A Wéber-féle lázadás.
204A Wéber-féle lázadás.
Ebben az időben a város nyugalmát sajnálatos esemény zavarta meg. Wéber Bálint ugyanis, a város egyik nemes polgára, 1608-ban párthíveivel együtt föllázadt a városi hatóság ellen, melyet hivatalától megfosztottnak nyilvánított. A saját híveiből új magisztrátust állított össze, a királyt és donáczióit kigúnyolta és a közvagyont is károsította. Wébernek e vakmerő föllépése hosszú, kellemetlen perbe keverte a várost. Az ország több városát véleményadásra szólították fel. A király előbb vegyes bizottság elé utasította az ügyet, de a modoriak kérelmére, a kik szabadalmaikra hivatkoztak, II. Mátyás király kijelentette, hogy a modoriak aggályait helyesnek ítéli és Andreasócz Mátyás altárnokmester útján értesítette a várost, hogy a Wéber-féle bűnügy elintézésére május 11-re határnapot tűz ki. A tárgyalás Pozsonyban folyt le és azon kimondatott, hogy az ügy rendes tárnoki székülésen tárgyaltassék. A pert azonban csak 1612-ben fejezték be, a mikor Wéber Bálint polgárt, mint a béke és a nyugalom megzavaróját, mint összeesküvőt és lázadót, összes polgári jogaitól megfosztották.
Ebben az időben még más baj és szenvedés is érte a várost. Az 1609-iki háború óriási terheket rótt a lakosokra. 1610-ben föl is jajdultak a terhes hadiadók miatt, különösen, mikor a nádor a várost felszólította, hogy bizonyos számú csapatokat állítson ki és tartson el. Panaszuk azonban mit sem használt, mert II. Mátyás király 1610 július 29-én megparancsolta a modoriaknak, hogy az elrendelt katonaállítástól vonakodni ne merészeljenek. 1611 július 19-én a király felszólítja a várost, hogy a felső részeken garázdálkodó hajdúk megfékezésére egy hónapra katonákat állítson ki.
