Birtokviszonyok a mohácsi vész után.
Birtokviszonyok a mohácsi vész után.
A mohácsi vész után nagy változás állott be a vármegyei birtokviszonyok tekintetében. A Szentgyörgyi és Bazini grófok kihaltával számos uradalom s vár szállott a koronára s ezeket I. Ferdinánd híveinek adományozta, ezenkívül tömérdek birtok cserélt gazdát, részint hűtlenség czímén történt elkobzás, részint zálog útján. Az új birtokosok sorát az augsburgi származásu, dúsgazdag Fuggerek, a kik a XVI. század elején már Magyarország területén számos bányavállalattal bírtak s a velük rokon Thurzó család nyitják meg. Az előbbiek Detrekőt és Borostyánkőt nyerték adományul, Thurzó Elek pedig Vöröskőt, melyet 1535 febr. 17-én eladott a Fuggereknek, mely adás-vételi szerződést Ferdinánd király ugyanebben az évben megerősítette. A nagy kiterjedésű vöröskői uradalom a XVI. század végén a Pálffy család kezébe került, mely család sarja, báró Pálffy Miklós, az uradalmat 1580-tól kezdve lassanként megvásárolta a Fuggerektől, a mit Rudolf király 1592-ben megerősített. Tartozékok, egy 1542. évben kelt oklevél szerint: Cseszte, Ompital, Alsó-Diós, Selpicz, Nemcse, Kosolna, Szuha, Zwoncsin, Hosszúfalu, Pudmericz, Vistuk, Dubova, Bogdanócz, Halmes és Kápolna. Borostyánkő szintén Pálffy Mikklós birtokába került, a ki azt neje Fugger Mária hozományaként nyerte. Éleskő várát I. Ferdinánd király 1535-ben laki Bakith Pálnak, a huszárok főkapitányának és Péternek adományozta, de a beiktatás ellen Czobor Gáspár óvást emelt s ebből hosszas per keletkezett. 1554-ben Éleskő-vár és az uradalom fele része Bakith Péter gyermekeinek a birtokában van; a másik felét Czobor János özvegye és gyermekei bírták. 1580-ban Czobor Imrét, Pált és Mihályt iktatták be az éleskői uradalomba. A berencsi uradalom Nyáry Ferencz honti főispán és főlovászmester birtokába került, a ki 1551-ben az uradalom felét unokatestvérének, Jánosnak 678hagyományozta. Az uradalom tartozékai nagyrészt Nyitra vármegyében feküdtek, Pozsony vármegyében Cziffer helység és Szomolány mezőváros (1547–1550) tartozott hozzá. Szomolányt, mely várszerűen volt megerősítve, Miksa király 1569-ben báró Ungnád Kristófnak és nejének Losonczy Annának adta, kiktől örökség útján Erdődy Tamásra († 1624) szállott, a kinek Ungnád Kristóf leánya, Anna Mária volt a neje. Dévény várát I. Ferdinánd király Báthori István nádornak adta, a ki itt fejezte be életét 1535-ben. Borostyánkő várát Stomfával együtt I. Ferdinánd Salm-Eck Gyula grófnak zálogosította el, de utóbb ismét a Fuggerek kezébe került. Detrekőt 1552 után Balassa Menyhért vette zálogba, 27.187 1/2 rén. forintért, mely vár és a hozzátartozó uradalom Balassa István birtokába került, a ki Detrekőn nyomdát állított fel (1584). Fiörökösök nélkül halván el a XVII. század elején, Detrekő ismét a koronára szállott. Itt talált menedéket Balassa Menyhért leányának, Margitnak fia, Bakits Péter, a ki 1607-ben unokatestvérét Révay Ferenczné, Forgách Zsuzsannát szöktette meg Holics várából. (Deák Farkas: Forgách Zsuzsánna.) Bazin és Szentgyörgy várak, melyek a Szentgyörgyi grófok kihaltával a koronára szállottak, s melyek Bazini Kristóf gróf özvegyétől és gróf Salm-Eck kezéből visszaváltattak, 1544 nov. 9-én Serédy Gáspár felsőmagyarországi főkapitány kezébe kerültek, hátrálékos fizetése fejében. Gáspár halála után (1550) ez uradalmak 1560-ban unokaöcscsének, ifj. Serédy Gáspárnak adattak, de azokat később 132.000 magyar forintért Krusits vette zálogba. (A pozsonyi kamara 1588. évi kimutatása. – Illésy János: az Alaghyak. – Nagy Iván: Családtört. értesítő, 1899. évf.)
