A régi városi és káptalani iskola.
A régi városi és káptalani iskola.
Ezzel szomszédos a főtemplom karmesterének emeletes lakása. Szintén mint ősrégi ház s kulturintézet kerül szóba. E házat ma alacsony kőfal veszi körül s benne van az előbbi magas falból kivett kőlap, melyen ma csak e szám olvasható: 1493. Ez a ház volt vagy 300 éven át a nagyszombati magyar népiskola helyisége. Kezdetben városi iskola volt; a XVI. század közepén egyesült a plébániai magyar iskolával. Az esztergomi káptalan mindjárt megtelepedése után megalapítja a káptalani iskolát, mely már a gimnázium szervezetével bírt. Oláh a városi s káptalani iskolát e házban egyesíti s javadalmat is szerez neki, sőt az egyházi pályára jelölteknek – átlag 24 – bennlakást is biztosít. Ez már gimnázium és konviktus nevet visel, noha – mint látjuk – félig szeminárium is. A jezsuiták vezetik s a tanárok között szerepel Arator (Szántó) István is, az első magyar jezsuita író. A jezsuiták távozása után a káptalan tagjai voltak a tanárok s ezek közt látjuk Illicinust, Telegdit, Pécsi Lukácsot, Monoszlayt, Lósyt s Körösi Márkot, a már említett kassai vértanúk egyikét. Mikor aztán a jezsuiták visszajöttek, átvették az intézetet, de hamarosan el is vitték a mai invalidusházba. A nemzeti iskola, a gimnázium távozásával, itt tovább virágzott. Majd kifejlődött a német, sőt később a tót iskola is. A XVIII. század bomlasztó 189politikája itt is megtette hatását. A másik két iskola, főkép a német, fölülkerekedik; a nemzeti iskola azonban küzd tovább, s a már említett torony melletti iskola után is működik. Scitovszky azonban, mint már fölösleges intézetet, megszüntette.
A karmesteri lakáson túl kezdődik a Jeruzsálem-utcza. Folytatása a Jericho-utcza, melynek csak egy házsora van. Ez a két utcza volt hajdan a zsidó városrész, mely tehát a Jericho-utcza végén volt Maláta-kaputól a Zsidó-kapuig terjedt volna. Biztos adataink erre azonban nincsenek.
