Csötörtök.
Csötörtök.
Csötörtök, felsőcsallóközi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 118 házzal és 1118 róm. kath. vallású lakossal. Állatólag már a rómaiak idejében is lakott hely volt. Okleveles említése 1206-ban történik Stwrtok alakban. 1216-ban Csötörtökhely név alatt szerepel, 1390-ben pedig Villa Liupoldi néven, 1430-ban meg Leupoldsdorf. A pápai tizedszedők jegyzékükbe Chuchturtukchel néven irták be. Német Loipersdorf neve is már rég ismeretes. II. Endre király e községet 1206-ban a Bazini és Szentgyörgyi grófoknak adományozta. 1333-ban a Bazini és Szentgyörgyi grófok a falut fölosztják maguk között, 1446-ban pedig Szentgyörgyi György, bátyja Péter özvegyével, Marczali Hedviggel osztozkodik rajta. A XIV. században városként említtetik, mint a melynek már e század elején vásártartási joga is volt. 1441-ben Erzsébet királyné megerősíti azt a szerződést, melylyel György bazini gróf itteni birtokát nejének lekötötte. Az 1553-ik évi portális összeírásban Csetertek néven szerepel és benne Serédy Gáspárnak 11 s Amade Lászlónak hét portája adózott. Ez időben mezőváros volt. 1647-ben egyrészét a Bertók család bírta, de másik része az éberhardi uradalomhoz tartozott. 1787-ben a Balassa grófok, később pedig az Apponyiak voltak az urai, míg most Pálffy János gróf és Wiener Welteni Rezső lovag a két nagyobb birtokosa. Katholikus templomának egyes részei még román stílű idomokat mutatnak. A templomot mai alakjában a XV. században alakították át. A kéttornyú gótikus egyháznak két hajója van. Az itteni sírboltban vannak eltemetve Mérei Mihály alnádor és családja tagjai. A síremlék 1572-ből való, vörös márványból, renaissance-modorban van készítve, melyen basreliefben a család tagjai láthatók. A síremlék felső részén latin versek olvashatók. Alantabb még a következő felirat látható: „Magnifico D. Michaeli de Mere ex provincia Simegiensi oriundo, qui Ferdinando et Maximiliano Romanis imperatoribus, Ungariae regibus, dum vixit, fidelem constantemque operam navavit, et ab iis pro palatinatus honore donatus fuit, et in iure dicendo patriam ornavit. Viro integerrimo, et seni probitatis eximiae, Emericus, Michael, Anna, Sophia, et Catharina liberi superstites, hoc monumentum coniugi et parenti pientissimo posuerunt. Vixit annis 72. Fato functus est 26. Febr. Anno Chri. MDLXXII. Non longo post tempore simili fato eum secuti sunt Julianna coniux et Stephanus filius, qui vixerat annos 32. itaque simul hic sunt humati. Vivite superstites mortalitatis memores.” A XVIII. századi Canonica Visitatio szerint itt hajdan hat kanonokot számláló ú. n. fertálykáptalan székelt. A templom közelében, a jelenlegi plébánia kertjében, az újabb időkig egy régi toronynak vagy kápolnának a rom-maradványa volt látható, melynek azonban ma már nyoma sincs. E romokat a hagyomány pogány templom maradványának tartotta és Fanum Jovis néven ismerte, mint a rómaiaktól Jupiter tiszteletére emelt templomot. Bél Mátyás e toronyról nem tesz említést; de Vályi (Magyarország leírása I. 446) azt állítja, hogy 1780-ban bontották le. Legvalószínűbb az, a mit a tudós Ipolyi Arnold állít a csallóközi műemlékek leírásánál, hogy ez valamely román stílű halotti kápolna volt, mert sírbolt is volt alatta, melyből – szemtanúk állítása szerint – csontvázakat ástak ki. A községhez tartoznak Német-Sók és Szent-Erzsébet puszták. Mindkettő az éberhardi uradalomhoz tartozott és az újabb korban az Apponyiakat uralta. A községben van posta és vasúti állomás, távírója Fél.
