Tótok ünnepi szokásai.
Tótok ünnepi szokásai.
Az általánosan ismert ünnepi szokásokon kívül a vármegyebeli tótok is néhány jellemző ünnepi szokást és mulatságot tartottak meg. Így a malaczkai járás felső részén még dívik a kardtáncz. Ez abból áll, hogy a legények körbe állanak és mindegyik a jobbkezében kardot tart, a mit azonban nem kell szószerint venni, mert a kardot rendszerint bot vagy kardalakú fa helyettesíti. Csak itt-ott találkozik egy régi, rozsdás kard, a mire azután nagyon büszkék. A rendező elkiáltja magát „Sable hore” (Kardokat föl). Erre valamennyien balra fordulnak és a kardot a vállukon át hátrafelé nyújtják, úgy hogy a mögötte álló legény a kard végét a balkezével megfoghatja. Most megszólal a zene, melynek ütemeire körben előre mozogva, egy-egy ugrást tesznek, fölváltva a jobb, majd a ballábbal, míg a rendező ismét elkiáltja, hogy „Po buranszky!” (búriasan, a mi azt jelenti, hogy úgy, a mint azt a Búr előnevű falvakban szokták). Erre a legények hirtelen megfordulnak és visszafelé lejtenek, vagyis jobban mondva ugrálnak mindaddig, míg a rendező el nem kiáltja, hogy „Po novoveszky!” (a mi azt jelenti, hogy újfalusiasan, vagyis úgy, mint a szomszédos Laksárújfaluban szokás). A tánczot kísérő zene a kóló ütemeire emlékeztet és szövege a következő: „Pod sable! Pod sable! Mij mili pane! – Vsetko mi bereme, aj hruski plane. – Tuto nám ne dali, tuto nám daju, – Komára zabili, szlanyinu maju.” Magyar fordítása, illetőleg értelme, körülbelül a következő: Kardot le! kardot le! kedves uraim! Mindent elfogadunk, még a vadkörtét is. Ott nem adtak, de itt majd adnak, mert szúnyogot öltek s így van elég szalonnájuk.” Végül a rendező azt vezényli: „Sable dúle!” (kardokat le!), mire a legények megállanak, befelé fordúlnak, kardjaikat lebocsátják olyképpen, hogy karjaik egymást keresztezik. Erre a rendező a kört az egyik helyen, rendszerint valamelyik ügyesebb tánczosnál megbontja, mire tánczra kerekednek és azt a franczia négyesnek ú. n. rétesfigurájához hasonló módon fejezik be.
A kardtánczot csak farsang utolján járják. Ekkor a legények bejárják a leányos és a jobbmódú házakat, hogy a vendégeket meghívják. E hivogatókat arról is föl lehet ismerni, hogy utczahosszat az ott szokásos víg farsangi énekeket dalolják. Ezek közé tartoznak többek között a következők: „Uzs sza ten fasang kráczi, – Ani sza ne navráczi, – Dzivcsencze marikájú, – Zse sza ne vidájú”. Értelme körülbelül a következő: Vége felé jár e farsang, s nem is tér már vissza. A leányok sírnak, hogy férjhez nem mehetnek. – Egy másik így hangzik: „Na vrábczoch szem oral, – Na trpilkáczh vlácsil, – Trpilka skapala – Uzs szem doszedlácsil”. A minek az értelme körülbelül a következő: Verebekkel szántottam, pipiskékkel boronáltam, de a pipiske megdöglött s így vége a gazdálkodásomnak.
A nagyszombati járás sok helyén a hamvazószerdai patkolás is szokásos. Ez abból áll, hogy öt-hat legény maskarába öltözve, fogóval és kalapácscsal járja be a leányos házakat és ha a leányt megfoghatják, leszedik a csizmájáról a patkót, ha csak egy bizonyos pénzösszeggel meg nem váltja magát, a mi azután a farsangi költségek fedezésére szolgál. Ugyancsak ebben a járásban a husvéti korbácsolás alkalmával nem elégesznek meg az egyszerű korbácsolással, hanem külön megütögetik a lábakat, hogy jól tudjanak futni, a kezeket, hogy jól tudjanak dolgozni, a füleket, hogy meg ne süketüljenek stb.
244A szempczi járásban a tollfosztás áldomással jár; divatban van még a hamvazószerdai bohóczjárás, patkolással öszekötve. Ily alkalomkor a falu legényei dobszó és pléhfazekak ütögetése mellett minden leányos házhoz elmennek, a hol azután élelmi szereket kéregetnek. A hol a kaput zárva találják, a magukkal hozott létra segítségével átmásznak a kapun vagy a kerítésen, a mit találnak, azt elviszik és mindaddig vissza nem adják, a míg a leány azt pénzzel ki nem váltja; a hol pedig elutasítják őket és nem adnak nekik semmit, ott, ha a leányt valamiképpen előkeríthetik, leszedik a csizmasarkát.
A pozsonyi járás némely községeiben megtartják a mártonnapi tánczmulatságot, mely rendszerint három napig szokott tartani. A legények a szüret után összegyűjtött bort ilyenkor szokták elfogyasztani. Ugyancsak e járásban, Stomfa vidékén, a leányok pálmavasárnapon májusi fával és egy felöltöztetett és kitömött leánybábúval (Kiszelicza) járnak házról-házra kéregetni.
