Benkepatony.
Benkepatony.
Benkepatony szintén az Alsó-Csallóközön fekszik. Magyar kisközség, 38 házzal és 285, nagyobbrészt ev. ref. vallású lakossal. Pozsony vármegyében hat Patony nevű község van. ezek: Benke-, Bögöly-, Csécsény-, Diósförge-, Elő- és Lőgérpatony. Hajdan azonban ezeken kívül még Homokos-Patony, Főszer-Patony és Sólymos-Patony is szerepelt, míg Diósförge-Patony ezelőtt Diós-Patony és Förge-Patony néven két község volt. Itt csak a Patony és Benkepatony néven szereplő és a már megszünt, vagy a többiekbe olvadt Főszer-, Solymos- és Homokos-Patornyról emlékezünk meg. Patonyt Roland nádornak 1250-ik évi oklevelében találjuk először említve, Villa Pothun alakban. 1323-ban Boleszló esztergomi érsek az itt lakó jobbágyoknak szabadságlevelet ad. Ekkor már Benkháza néven szerepel. 1345-ben Michael de Pathon nemest említenek. 1466-ban a gellei érseki székhez tartozó pozsonyi várbirtok volt. Az 1553-ból való portális öszeírásban szintén a pozsonyi várhoz tartozó királyi birtokként van felvéve, nyolcz portával. Később a Pálffy család birtokába került és most is a Pálffy-szeniorátusnak van itt nagyobb birtoka. Főszer-Patony II. Lajos királynak 1524-ben a gellei székhez intézett rendeletében szerepel és az 1553-iki adóösszeírás szerint öt portája van. Ugyanekkor van említve Homokos-Patony is, mint királyi birtok. Sólymos-Patonyról 1313-ban találunk feljegyzést, a mikor Karcsai Iván volt az ura. Benkepatony egyháza már 1390-ben említve van, azonban a mai református templom csak 1815-ben épült. 1883 aug. 7-én a gazdák egész évi termése elégett. Ide tartozik a Makay malom is. A község postája Szentmihályfa, távírója és vasúti állomása Patony.
