Talaj.
Talaj.
A talaj minősége, a megye járásai szerint eltér egymástól. A mátyusföldi talaj mélyrétegű, televénygazdag, kötöttebb vályog, kitünő búza- és czukorrépa termő. A televényes fekete vályogréteg 80–120 cm mély, alatta agyag. Habár évszázadok óta eke alatt áll, jó mívelés mellett a gabona meg szokott benne dőlni; a megmunkálás, kivált száraz őszszel, sok fáradságba kerül, de biztosan terem, még csapadékszegény években is. Ezzel ellentétben áll a csallóközi talaj, a mely majdnem mindenütt televényszegény és kavicsos, homokos vályog, de azért díszlik benne a búza, rozs, zab és az esős években jó termést is ád. A televényes vályog 20–40 cm. mély, alatta legtöbb helyütt szürke vagy sárga homok, kavicscsal, 100 cm. mélyre. A Csallóközben találunk futóhomokot is; az ilyen területeket legelőnek használják. A talaj mindnütt könnyen munkálható, a termés nagyságát pedig az esőzések mennyisége befolyásolja. E két alternativa között áll a nagyszombati járás kötött mélyrétegű televényes agyagtalaja, a mely nehéz búzát, kitünő minőségű, úgynevezett tót-árpát – sörgyártási czélokra – biztosan terem. Itt a televényes agyag 70–75 cm. mély rétegű, alatta a sárga agyag 100–200 cm. mély; vízet nehezen áteresztő, sok munkát kíván és nehezen dolgozható meg. Kavicsos talaj van a pozsonyi és a szempczi járás kis részében, de mivel a felső réteg elegendő mély, televényes vályog, különösen rozsot nagyon jó sikerrel terem, úgyszintén burgonyát, árpát stb. Az a nagyobb rész, a mely nem kavicsos, mélyrétegű vályog és kitünő minőségű sörárpát terem. Pozsony vármegye talajviszonyai – a mint ezekből is látszik – átlagban jobbak a középszerűnél és a föld biztosan termő. Kivétel csak a csallóközi földek egy része, a melyeknek altalaja homok vagy kavics és a feltalaj-vizet könnyen átbocsátó, miért is szárazabb években gyönge termést ád.
A szántóföldek tápanyagtartalma szerint az agyagos talajok eleget tartalmaznak káliból, mészből és foszforsavból. A humus-tartalom járásonként 252változó. A kevésbbé kötött talajok foszforsavban szegényebbek, miért is a szuperfoszfát-trágyázást bőven meghálálják, még ott is, a hol humusban gazdagabbak. Pozsony vármegye szántói – jóllehet évszázadok óta kenyérterményekkel vetik be őket, – terméseredményekre nézve a Duna bal oldalán levő 12 megye között mégis a harmadik helyen állanak és a termésátlagot tekintve, az országos átlagon fölül teremnek. Ez az eredmény azonban nem tulajdonítható egészen a talaj jóságának, hanem annak, hogy okszerű gazdálkodással sikerült a talaj őserejét fenntartani.
