Tótok lakodalmi szokásai.
Tótok lakodalmi szokásai.
A lakodalmi szokás természetesen még nagyobb czeremóniával jár. Az eljegyzésnél a vőlegény s násznagya megjelennek a menyasszony szüleinél. E találkozásnál a násznagy, ki rendesen a vőlegény keresztatyja is szokott lenni, a menyasszony szüleivel s a leendő menyasszonynyal megbeszéli a kötendő házasságnak különösen hozomány-ügyét. Az eljegyzés többnyire szombaton vagy valamely ünnep előestéjén történik, a mikor a vőlegény eljegyzési díszkendőt kap. E kendő föl van pántlikázva s egy pálcza végére kötve. A kendőt, ha a vőlegény más községbeli, szekéren viszik s a falukon áthaladva, örömujjongások között lobogtatják. A vőlegény az első kihirdetés után a menyasszonytól kalapra való rozmaringcsokrot kap, mely aranylemezkékkel és piros kis szalagokkal van diszítve. Ha a vőlegény a menyasszony szüleinek a házába megy lakni, térdelve búcsúzik el szüleitől és így hálálkodik előttük gondviselésükért s jótéteményeikért. Ezután keresztanyjával, násznagyával és a vőfélylyel zeneszó mellett a menyasszony házához megy. A zenekar az utczán marad, a vőlegény pedig a násznagy kíséretében a menyasszonyi házba lép, félig fölnyitja az ajtót, megáll és kérdi: „Szabad-e belépni ebbe a tisztességes házba?” A menyasszony násznagyának igenlő válaszára belépnek. Erre a vőlegény násznagyának a szentírásból vett rövid, képletes mondókája után, a vőlegény térdenállva megköszöni a menyasszony szülőinek fáradozását és gondoskodását, melyet leendő hitvestársának fölnevelése körül tanusítottak. Ha a menyasszony nem marad a szülői házban, térdelve búcsúzik szüleitől, kik engedelmességre intvén őt, keresztvetéssel megáldják.
A lakodalomhoz a gazda tinót vagy tehenet szokott levágni és 3–5 hektoliter jó bort szerez be. A bor mellett persze a pálinka is járja, melyet az asszonyok és leányok kedvéért mézzel főznek. A lakodalmi vendégek megvendégeléséről nemcsak a háziasszonynak, hanem a közeli rokonoknak és komáknak is gondoskodni kell és a jobbmódúaknál négy napig is eltart a lakodalmi vígasság.
A vőfély az esketést megelőző csütörtökön hívja meg a vendégeket. Az esketés előtt való napon hozzák a rokonok a lakodalmas házhoz a szokásos kalácsokat. Minden rokonháznak az asszonya rendesen nagy kosárral köszönt be, melyben húsz darab túrós- s ugyanannyi szilváslepény, mákos-, szarvas- és dióskalács van, de ezeken kívül hoznak még egy palaczk bort és egy tyúkot is, a leveshez.
239A menet az esküvő után a korcsmába megy, hova a menyasszony szülői kalácsot küldenek, s a hol a fiatalság tánczra kerekedik. A vendégsereg egész ebédig itt mulat. Az ebédet 2–3 óra között tálalják és ez a következőkből szokott állani: Marhahúsleves metélttel, marhahús édes tormamártással, tyúkleves rizszsel, paczalleves, káposzta hússal, sült marhahús mártással; minden tálon a sültet kerek kalács veszi körül, melyen 10–10 vendég osztozkodik. Végül föltálalják a darakását. A kásapénzszedés itt is szokásos.
Az ifjú házasok az asztalnál ülnek ugyan, de nem esznek a vendégekkel, hanem ebéd után visszavonulnak és külön étkeznek. A vacsora többnyire olyan ételekből áll, mint a milyen az ebéd volt.
A lakodalmat követő napon déltájban elviszik a menyasszony szüleinek házából a fiatal asszony holmiját a férje házához. A holmit 2–3 szekérre rakják; minden szekérre sok asszony ül, a kik énekszóval kísérik az átszállítást.
Fejkötő-hímzések a pozsonymegyei tótoknál.
Spitzer Mór széleskúti gyüjteményéből
A Kiskárpátok mentén elterülő községekre nézve irányadóul vehetjük Szentgyörgy város lakodalmi szokásait, melyek a következők:
Az eljegyzést a leány szülőházában tartják meg, a hol a jegyeseken és azok szülőin kívül csak a vőfélyek jelennek meg.
A következő, vagyis vasárnapon, a vőfélyek felpántlikázva és kitűzött fehér zsebkendővel hívják meg a vendégeket az esküvőre és a lakodalomra.
A meghívott vendégsereg férfiai a vőlegénynél, a nők pedig a menyasszonyi házban gyülnek össze, a hol mindenféle édesség és bor várja őket. Mulatozással töltik az időt, míg azután a vőlegénynyel, kit a vőfélyek kísérnek és a férfivendégek követnek, a menyasszonyi házhoz indulnak. Itt ismét megvendégelik őket és azután a templomba indulnak.
Az egyházi szertartás után a lakodalmasok a vőlegény házához indulnak lakomára. A menyasszony az asztal végén valamelyik sarkon foglal helyet, de nem eszik, hanem csak fölborított tányérja előtt ül. A vőlegény szolgálja ki vendégeit ételekkel és italokkal és ő sem eszik, mivel az ő tányérja is föl van borítva. Az ifjú pár csak az asztalbontás után étkezik és pedig a konyhában. Vacsora közben a vőfély zöld koszorúval diszített és vasvillára erősített fatányért hord körül, melyben a pénzbeli és egyéb adományokat gyűjti össze az új házaspár számára. Éjféli 12 órakor fölteszik a menyasszony fejére a fejkötőt.
240A lakodalmat követő napon a vőlegény, fölpántlikázott palaczkborral a kezében, a vőfélyek pedig kalapácscsal, fogóval és patkoló lábbal ellátva a lakodalmi vendégeket látogatják sorra. Ilyenkor a vőlegény megkínálja őket borral, az illetők pedig ismét kis pénzbeli ajándékkal váltják meg magukat, mert különben a patkókat leszednék a csizmáikról.
A vőfélynek itt is fontos a szerepe. Mikor a vőlegénynyel az eljegyzéshez indul, rövid beszédet intéz hozzá, és ugyanazt teszi a menyasszony házában is. E beszéd rendszerint bibliai történeteknek és jeleneteknek ily alkalomhoz találó idézeteiből áll. Esküvő előtt a vőlegényt is hasonló beszéddel figyelmezteti kötelességeire.
A meghívók és az asztal fölötti mondókák más vidékeken is rendszerint a szentírásból vett idézetekből állanak. A nagyszombati járás számos helyén a menyasszony estefelé emlékeket és ajándékokat osztogat szét: rendszerint zsebkendőket és olcsóbb női kendőket vagy fejkötőket, míg a vendégek ennek ellenében a menyasszonynak pénzt vagy értékesebb ruhadarabokat adnak. A menyasszony keresztanyja rendesen aranynyal himzett fejkötőt ajándékoz a menyasszonynak. A vőlegénypróba itt is divatban van, de a lányokat nem födik le, hanem maskarába öltöztetik. Az ú. n. kézmosás a lakoma előtt mindenütt szokásos és erre a vőfély tót mondókával hívja föl a vendégeket. Sok helyen a vacsorához kakast tálalnak, melyből azonban semminek, még a szemeknek sem szabad hiányoznia s így ezeket üveg-gyöngyökkel pótolják. Ezzel a férj éberségét akarják jelképezni.
A galántai járásban, különösen Nebojszán, a lakodalmi és a lakodalmat megelőző szokások szintén sok jelképes és jelentőségteljes mozzanatot tüntetnek föl. Így, mikor a kézfogónál a két násznagy a vőlegénynyel együtt a menyasszony házánál megjelenik, a menyasszonyt megszólítva azt mondja tótul:
„N. N. menyasszony vedd tudomásul, hogy házasságra lépsz.” Erre a vőlegényhez fordulva folytatja: „Te is vőlegény, tudd meg, hogy házasságra lépsz.” Euztán a násznagy kézbe veszi az e czélra tányéron előkészített s egy rozmaringszállal tányéron fekvő keszkenőt, melyet a vőlegénynek a következő mondókával ad át: „Átnyújtom neked ezt az utolsó galyat és ezt a kendőcskét, a mi azt jelenti, hogy a mikor Ádám és Éva a paradicsomban vétkeztek, az Úr Isten kiűzte őket onnan, hogy arczuk verítékével keressék kenyerüket. Te is, a mikor majd feleségeddel együtt, arczod verejtékével keresed kenyeredet, jusson ez eszedbe és gondolj erre a kendőre, melylyel munkától verejtékes arczodat megtörülheted.”
Itt esküvő után a nép korcsmába megy és vacsoráig tánczol; a korcsmából csak a szakácsné szólítja el a vendégeket, mikor a vacsora már készen van. Mikor azután a vendégsereg a menyasszony háza előtt megjelent, a szakácsné hirtelen becsukja előttük az ajtót. Erre a násznagy kopogtat és a következőket mondja: 241„Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! Szerencsés jó estét kívánok! Mi messze földről jött utas-emberek vagyunk. Itt reánk sötétedett. Szépen kérjük tehát, adjanak éjjeli szállást!” Erre a szakácsné az ajtón belül a következőleg válaszol: „Ki tudja, milyen emberek kegyelmetek, hogy éjjel is bolyonganak? Bizonyosan rablók. Rendes ember éjnek idején éjjeli szállásról gondoskodik.” Erre a násznagy ismét azt feleli: „Ne féljenek semmit, mi rendes, becsületes emberek vagyunk; csak nyissák ki az ajtót!” Az ajtó végre kinyílik és a szakácsné a konyhában fogadja a bejövőket, kezében mézzel telt kanállal, melylyel a vőlegény és a menyasszony száját bekenve, a következőket mondja: „A mily édes ez a méz, olyan édesen szeressétek egymást mindhalálig.” Itt is a lakomát a kézmosás előzi meg, melyért néhány fillért fizetni is kell. Az étkezésben a menyasszony és a vőlegény nem vesz részt és tányérjuk fölborítva fekszik az asztalon, míg ők addig vagy a konyhában, vagy a másik szobában vannak. A vacsora befejeztével következik a vőlegény és a menyasszony kihívása. A vőfély a pálczával megkopogtatja az ajtót és mikor a zene elhallgatott, így szól: „Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! Bocsássátok be vőlegényünket!” Erre a vőlegényt bebocsátják, ez az asztalra térdel és azt mondja: „Kérlek benneteket, fiatalok, a legkisebbtől a legnagyobbig, bocsássatok meg, ha megharagítottalak benneteket.” Időközben azonban a vőfély seprőt vesz kézbe, és mikor a vőlegény az asztalról leugorva, ki akar futni, egyet-kettőt végig húz rajta, mialatt azt mondja: „Te is bántottál, én is bántalak.” Ezután a vőfély három égő gyertyát szorít ujjai közé és a következő mondókával lép a vendégek elé:
Pozsonymegyei népviselet. Cziffervidéki népviselet.
Heyer Arthur guache-ja
Légrády Testvérek háromszínyomása
„Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! Fiatal urak, öreg urak, násznagy urak! Szabad-e tisztességes asztalukhoz lépni és néhány szót mondani?” Miután a választ megkapta, imígy folytatja: „Én egy királynál szolgáltam. Mást ott nem tettem, csak két madárkát ápoltam. A mint egyszer eleséget vittem nekik, elfelejtettem házikójuknak az ajtaját bezárni és a madárkák világgá röpültek. Most szomorúan járok erdőn, mezőn, hegyen, völgyön, idegen országokban és keresem őket. Törökországban azt az újságot hallottam, hogy itt volnának Magyarországban. Az Isten áldja meg önöket, szánják meg szomorúságomat, ne hagyjanak annyit keresni, hanem mondják meg, hogy hol van?” Erre a násznagy a következőleg felel: „Nekünk volnának ilyféle madaraink, de hogy a tieid közöttük vannak-e, azt nem tudjuk.” Erre a vőfély elrikkantja magát, hogy „Muzika hore”, húzd rá, és mikor a czigány játszani kezd, a vőfély a szoba közepén ide-oda tipeg, mintha valamit keresne és a következőket mondja: „Már bejártam az egész országot, de nem találtam meg őket; azonban a három csillag ide vezérelt; engedjétek hát meg, hogy a ti madaraitok között keressem az enyémet.” Erre az asztal körül ülőket egyenként nézegeti és vizsgálja, míg végre a menyasszony előtt megáll és azt mondja: „Ez itt az egyik!” Násznagy: „De mi téged nem ismerünk, nem tudjuk ki vagy, mi vagy? Te valami idegen vagy, és míg útleveledet meg nem mutatod, nem adjuk ki a madárkát.” Erre a vőfély egy darab papírt mutat föl, mire a menyasszonyt átadják neki, kinek fehér kendőt nyújt és ezzel vezeti ki. A koszorúsleányok utánuk mennek, rövid tót éneket dúdolva, melynek magyar szövege körülbelül azt jelenti, hogy: „Elvesztettünk egy pártát és egy zöld koszorút. Ki találta meg?” Midőn a vőfély visszajön a szobába, a násznagy kérdőre vonja, hogy tulajdonképpen mi lesz most a madárkával és milyen állapotban fogja visszahozni? Mikor a vőfély megnyugtatja, hogy az még szebb lesz, mint volt, – megnyugosznak. Ez idő alatt a másik szobában a menyasszony fejére főkőtöt tesznek, a vőlegény kalapja mellől pedig leveszik a menyasszonytól kapott tollat és így vezeti a vőfély az új házaspárt a násznagy elé, a következőket mondván: „Fiatal urak, öreg urak, násznagy urak! No, úgy-e hogy, szebb tollúak most, mint kegyelmeteknél voltak! Olyan szép kalitkám volt, hogy no! Pókhálóból volt fonva, de a hím az egészet összetépte, a mint a jércze után turbékolt és ugrándozott, míg azután a jérczét megtalálta.” – Násznagy: „A jérczének igaz, hogy szebb a tolla, mint azelőtt volt, de a hímnek nem, mert annak a legszebb tolla ki van tépve.” – Vőfély: „Igaz biz a! De hát a jércze nem akarta őt elfogadni, mert már régóta nem volt vele és azért tépte ki a legszebb tollát. De most már párosodnak és szépen csókolódznak.” Erre azután az új házaspár a vendégek előtt megcsókolja egymást. Míg a táncz kezdetét veszi, addig az új házaspár megvacsorál és azután a mulatók közé vegyül.
A pozsonyi járás tót községeiben a lakodalom két napig tart. Az első napon az ételt és az italt a nászapák adják, a második napon azonban csak az italt, mert az ételt és pedig rendesen sonkát és tormáshurkát a vendégek hozzák.
A malaczkai járásban, Lévárd környékén, a menyasszony-kiváltás is járja és a falubeli legények addig ki nem adják a menyasszonyt a vőlegénynek, míg 8–10 koronával ki nem váltja. Kuklón meg, mikor a menyasszonyt a vőlegény házába kísérik, a következő rövid víg dalt éneklik: „Szvadebna mamicsko, – Ottvorajte vrata, – Vecleme nevesztu – Ze szameho zalata”, vagyis magyarul: „Örömanya, örömanya – Nyissa ki az ajtót! – Hozunk ide szép menyasszonyt, – Színaranyból valót”. Ugyanitt a lakodalmaknál hajdan divatban volt a kakas-lefejezés, továbbá a lakadalmas népnek rablóktól való színleges megtámadása, míg ha idegen községben volt a menyasszony, akkor kötelet húztak az úton keresztül, hogy a mikor jön, belebotoljon; de ezek mind megszüntek.
A nehány pozsonyvármegyei horvát községben semmiféle oly keresztelői vagy lakodalmi szokás nincs, a mely külön fölemlítést érdemelne, mivel az itt meglevő szokások nagyobbára megegyeznek a körülfekvő tót vidékek szokásaival.
