A Szent Miklós templom.
A Szent Miklós templom.
Itt, a város legmagasabb pontján, teljes orientáczióval áll a híres, Szent-Miklósról czímzett templom. Nemcsak a hagyomány, de építészeti stilje is azt bizonyítja, hogy a XIV. század építészeti ízlésének s Nagy Lajos bőkezűségének köszöni létét. Hogy már régebben is volt itt templom, több adat bizonyítja. E mai háromhajós, kéttornyú, csúcsíves stilű templom méltán keltette föl a szakértők figyelmét s a műemlékek országos bizottsága a resraurálandó klasszikus alkotások közé iktatta. Megérdemli, hogy nehány szóval népszerű ismertetést adjunk róla. Egész hossza vagy 60 m., melyből a szentélyre 13 m. s a hajóra csak 24 m. esik; a többit a torony közötti csarnok s a nyugati tám teszi. A kurta hajó szélességben nyert, a mennyiben a középhajó szélessége 10 m., a két oldalhajóé pedig 5–5 m. A szentély szélessége kb. 9 m., magassága 18 m. A főhajó magassága 17 m., a mellékhajó jóval kisebb. E méretekből látható, hogy nem csarnoktemplom. Belül, a mellékhajók kápolnáit kivéve, híven megőrizte eredetiségét. Kívülről, a hozzáépítésekkel, sokban megváltozott s kapujával főhomlokzata is elvesztette tiszta stilszerűségét, valamint néhány ablak is hólyagos mérműveket kapott. Gazdag, ötoldalú szentélye különösen tanulságos; nyolcz ablaka szintén tökéletes példája az ízlésnek. A zárkőben összefutó karcsú gerinczek finom érzékre vallanak. A hajó már nem oly szabályos; különösen sokat rontott a stiluson a későbbi kápolnaépítés. Feltünő, hogy a nagy falmezőkön semmi kép sincs. Tornyai a templom magasságáig négyszögűek, azontúl pedig nyolczszegűek. A gyakori tüzek a templomnak is sokat ártottak; nevezetesen a huszita-támadáskor igen megrongálódott. E templom is élvezte Pázmány fejedelmi bőkezűségét. 1629-ben 140,000 forinton kijavíttatja: hét kápolnát építtet a mellékhajókba, márványtalapzatot, új padokat, nagy sekrestyét készíttet s a tornyokat is kijavíttatja. A tornyok eleinte különböző magasságúak voltak s ú. n. hagymakupolát kaptak. Ezeken Szelepcsényi is javított valamit, de az eredeti visszaállítására maig sem gondoltak. Megemlítjük még azt is, hogy az északi torony második emeletében van a városi levéltár legnagyobb része.
Egy kápolnáról külön kell szólanunk, mely az északi oldalon kiválik a törzsből. Ezt Nagyasszonyunk tiszteletére Esterházy Imre primás építtette 1745-ben s itt helyezték el a már említett csodás Mária-képet. IV. Pius, a szokásos feltételek kíséretében, 1852-ben teljes búcsút fűzött e helyhez.
A templom alatt két sírbolt van. Az egyikbe, a tulajdonképpeni fősírboltba, a déli oldalon volt a lejárás. Ide temettek több primást s más főpapot és sok világi nagyságot. Okolicsányi plébános idejében (1760–1771) nyitva volt s ez idő alatt sok barbárság történhetett itt. Mindent földúlva, kifosztva találtak. Ezután az érczkoporsókat a városi pénztár javára eladták. A sok síremlék egy része Esztergomba került, de nehányat az egyes kápolnákban helyeztek el. Csupán kéziratos magánjegyzék maradt fenn arról, hogy kiket temettek itt el. E jegyzék is hiányos. A lejáratot befalazták s azóta nem használják. A másik kriptát 1717-ben Kürtössy kanonok készíttette s az északi oldalon van a lejárás; ide még a XIX. század első felében is temetkeztek helybeli világiak s nagyszombati kanonokok.
A kápolnákban elhelyezett hatalmas síremlékek nem annyira művészeti, mint inkább kortörténeti szempontból érdekesek: a főpapi ruházatok s jelvények, a katonai öltözet és fegyverek ez emlékeken jól tanulmányozhatók. A déloldai mellékhajó kápolnáiban vannak – nyugatról kezdve –: Oláh, 187Kutassy, Lósy érsek szép vörösmárvány szobrai; az alakok korinthusi pilasterek között vannak. A negyedikben vörösmárvány lap van, mely Pázmány jótékonyságát örökítette meg. Itt, a Mindenszentek oltára mellett, van a Drugeth-család sírboltja. Drugeth György, mint tudjuk, Lengyelországban halt meg s ide hozták tetemeit. A sírbolt fölött az ő nagyméretű márványszobra van, hatalmas oszlopok között. Ott nyugosznak még: anyja, aztán Révay Erzsébet, Forgách Emerenczia; György fia János unokája, Bálint vál. püspök, kiben a család férfiága kihalt, s nővére, Krisztina. A Forgáchoknak két kriptájuk van: az egyik a nevezett oltár alatt, a másik a főhajó közepén. A szentély padjai alatt és mögött szintén több előkelő egyházi s világi aluszsza örök álmát. Az északi mellékhajó egyes kápolnáiban, keleten kezdve, a következő síremlékek láthatók: Verancsics primás ión-oszlopos vörösmárvány szobra, Cherődy János kelheimi kőből készült szép szobra, toscanai vörösmárvány oszlopok közt, Forgách primás korinthusi oszlopos vörösmárvány szobra. Felirataikat nem jegyezzük ide, mert azok csak hosszú czímek, Forgách és Drugeth emlékén pedig közönséges versek intenek a világi nagyság mulandóságára.
Nagyszombat. – A Szent Miklós templom műkincsei.
Saját felvételünk
Ma plébánia-templom s az 1844-ben beiktatott nagyszombati társaskáptalan egyháza. Utoljára 1847-ben volt renoválva. Mivel a kilátásba helyezett nagyobbméretű javítást mindezideig hiába várták, magánadományokból most festik a szentélyt. Ablakfestményei közt a magyar szentekkel is találkozunk. Az ablakok közötti falmezőkön Szt. Miklós püspök életéből vannak egyes mozzanatok. A munkálatot Brückner Lipót jónevű festőművész vezeti. A mintákat a műemlékek országos bizottsága is jóváhagyta. E festés egyelőre csak a szentélyre terjedhet ki, de rövidesen a főhajó kifestését is sorra veszik. E templomban prédikált Telegdi, Monoszlay, Pázmány, Káldy s annyi sok jelese három századnak. A templom körül volt a legrégibb idő óta a város egyetlen temetője, de sokkal nagyobb területű volt, mint a mai szabad tér, mert a plébános lakása azelőtt másutt volt. Annak a helyén is, 188egész a konviktusi kertig, kőfallal körülvett temető volt, s éppen az új, modern konviktus alapkövének 1747-ben történt letételekor mozgalom indult meg a barátságtalan belső temető ellen. Attólfogva a Lazaretum mellett jelölt ki a város temető-helyet, s ez az u. n. régi temető; a másik a megszüntetett trinitárius-szerzet egyik kertjének a helyén alapíttatott 1790-ben, s ez az új temető. A templom körüli temető-falat 1770 után le is bontották s az egész területet már 1758-ban kikövezték. Ekkor épült itt a mai plébániai lakás. Kapufölötti homlokzatán e chronostikon van:
SenatVs popVLVsqVe TIrnaVIensIs IMpensIs aerarII CIVICI CVra Vero paroChI aC ConsVLIS restaVraVIt (1778.)
A székesegyház csupán a magyar és német híveknek volt a temploma s bár bizonyos alapítvány már 1564-ben biztosított a tótoknak némi jogot, a főtemplomban tót prédikácziót nem tartottak. Ekkortájt építtetett Csiba Holy Pál, Fehéregyház ura a tótok számára egy nagyon igénytelen kis kápolnát, mely Szt. Mihály czímét viselte. A templom déli kapuja előtt állt észak-déli irányban. Egyideig a tót lutheránusok is használták. Pázmány idejében már düledezett s kicsiny is volt. A fenkölt gondolkozású főpap a kápolna körül imádkozó tót népet megsajnálta s 1632-ben 1000 frtos alapítványt tett, hogy annak kamataiból fizessenek egy papot, ki a ferenczrendiek templomában vasárnaponként tót prédikácziót tart. Szelepcsényi primás 1674-ben fölépítteti a kis tornyos kápolnát, de a tót szónokot továbbra is külön kellett fizetniök. 1791-ig volt használatban. A protestánsok is kérték, de a város 1813-ban lebontatta. Hogy emléke megmaradjon, az oltárt és képet a karzat-feljárás alatti Szt. Mihály-kápolnában helyezték el.
