Hont-Pázmány nemzetség. A Szentgyörgyiek.
Hont-Pázmány nemzetség. A Szentgyörgyiek.
Azonban a legelőkelőbb és leggazdagabb birtokosai voltak Pozsonymegyének a Hont-Pázmány-nemzetség szentgyörgyi-cseklészi ágának tagjai. Az ez ágból sarjadzott Cseklészi-család őse Pál volt s már 1304-ben fiágon kihalt. A Szentgyörgyi család őse Tamás volt, a ki 1202-ben a Morva-folyó mellett hősiesen harczolt a bolgárok ellen s 1205-ben a cseh király segítségére küldött sereget vezette. Az ág ősi fészke ugyan Nyitramegyében vala, azonban az idők folyamában, kivált a Szentgyörgyi család, csaknem kizárólag pozsonymegyei birtokos volt, sőt a család nevét is egy pozsonymegyei községtől kapta.
Szentgyörgyi.
A Kis-Kárpátok aljában fekvő Szentgyörgyöt I. Sebös Tamás nyitrai ispán fia kapta 1209-ben, Cseklész, Iván (Ivánka), Eberhart és a ma ismeretlen Kastellán falvakkal, illetőleg azok részeivel együtt. (F. III. 1/73. és 2/408.) Sebös 1241 után várat épített Szentgyörgyön, Bazin közelében, a mely már 1208 óta atyjának, Tamásnak birtoka volt. Utóbb itt is várat építettek s mivel a család tagjai felváltva, hol Szentgyörgyön, hol Bazinban laktak, azért Bazini vagy Szentgyörgyi grófoknak neveztettek. A fentebb említett Sebös főpohárnok és nyitrai főispán testvére Sándor főpohárnok volt, kinek fiait, Kozmát és Achillest IV. Béla király 1256 jún. 21-én Bazin birtokában megerősítette. E két testvér közül csak Kozma maradékait ismerjük, de azok is csak a XII. század végeig éltek. Ábrahám utódai azonban tovább terjesztették a nemzetség ezen ágát. I. Péter (1308–1365.) és testvére, Sebös (1304–1345.) a Szentgyörgyi és Bazini grófok ősei. E hatalmas nemzetség sarjai, mint látjuk, már II. Endre alatt magas méltóságokat töltöttek be, de ezeket IV. Béla uralkodása alatt is megtartották, sőt a Cseklészi ág az uralkodó családdal is rokonságba került. Bökény, a ki egy 1236-ban kiadott oklevél szerint Cseklész ura volt, III. Béla király unokáját, Erzsébetet, II. Endre király egyik nővérének leányát bírta nőül, (Wenzel VII. 535.) kinek hitbéri és hozományi illetménye fejében nyert birtokokat (Kürth, Paka, Beke és Csütörtökhely) hasonnevű fia 1260-ban Katalin leányának, Magyar nb. Olgyai Péter (1308 előtt) nejének adta. A nemzetség Szentgyörgyi ágából Tamás (1365–1399.) újvári várnagy, majd kir. tárnokmester, dalmát és horvát bán, végül országbíró. Unokahuga, Czeczilia (1398–1434.) Rozgonyi István temesi grófhoz ment nőül. A szentgyörgyi ágnak a XV. század elején magvaszakadt. A bazini ágból Sebes fia János kir. testőrtiszt (1361), György (1384–1426) pozsonyi főispán, Zsigmond szlavon bán († 1492.) és János erdélyi vajda (1487 táján). A család utolsó férfisarja Kristóf († 1557 márcz. 18.)
A pozsonyi járásban a Szentgyörgyi és Bazini grófok kezén volt, Wertner Mór összeállítása szerint: Besztercze, mely Szentgyörgyi (I.) Kristóf tulajdona volt, s melyet 1515-ben VI. Péter gróf, Kristóf végrendelete értelmében, a máriavölgyi kolostornak adományozott. Borostyánkő (Pallenstein). Mikor kapta a család, nem tudjuk. Az 1446-ban Hedvig, Péter gróf özvegye és György gróf között végbement osztálynál az özvegy kezére került. Cseklész (Chokol, Cheka, Lanschütz.) 1217 előtt kapták, mert 1209-ben II. Endre megerősíti őket annak birtokában. 1324-ben Ábrahám gróf eladta a birtokot Csák Máténak. Dévény. Simon gróf tulajdona volt. 1508-ban VI. Péter gróf 674adóssága fejében átengedte a városnak Rottensteint, de a halászati jogot a vár részére továbbra is fenntartotta. Ivánka (Iván, Ywand.) 1209-ben II. Endre megerősíti a családot annak birtokában. Neufeld a mai Duna vagy Tótfalu. Papfa (Papnépe), melynek birtokán 1334-ben I. Péter gróf megosztozott a pozsonyi káptalannal. Szőlős (Prácsa, Weinern, Zeulus). Egykor királyi udvarnokok birtoka, utóbb Sebös comes tulajdona. A donácziót a király 1217-ben megújitotta. A hegyentúli járásban az övék volt: Detrekő (Blasenstein) 1465-ben Neydeckh Hans kezén volt és Zsigmond király óhajtotta megvenni. 1540-ben II. Kristóf gróf elzálogosította. Konyha és Malaczka még az 1217-iki donáczió előtt a család tulajdona volt. Az Alsó-Csallóközben fekvő birtokok közül a család, a XIII. század végső éveiben Homoró Lászlónak adja Felistált (Falistál), Népe-Karcsát és Várkonyt. A nádasdi birtokot 1397-ben kapja I. György gróf Királyfalva helyett. A ma ismeretlen falvak és birtokok közül az övék volt: Bachimir (Szentgyörgy mellett); Kolocsona és Kozma, mindkettő ősi donáczió; Hedvár, Kosztolány (Szentgyörgy mellett); Muaj, Nyirpatak (Bazin és Szentgyörgy között); Ziky szintén Szentgyörgy közelében; végre a Csallóközben: Áros, Kwze és Moróczszigete Misérd mellett. A nagyszombati járásból övék volt Farkashida és Geszt. Ez utóbbit I. Sebös comes szerezte meg a pozsonyi káptalan ellen 1231-ben lefolytatott perben. Azután Csukárd, Somberg és Vöröskő. Csukárd tulajdonképen a pozsonyi káptalané volt, de a hatalmas Szentgyörgyiek jogot formáltak reá. A hosszas per azzal végződött, hogy a grófok nyolcz arany forintért bérbe vették a birtokot a káptalantól. 1335-ben II. Sebös gróf elzálogosította Somberget Doncsnak, ki neki apósa volt. Doncs 1345-ben a birtok egy részét Klára nevű leányának, Sebös gróf nejének, a másik részét fiának, Lászlónak hagyományozta. Utóbb László is átengedte a maga részét Sebösnek. Vöröskő (Bibersburg) Wolfard birtoka volt s ennek özvegye, Gutha asszony révén került II. György gróf birtokába. A felsőcsallóközi járásban a Szentgyörgyi grófok tulajdona volt: Beke (Béke), melyet 1306-ban vett meg tőlük Vörös Ábrahám; Béla (Billie), melyet II. Ábrahám és Tamás grófok Homoró Lászlónak adtak oda. Csötörtök, melyet 1206-ban kap Sándor comes és 1216-ban királyi megerősítést nyer, egyúttal megkapja az ottani vásár- és hídvámot. 1333-ban II. Sebös és I. Péter osztoznak rajta, de az előbbi már 1339 táján eladja a maga részét Péternek. Az 1446-iki osztálynál György grófnak jutott. Eberhard egyike a család ősi birtokainak. 1334-ben I. Péteré, 1364-ben fiaié, 1373-ban újra Péteré volt. Utóbb, II. Kristóf gróf leányának halála után, a koronára szállott vissza. Jókát, ez ősi birtokot, 1300-ban a család Homoró Jakabnak adja, Királyfát (Királyfalva) pedig 1397-ben I. György Sárosfalva és Nádasd birtokokért elcseréli. Légh egy 1439-iki határjárás szerint, még a családé volt, de a szintén ősi donáczióhoz tartozó Misérd-et II. Ábrahám gróf Homoró Lászlónak adja Bachimir-ért, a ki viszont 1302-ben eladja azt Hertlin pozsonyi bírónak. Övék volt még rövidebb-hosszabb ideig: Paka (Lakpaka), Sárosfa, Szemet és Torcs.
