Béla király-utcza. A hajdani Klarissza-zárda.
Béla király-utcza. A hajdani Klarissza-zárda.
Mielőtt ez utcza két oldalán levő utolsó épületről – az érseki árvaházról s a Szent-Orsolya-rendű apáczák iskoláiról – szólnánk, térjünk be a Béla király-utczába. A város legtetszetősebb utczája, nemcsak házaival és kettős kocsiútjával, hanem, – a mi a többi utczában sajnosan hiányzik – sétatér-szerű fasorával a város legbarátságosabb része. A legrégibb időben a zsidó városrészhez tartozott. Kiűzetésük után Magas-utczának, majd az ott lakó kanonokokról Káptalan-utczának nevezték. Mai nevét a millenniumkor kapta, a város tulajdonképpeni megalapítójáról, IV. Béláról. Ezt az utczát a katonai tébolyda nyitja meg, mely czélra ez épület és templom a Klarissza-apáczáknak II. Józseftől történt eltöröltetése óta szolgál. A nagyszombati klarisszákról először IV. Béla idejében történik említés, mikor 1240-ben e szerzetnek a Nagyboldogasszony czímére templomot s melléje kolostort építtetett s később Boleráz és Klucsován falvakat visszaváltva, nekik adta. Idők folytán a királyoktól s magánosoktól nagy birtokokat, a városon belül házakat, kívül pedig szép kerteket, gazdaságokat kaptak. De Bethlen elől 1618-ban menekülniök kellett s csak négy évi hányódás után térhettek vissza. Pázmány nagy költséggel helyreállíttatta templomukat és kolostorukat s 1624-ben fehér öltönyt kaptak. Thököly elől ismét menekültek s 1683-ban kolostoruk csaknem egészen leégett s a templom is nagyon megrongálódott. 1694-ben Széchenyi primás a mai kétemeletes, L alakú kolostort fölépíttette, a templomot kijavíttatta. A kolostor emeletes része későbbi hozzátoldás. 1850-ben a tornyot javították s a kupolában találták a IV. Bélától kiállított alapítólevelet s mint Némethy, a város egykori érdemes levéltárosa írja, azt hermetice elzárva, ismét visszahelyezték.
Itt említjük meg, hogy e Klarisszák őrizték a három kassai vértanúnak, Kőrösi Márk esztergomi kanonoknak, Pongrácz István és Grodéczy Menyhért jezsuitáknak egy közös koporsóba helyezet tetemeit. Pálffy Katalin grófné ugyanis 1619-ben Bethlentől elkérte s 1635-ben a sebesi temetőből a nagyszombati zárdába hozatta. A szerzet megszüntetése óta a helybeli Szt.-Orsolya-rendi apáczák sekrestyéjében van a koporsó. Most van folyamatban szentté avattatásuk s így nemsokára érdekes és drága kincsei lesznek a kolostornak.
A kolostor híres nőnevelő-intézet volt s az apáczák között is sok előkelő származásút találunk; főnöknőik között látjuk az Apponyi, Nyáry, Perényi, Forgách, Szentkirályi, Pyber stb. neveket.
Kis temploma a XV. század csúcsíves ízlését mutatja; megmaradt a szentély, a toronyalatti fal s a hosszhajó falazata. Legérdekesebb az északi oldalon az alacsony, oszloptalan, tympanum nélküli kapuzat. A templom egész hossza 47.188 méter s ebből a szentélyre vagy 10 méter esik. A szentély magassága 9.5 méter, a hosszhajó szélessége 9 méter. A régi nagy karzat a nyugati végen maig megvan. A templomtorony egészen közönséges.
A Káptalan-utczai házak között van nehány, mely még a XVIII. század elejéről való. Itt ugyanis nemcsak kanonokok, hanem előkelő világiak is 185laktak. A plébánia-templom körül voltak az oltár-épületek. A nyugati sor végén vannak az 1844-ben alapított nagyszombati hattagú társaskáptalan lakásai. Ez épületek közül a plébánia-lakással szemközti sarokház annyiban érdemel külön említést, mert ebben lakott állítólag a híres Telegdi Miklós; ide fogadta be a jezsuitákat s itt működött legelőször a nagyszombati jezsuita-sajtó. Emeletre Bartók prépost, a Beniczky Péter lirikus bartája s költeményeinek kiadója, építtette.
