Salamon nemzetség.
Salamon nemzetség.
A régi magyar nemzetségek sorában, Karácsonyi János idevágó nagybecsű művének (Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 3 kötetben) felsorolását tartva szem előtt, csak egyetlen egy, a Salamon-nemzetség szerepel, mint javarészben pozsonymegyei birtokos. Ez is azonban nem a megszállás, hanem adományozás, donáczió útján bírta elég terjedelmes jószágait.
A Salamon-nemzetség alapítója egy Salamon nevű magyar nemes volt, a ki a XII. század közepén a mai Bél-Vatta határában (Nagy-Légtől északra) falut telepített, melyet nevéről Salamonfalvának, utóbb Salamon-Vattának hívtak.
A Salamon-nemzetség előkelő származású volt ugyan, de már a XIII. század elején annyira szétágazott, hogy vagyona nagyon elaprózódott s így a nemzetség tagjai főhivatalokra, az akkori szokások szerint, igényt nem tarthattak. Utóbb a nemzetség négy főágat hajtott. Ezek a Pós-ág, az Illésházy-ág, az Esterházy-ág és a Dama-ág.
A Dama-ág Lászlóval (V.) 1402 táján kihalt és vagyona az Esterházy-ágra szállott. A Pós-ág valószinűleg már 1360 táján halt ki, legalább az ez időben még ismert István után, az ág tagjairól tudomásunk nincs. Vagyonát hihetőleg az Illésházy-ág örökölte.
A nemzetség közös birtokai Vattán és Salamonfalván voltak; 1230-ban pedig megnyertek egy pert a pozsonyi várjobbágyok ellenében, s ez úton kezükre jutott a Lég felé eső Általútalja nevű földrész. Ebben az irányban szerették volna birtokaikat tovább fejleszteni s 1269-ben igényt támasztottak az Általúttól keletre eső mocsaras földre. Ebben a perben azonban vesztesek lettek s a föld továbbra is a patonyai és légi udvarnokok kezében maradt. (Gróf Esterházy János: Az Esterházy család leírásához mellékelt oklevéltár. 3. – F. IV. 1/149. – H. O. I. 40.)
A Salamon-nemzetség Illésházy ágát kezdetben Illésvataiaknak nevezték és a mai Illésháza Illésvata nevet viselt. Az Esterházy ágból később két család sarjadzott; a Nagy-Salamoni Póka család és a ma nagy hírnek örvendő Esterházy család.
A Salamon-nemzetség különben igen hamar kezdte prédálni ősi birtokát. 1248-ban Salamon nb. Farkas és testvérei, Jakab Péter, Benedek és Pál, a Becse fia egyezségre léptek István fia Miklóssal, az elhalt Vitályosnak Vattán levő birtokaira nézve, melyeket nevezett Miklós, Vitályos özvegyétől pénzen vásárolt meg. (Hazai okmt. I. 25.) Már II. István és II. János, Mihály fiai, 1287-ben eladtak egy darabot a Salamon-Vatának Lég és Szász felé eső határából az Olgyai családnak (Hazai Oklevt. 106.) II. János, Tank és II. György, meg III. János, Gellén fia, a Dama-ágból és László fia Tamás, bőkezűen jutalmazzák meghatalmazott ügyvédeiket, Olgyai Fakót és Andocsot; nekik adják ugyanis az Átakor-éren túl, Jóka és Lég helységek felé eső földjüknek egyharmadát. (Anjouk. Okmt. II. 141.) A nemzetség különben Veszprém és Zala vármegyékben is birtokos volt.
A jobbágynemzetségek közül, a melyek Pozsonymegyében kifejlődtek és előkelő szerepet játszottak, a következőket ismerjük:
