Németek lakodalmi szokásai.
Németek lakodalmi szokásai.
A lakodalmat illetőleg a következő helyi szokás dívik: A leánykérés mindig éjjel történik. Nehány nappal az eljegyzés előtt előbb a vőlegény valamely idősebb nőrokona kérdezősködik a leánynál, azután szüleinél, hogy az illető legényt szívesen látnák-e kérőül? Kedvező válasz után a legény este megjelenik a lányos háznál, a hova magával viszi egyik férfirokonát násznagyul. Ez azután órahosszat beszélget sok mindenféléről, csak jövetelének tulajdonképpeni okáról nem. A társalgás benyúlik a késő éjjeli órákba és csak ekkor áll elő a násznagy a leánykéréssel; de ez is csak rövid szavakban történik. Az igenlő válaszra elhívják a legény szüleit is és néhány pohár bor barátságos elköltése után távoznak. Sem a kézfogásnál, sem az esküvő előtt „móringolás” nem történik. A vagyonkérdés mindig a szülők dolga, a kik e tekintetben csak később, nehány évvel a házasság után intézkednek.
Mihelyt a kézfogás megtörtént, a jegyesek a rokonságnak a lakodalomra való meghívásáról gondokoskodnak. Ezt rendszerint a kézfogásnál beszélik meg, és mert az egész falu össze-vissza rokon, nagy fejtörést is okoz. A meghívandókat úgy a vőlegény, mint a menyasszony a lakodalmat megelőzőleg minden héten legalább egyszer, sőt többször is meghívni köteles. Ha valakit az eljegyzés után következő napokban nem hívtak meg, hanem csak a második vagy a harmadik héten, azt már hiába hívogatják, mert nem megy el a lakodalomra. Az örökös tessékelés, unszolás, hivogatás a hidasiaknál elengedhetetlen. A vőlegény és a menyasszony még a lakodalom napján, az esküvő előtt is kénytelenek sorba bejárni a hivatalosokat (talán már tizedszer), mert különben ezek el nem jönnének.
A meghívottak parádéban jelennek meg. Az asszonyok mind bodros fejkötővel, a férfiak meg fekete posztóruhában, de kivétel nélkül mind új ingben. Az a férfi, a kinek új inge nincs, lakodalomra nem mehet, de nem is megy. A fiatalság szintén ünneplősen, a lányok és lánykák rendszerint koszorúval a fejükön, fehér ruhában, a legények fölbokrétázva, fölpántlikázva; de valamennyinek egy-egy rozmaringszál van a kezében, a férfiaknak a kalapjukban is. A rozmaringból még az esketést végző papnak és a kántornak is ad valamelyik koszorúslány az oltár előtt.
Szokott egy-két vőfély is lenni, de ezeknek a szereplése mellékes. Esküvőre a násznép páros sarokban vonul, zeneszó és pisztolydurrogtatás 238között. A lakodalmi menetet az egész falunak látni kell; azért az ily napon nem sokat dolgoznak még a hivatlanok sem, mert többnyire az utczán kószálnak és úgy kurjongatnak és rikongatnak, mintha csak megfizették volna őket.
Esküvő után a násznép ugyanabban a rendben tér vissza a menyasszony házához, a hol az ebéd várja. Ez rendesen 8–10 fogásból áll. A vendégek azonban csak a levest és a híg ételeket szokták elfogyasztani, míg a pecsenyét, süteményt stb. a tányérjukon halmozzák föl és ebéd végeztével az asszonyok az otthonmaradottak számára hazaviszik. Az ebédet követő tánczmulatság rendesen másnap délig szokott tartani. Itt is szokásban van a vőlegény próbatétele a menyasszony előtt és az akkor begyűlt pénz pólyakötőre való. A vőfélyek mondókái rendszerint fordításai a magyar vőfélykönyvekben olvasható verseknek.
