Az 1649-iki adóösszeírások.
Az 1649-iki adóösszeírások.
A XVII. század birtokviszonyaira érdekes adatokat nyerünk az 1649-iki adóösszeírásokból, melyek – összevetve az 1542–53. évi összeírásokkal – élénken feltüntetik ama nagy változást, mely a XVI.század második és a XVII. század első felében a vármegyei birtokviszonyok tekintetében történt. A vármegye I. járásából, mely a határszéltől a Kis-Kárpátok keleti lejtőjéig terjedt, a falvakat túlnyomó részt a gróf Pálffy család tagjai bírták. Pálffy Pál gróf főispáné volt Stomfa, illetőleg a Beszterczétől Nagy-Lévárdig és Gajárig terjedő vidék. A főispán helységei közül Csötörtökön (Detrekő-Csötörtök) a Somodi és Vízkeleti családoknak is volt részük. A vármegye délnyugati sarkában három falu a dévényi uradalomhoz tartozott, mely akkoriban Keglevich Ferencz birtokában volt. Nagy-Lévárd gróf Kollonich Ferdinánd földesurasága alatt állott. Nagy-Lévárdtól egészen a nyitravármegyei határig az éleskői uradalom terült el, melynek birtokosai az összeírás szerint, Czobor Anna, Bálint és Imre, Kollonich Nándor gróf, Révay Pál, Teöreök Zsigmond, Raykovits Tamás és a nádor voltak. A nyitravármegyei jókői uradalomhoz, 680mely a gróf Erdődy család birtokában volt, Pozsony vármegyéből a következő helységek tartoztak: Felső-Dombó, Pagyerócz, Jászlócz, Dejthe, Kátlócz. A jókői vár tartozékait mintegy kiegészíti a szintén a gróf Erdődyek birtokában levő szomolányi uradalom, melyhez Nahács, Német-Diós, Losoncz, Szomolány, Bogdanócz, Bikszárd tartozott. Közben Bogdanóczon és Binóczon a Czoborok, Verdődön Baranyay Tamás, Felső-Dombón a Sántha család, Rosindolon Ormándy Miklós voltak a földesurak. A szomolányi uradalomtól délkeletre a Pálffyak vöröskői vártartozékai terültek el (Szuha, Klucsován, Selpic, Kosolna, Tót-Diós, Pudmericz, Borova, Ompital, Dubován, Cseszte, Kápolna). Modortól egész a Kis-Dunáig szintén a Pálffy család volt a földesúr, közben azonban számos birtokost találunk. Ezek: Baranyay Pál (Halmos), Nagymihályi Ferencz (Vistuk); Ispánfalván: Tarnóczy és Majthényi, Igrámon: gróf Erdődy Gábor, Cseklészen: Czobor Anna, Szempczen: Esterházy László, Terlingen Astrosich volt a földesúr; Sárfő felerészét Amadé Lóránt özvegye bírta. Grinádon (Grinava) az Ujfalussyak, Récsén Keglevich Ferencz, Tótgurabon a Töröss család, Czajlán Mérey Gáspár, Horvát-Gurabon Serényi Pál bírt földesúri joggal. A második járásban a Dudvág és a Vág vidékén gróf Esterházy Lászlóé volt Tallós, Nyék, Felső-Szeli. Vízkeletet Vezekényt, Tallóst Thurzó Mihály özvegye, Kürtöt Balogh István, Alsó-Szelit gróf Pálffy Miklós, Vízkelet egy részét Onory, Tót-Nyárasdot Balassa Zsuzsánna, Pálóczot, Ónyt és Taksonyt az Esterházyak bírták. A nyitravármegyei semptei uradalomhoz (Esterházy) 1621-től tartoztak: Nagy-Mácséd, Nagy-Súr, Valta-Súr, Varra-Súr, Szered és Farkashida. Az Esterházyaké volt még ezeken kívül Szent-Ábrahám és Keresztúr. E vidéken csak egy középbirtokost találunk, Szegedy Gergelyt, a kinek Majthényen 1 portája volt. A harmadik járásban (Csallóköz keleti fele), hol tömérdek egyházi birtokos volt, csak a következőket találjuk feljegyezve az urak közül: Amadé (Nyárasd, Bős, Várkony, Nagy-Bodok), Pálffy Pál gróf (Szerdahely), Thurzó (Eperjes), Esterházy (Nagy-Szegh). Kürt a szentgyörgyi uradalomhoz tartozott, de a Kerekes családnak is volt benne része. A negyedik járásban, a Szerdahelytől egész Somorjáig terjedő vidék Pálffy főispán birtokában volt. Nagy-Szarván Sárkány Miklós özvegye bírt földesúri joggal. A Somorjától Éberhardig terjedő vidéken, az éberhardi és a szentgyörgyi uradalmak és az alispán (Mórocz István) voltak birtokosok. Torcs helységben a Kerekes család, Uszorban Forgách János özvegye volt birtokos. Az éberhardi uradalomhoz tartoztak: Torcs, Misérd, Szemet, Éberhard, Brukk, Csötörtök és Fél helységek részei. Gróf Pálffy főispáné volt még Királyfalva, Keresztúr, Botszeg, Nagy-Födémes, Felkürt, Vereknye. Végül Csákány Szelepcsényi György későbbi esztergomi érsek, akkor még veszprémi czímzetes püspök birtoka.
