Gúnynevek.
Gúnynevek.
A vármegye lakosai között a gúnynevek is eléggé el vannak terjedve. A legtöbb természetesen olyan, mely az egyenlő nevűek megkülönböztetésére szolgál. Az alsócsallóközi járásban mindenütt ismert és elterjedt gúnyneveken kívül használatos még a kukkó, tottya, toplaki és toholi, a mi mind butát és ügyefogyottat jelent. Nagyudvarnok vidékén a hülye = süsitek, az esztelen = gónó és a tehetetlen = letymetyutyi. Eperjesen a nagyothallót = süket-hordónak nevezik, a semmiházit pedig kulipinczom-nak. A Felső-Csallóközben, Tárnokon, a ronda = vicskus, a törpe = égevény, a gyarló = málé. Szászon az elhagyottan felnőtt gyereket váltott gyereknek mondják. Olgyán a gyenge ember: lütyő-hütyő, a hülye meg gyüge. Kismagyaron a czigányok gúnyneve kalakala, éza, kalapiri és feketefazék. Jókán az ügyetlen = trulló, a féleszű = söre, az együgyü = kukkó. Éberhardon a képtelen vagy tehetelten = tapitnya. Maczházán, a kit bosszantani akarnak, azt ürgehizlalónak nevezik. A galántai járásban leginkább csak a zsidókra alkalmaznak gúnyneveket, melyek egyszersmind ismertető nevek is, és valamely sajátságos vagy komikus tulajdonságuk vagy foglalkozásuk révén ragadtak reájuk. Ilyenek a Rozsdás, Mitugrász, Térdes, Vörös, Roszkorgyütt, Plúsz, Prekacs, Pukacs, Görény, Gégés, Hebegő, Végigüres, Nyakigláb stb.
A vármegyebeli németek között is találunk néhány eredeti gúnynevet, különösen a felsőcsallóközi járásban. Dénesden, a kinek azt akarják mondani, hogy megbicsaklott az esze, annak azt mondják: Du Feitl! – Lahmpoczn az olyan tehetetlen ember, a ki ott marad, a hova teszik. Az ostoba = Kochl. Az ügyetlen férfi = Töli. Az ügyetlen nő = Traml. A kofáskodó = Plodava. Felőcsöllén a csavargó = Schlunderl, a könnyelmű = Haderlak. Hidason nagyon sok lévén a hasonló nevű lakos, ezeket mindenféle melléknevekkel különböztetik meg egymástól. Így például Wenhardt Jánost, Stefl Jokl Hanslnak, Schwartz Jakabot Bieber Léni Joklnak, a két Putz János közül az egyiket Mitze Jánosnak, a másikat Schulmeister Jánosnak nevezik, mert legénykorában rövid ideig a tanítót helyettesítette stb.
A megyebeli tótok közt is sok a megkülönböztető név, de kevés a gúnynév. A jakabfalviakat békáknak nevezik és rájuk fogják, hogy mikor egy békajárásos esztendőben valaki azt a megjegyzést tette előttük, hogy Bécsben mindenen túl lehet adni, vérszemet kapva, zsákszámra vitték a békákat Bécsbe, eladni. Ennek a révén a jakabfalviakra azt is ráfogják, hogy mindenben igazuk van, mert hiszen a béka is mindig és mindenre azt mondja: recht, recht, recht. A detrekőcsütörtökieket bravencsároknak, vagyis hangyászoknak csúfolják, mert sokan közülök hangyatojás-szedéssel foglalkoznak. Az almásiakat meg hubaniak-nak gúnyolják, mert taplóval kereskednek.
A pozsonymegyei magyar nép nyelvének jellemzéséül legjobbnak tartjuk, párbeszéd vagy mese alakjában, néhány jellemző példát ide iktatni.
