A város leírása.
A város leírása.
A város fejlődését elősegítő és akadályozó tényezők futólagos megemlítése után áttérhetünk a mai Nagyszombat ismertetésére. Két főrészből áll: belső és külső városból.
A belvárosi rész a régi falaktól határolt négyszögalakú terület. Ez a régi Nagyszombat. Ferdinánd 1551-ben szabályozta az építést és elrendelte, hogy az egyes házakhoz telkek – udvarok és kertek – tartozzanak. Ettőlfogva még jobban meg volt nehezítve az építkezés. Kívül építeni azonban nem volt szabad s 1601-ben a meglevőket is lebontatták. De tanácsos sem volt ez a külső építkezés, mint azt a nemsokára megkezdődött hosszas hadjáratok igazolták.
A falnégyszög egyes részeit, főképpen a déli s északi oldalon, 1820 és 1840 között lebontották. A déli fal hossza 420 m., az északié 470 m., a keletié 715 m. a nyugatié 817 m. A belső város területe (de nem e hiányos falakból konstruálva) 615,890.346 m2; a külső városé 1.593,751.145 m2; tehát az egész város területe 2.209,641.491 m2. A város határa (nem számítva a város területét) 10,473 hold és 1159 négyszög öl.
A városnak csaknem dél-észak irányában elhelyezkedő négyszök alakját a középtől kissé nyugatra, szintén dél-észak irányban a főutcza szeli át s 180kelet-nyugati irányban, a főtéren át, a fő keresztutcza két egyenlő részre: Alsó- és Felső-hosszú utczára osztja. A főutczával párhuzamosan halad a többi, és pedig: nyugatra a Gabona-utcza és a Ferencziek-utczája, keleti oldalán a Pálosok utczája, Alsópatak-utcza, Pék-utcza, Felsőpatak-utcza; ezektől keletre csaknem velük párhuzamosan: a Simor János-utcza s folytatása a Szt. János utcza; ezektől keletre, velük párhuzamosan: a Béla király-utcza, Jeruzsálem-utcza, Jericho-utcza; végül a déli és északi s részben a keleti oldalon a XIX. század elejétől fogva a falakhoz épített Alsó- és Felső-bástya-utcza. Az említett kereszt-utczán kívül van még vagy hat kereszt-utcza, melyek azonban csak sikátoroknak nevezhetők; az egyetlen Alsópatak-utczát kivéve, nem is lakhatók, annyira szűkek.
A mint a vasúti állomásról jövet, a honvédemlékhez jutunk, ott kezdődik a Fő-utcza. Kelet felől a kir. járásbírósági és telekkönyvi hivatal helyisége, nyugat felől pedig a messze vidéken jó hírnévnek örvendő Polniczky-szálló nyitja meg. Ez az utcza elég széles, kocsiútja jól kövezett, gyalogjárója azonban nem felel meg a modern igényeknek. Épületei kétharmadrészben emeletesek, a többi földszintes. E helyen megemlítjük, hogy a város házai általában igen régiek s mai emeletes magánépületei legnagyobbrészt a XIX. század elejéről valók. Hat középületén kívül csak egy kisszerű magánháza kétemeletes, azt is egy esztergomi kanonok s városi plébános építtette (Schwartzer, 1770). A Fő-utcza házainak jórészét főurak s köznemesek építtették. Az Esterházyaknak, Zichyeknek, Illésházyaknak, Tolvayoknak, Pybereknek s Bencsikeknek voltak itt házaik.
