Bélvatta.
Bélvatta.
Bélvatta, felsőcsallóközi magyar kisközség, 48 házzal és 308, túlnyomó részben róm. kath. vallású lakossal. Ma a vármegyében csupán két Vatta nevű község van, ú. m. Bélvatta és Vajasvatta; hajdan ezeken kívül még Vatta és Bánkvatta is szerepelt. 1239-ben Votha néven, mint Pozsony várának tartozéka van említve. 1281-ben Salamon János és István az urai, a kik birtokukat Ongai Péternek és Farkasnak adják el, melyre 1295-ben az Olgyayak III. Endrétől adományt nyernek. 1308-ban találkozunk először a Bánkvatta elnevezéssel, a mikor Olgyay Péter és Farkas itteni birtokukat Tiborcz fia Péternek adják el. 1362-ben János fiai János és Miklós, László fiai Balázs és László, és Péter fiai János és Miklós, végül Pál fia László, Vatha nevű helységüket egymás között négy részre fölosztják. 1394-ben Petrus de Watha királyi ember nevében találkozunk a község nevével. 1406-ban Marthamagyari Balázs fia Pál itteni birtokát Antal fia Domokosnak és fiainak eladja. A község a pápai tizedszedők jegyzékébe is fel van véve és 1435-ben Belvatay András nemes nevében is említve találjuk. 1495-ben II. Ulászló csebi Pogány Péternek és alsóborsai Vizközy Andrásnak adományozza részeit; 1498-ban pedig a hűtlenségbe esett zerházi Zerhas Márton és László itteni részét Illyés György és Mátyás váradi püspök birtokába bocsátja. 1506-ban Verbőczi Istvánnak is van itt birtoka. 1533-ban Csorba Gergely és Pál fiai osztozkodnak itteni birtokukon. 1591-ben Csorba János a maga birtokrészét Illyésházi Istvánnak zálogosítja el, 1593-ben pedig a magvaszakadt Csorba János birtokát Illyésházi Illyés Tamás pozsonyi alispán, ennek testvére, Saághi Deák Imre és fia Zsigmond kapják. A mult század elején még mindig az Illésházy grófi családot találjuk itt, mint legnagyobb birtokost. Jelenleg Pálffy Béla gróf birja. Ide tartozott hajdan az Általutalja vagy másként Salamonfölde is, 34melyre 1239-ben a Salamon nemzetség és András, Uros, Csekend s társai tartottak igényt. A birtokjog megállapítása czéljából, IV. Béla király 1239. márczius 6-án, Budán kelt rendelete következtében a birtokot igénylők perdöntő párviadalra utasíttattak, mely alkalommal a Salamon nemzetség maradt a győztes, minek következtében IV. Béla 1240-ben a Salamon-nembelieknek adományozta. Mint említettük, 1495-ben II. Ulászló Pogány Péternek és Vizközy Andrásnak adományozta a falu egy részét, 1591-ben azonban már Csorba Gergely és Pál fiai osztozkodtak rajta, de e rész is 1593-ban az Illyésházyaké és a Saághiaké lesz. Bélvatta községhez tartozik Rónya major is. Postája és távírója Nagymagyar, vasúti állomása pedig Szempcz.
