertfahrt”, Mader Raultól egy cantate, a Mesterdalnokok több részlete, Cornéliustól a Barbier von Bagdad záró-kara és Liszttől a „8 üdvösség”. Mind a két egyesület nagy súly helyez a magyar karokra is és Liszt Ferenczen kívül Doppler, Hubay, Egressy, Zichy és mások zeneműveit is előadja. A betűszedők köre, mely 1872-ben keletkezett, könnyebb férfi-karokra helyez súlyt. Pozsonyi Dalkedvelők czím alatt legújabban új férfi-énekkar alakult, mely 1904 évi május hó 8-án lépett először a nyilvánosság elé. Karmesterük Breiter-Szélessy János. Évenként két nagyobb hangversenyt fognak rendezni és a kamarazenét is művelni óhajtják.
Bihari János.
Markó: Czigányalbumából
A már említett zeneművészek között első helyen említendő Hummel Nepomuk János (szül. Pozsonyban 1778., megh. Weimarban 1837.) Mozart tanítványa és korának legnagyobb zongoraművésze. A Pozsonyban felállított és Tilgnertől készített szobra javára rendezett hangversenyeken Liszt, Bülow, Rubinstein, Zichy Géza és de Serres asszony díjtalanul léptek fel Pozsonyban. Hummel gyakran meglátogatta szülővárosát, utóljára 1835-ben. Pozsonyból indult ki Liszt Ferencz is. Itt lépett fel először nagyobb közönség előtt 1820 november 26-ikán, Esterházy Mihály gróf házában és ez a fellépte szerezte meg számára azt az ösztöndíjat, mely tovább-képzését Cserny-nél, a híres bécsi mesternél lehetővé tette. Liszt mindenkor hálás is volt Pozsony iránt és 1840-ben s 1874-ben az egyházi zene-egyesület javára két ízben föl is lépett. 1873 óta haláláig majdnem minden évben ellátogatott Pozsonyba. Amade Tádé gróf zeneszerző szintén Pozsonyban született 1783-ban. Müller Béla zeneszerző és Müller Venczel dalműíró Nagyszombatban születtek. Lavotta János (szül. Pusztafödémesen 1764.) és Bihari János (szül. Nagyabonyban 1769), a magyar zeneművészetnek ez a két kiváló alakja is gyakran ragyogtatták művészetüket Pozsonyban az országgyülések alatt. Itt született Poór Vilmos zeneszerző 1828-ban, Ruzsicska Ignácz énekművész pedig 1774-ben Bazinban.
Richter János a pozsonyi szinházban kezdte meg 1866-ban karnagyi pályáját. Lortzing 1847-ben az itteni egyházi zene-egyesület hangversenyén vett részt, mint a zenekar vezetője. A XVIII. század 70-es éveiben a nagy Haydn vezette az udvari zenekart az Albert szász-tescheni herczeg és neje tiszteletére rendezett ünnepségeken. A híres Beethoven is megfordult Pozsonyban, a mennyiben a XIX. század első éveiben Klein Henriket meglátogatta.
Pozsonyban még a következő zeneművészek és zeneszerzők születtek: Förster Károly (jelenleg Párisban él), Eisvogel Ferencz a budai zenekör karnagya, Dohnányi Ernő, Mader Rezső a magyar királyi opera igazgatója, Taund a „Lachtaube”, Reinhardt a „Süssen Mädel”, Schwimmer a „Fifin” szerzői, Bachó a honvédzenekar karmestere, Strasser W. karmester (jelenleg Olaszországban), Schmidt Ferencz a bécsi filhamonikusok tagja, jónevű zeneszerző, Wurmbrand-Vrábélyi grófné és nővére Tausig-Vrábélyi zongora-művésznők, Joseffy Rafael zongoraművész (jelenleg New-Yorkban), Hauser Miksa és Strauss Lajos híres hegedűművészek és a kiváló theoretikus dr. Kovács Ferencz tanár. Itt éltek és működtek még Erkel, Mosonyi, Batka Nep. János (Aelodieon-művész), Breiter József zeneszerző, Fraumann, Beck Nep. János és fia József énekművészek, Czibulka zeneszerző, Lehár és Scharoch karmesterek, továbbá Zichy Géza gróf, ifj. Lehár és Bartók Lajos zeneszerzők, Brecher színházi karmester és Striczl József, a honvédzenekar karnagya, a ki Liszt magyar rhapsodiáit az eredeti partiturából szokta előadni.
* * *
