A történeti korszak kezdete.
A történeti korszak kezdete.
Az előkerülő bronzok egyébiránt nem mind a tulajdonképi bronzkorba tartoznak. Mikor a Dunán túl levő részen, a római Pannóniában már nagyfejlődésű műveltség indult meg, városok keletkeztek, országútak, csatornák, hidak épültek, állóvizek lecsapoltattak, a közlekedést megakasztó vagy megnehezítő erdőséegk kiírtattak, és terméketlen ugarföldek kulturföldekké lettek, akkor a Dunán innen levő részben még mindig fenntartották magukat a műveletlen állapotok. A római Pannóniával szemben itt még mindig a barbárság állott fenn. Pozsonymegye is a barbársági területnek része volt, mégis már oly barbársági terület, mely a folyamon túli rómaiak részéről hatalmas ösztönzést kapott a művelődésre. Különösen maga Pozsony város területe volt az a góczpont, melyen a római czivilizáczió és a barbár czivilizálatlanság érintkezett. E terület vásárhelylyé lett, két nagy vidék lakossága között. Ide hozta a barbár a maga árúczikkeit: fegyvereit, ékszereit, bőrneműit, ide különösen két olyan ásványát, melyet a római örömest vásárolt a maga fényűzési szükségleteinek kielégítésére: a gránátot és az opált. A mellett e területen vonult el az a nagy közút is, mely a Duna vidékét összekötötte az északi és keleti tengervidékkel, mire a reánk maradt emlékek és leletek vallanak. Ez úton, Pozsonyon és Dévényen át, jutott északról a borostyánkő Carnuntumba, hol az nem ismeretlen lelet-tárgy.*
Kubitschek és Frankfurter: Führer durch Carnuntum. 1891. 13. l.
499A barbár nép, mely megyénk földjén s annak messzire nyúló szomszédságában tanyázott, a kelták voltak. Erre vall Tacitus azon állítása, hogy a kelták a jazygok szomszédjai.* A jazygokról pedig tudjuk, hogy a Duna–Tisza közét s annak tovább északnyugatra terjedő részét lakták. Ezekhez a keltákhoz bojok s kordiskok tartoztak. Mig az utóbbiak mezőgazdasággal és baromtenyésztéssel foglalkoztak, addig amazok már fémbányászatot is űztek. A bojok s a kordiskok mellett a quádok és markomannok egyes törzsei is szerepeltek e vidéken, kikre vonatkoztatni véljük azt a sánczerődöt, mely Szent-Györgynél, Neustift határában, a lejtős hegymagaslaton van.* A quádok és markomannok, úgymint a bojok és kordiskok is, valamennyien oly fajok, melyektől a czivilizáczióra való hajlamot el nem tagadhatni. Ezt bizonyítják azon érmek, melyek nem csekély számban e vidéken előkerülnek s általán barbár-érmek néven ismeretesek. Ez érméket Mommsen* a quádoknak vagy a marmannoknak, a bécsi nummizmatikusok ellenben a keltáknak tulajdonítják. Egy Biatecus felírású érem Széleskúton, egy Nonos felírású pedig Malaczkán került elő. Egy másik Biatecus Pozsonyban, csatornázás alkalmakor a Mátyás-utczában került elő. Mai hasonló érmek lelőhelyei Konyha, Dévény-Újfalu, Stomfa. Ez érmek már erős római befolyásra vallanak.
Annales II., 63.
Pozs. vár tört. I., 34. l. 5. jegyz.
Geschichte des röm. Münzwesens 696. l.
Bronzvéső.
Ortvay: Pozsony város történetéből
Öntvények a stomfai bronzöntő-műhelyből.
Ortvay: Pozsony város történetéből
E barbár népekre s illetve a velök érintkezésben álló rómaiakra vezetendők vissza azok a leletek is, melyek e vármegyében mindenfelé előkerülnek. Gajáron mintegy 12 darab bronz-karpereczből álló lelet került elő, mely Spitzer Mór gyűjteményében van. A különböző nagyságú bronzok a legékesebb patinával bírnak. Volt köztük néhány spirális alakú is. Stomfa vidéke a bronzok igen gyakori lelőhelye. Innen való egy bronzfigura töredéke, mely jelenleg a pozsonyi királyi főgimnázium gyűjteményében van. Stomfa különben mint ősi bronzöntő-műhely is ismertes, a mit innen való több öntvény bizonyít* Másztnál lámpák, hamvvedrek, áldozati edények 500kerültek elő.* Malaczkáról szép füles bronzvésők s különböző nagyságú bronzlándzsacsúcsok ismertesek.* Itt egy új téglavető-helyiség megnyitásakor, 1902-ben több régi, részint levegőn szárított, részint égetett cserépurna került elő, melyből 7 darab Spitzer Mór és 3 darab a pozsonyi kath. főgimnázium gyűjteményében van.* Ez urnák négyféle ornamentikával bírnak:
Ezek rajzát l. Hamplenél: A bronzkor emlékei Magyarhonban. I. rész.
Kenner: Beiträge. Közölve az Archiv f. österr. Gesch. 1867. XXXVIII., 273.
Spitzer Mór tudósítása
Érdekes erre vonatkozólag Spitzer Mór 1903. decz. 1-jéről keletkezett tudósítása: In meinem letzten Briefe vergass ich zu erwähnen, dass sich bei Eröffnung einer neuen Ziegelei zu Malaczka im vorigen Jahre, deren Eigenthümer der dortige Orts-Richter, Jan Pollak ist, mehrere alte Geschirre fanden. Ich schonte nicht die Zeit und fuhr dieserhalb bei nächst-bester Gelegenheit nach Malaczka zu obiger Ziegelei und war so glücklich, einige gut erhaltene Urnen verschiedener Form und Gattung zu erhalten. 7 Stück wohl erhaltene sind noch in meinem Besitze, 3 Stück dieser Fundstücke gab ich dem Pressburger kath. Obergymnasium. Die meisten sind luftgetrocknet, zwei feuergebrannt. Diese Ziegelei befindet sich auf mässig erhöhtem Sandboden, welcher erst abgehoben werden muss, um zur Lehmschichte gelangen zu können. Es muss hier vor langer-langer Zeit eine Töpferei bestanden haben und fand ich aus dieser Zeit schachtmässige Aushebungen des Lehmes mehrere vor.
Néhánynak a díszitése csak öt egyenes vonalból áll: 
Pozsony környékén talált barbár érmek.
Ortvay: Pozsony város történetéből
Római és barbár edények.
Ortvay: Pozsony város történetéből
501Pozsony-Széleskútról bronz-lámpák és fibulák, bronz-csészék és halászhorgok ismeretesek.* Pozsonyban a Duna-utczában római és barbár agyagedények kerültek felszínre, melyek jelenleg a városi múzeumban őriztetnek.
Spitzer Mór tudósítása.
A Csallóközben Hegy vidékén már ismételten vetett fel a földműves ásója, kapája barbár agyagedényeket. Nem ritkák itt a tumulusok sem, melyeknek szakszerű megvizsgálása már nagyon kívánatos volna.
Római téglatöredék.
Ortvay: Pozsony város történetéből
Bronzfibula (félnagyság).
Ortvay: Pozsony város történetéből
Hogy a római forgalom itt a határterületen és az északra vezető nagy kereskedelmi út mentén élénk volt, azt a gyakori római éremleletek kétségtelenné teszik. Római érmek, nevezetesen Hadrian-, Antonius Pius- és Faustina-érmek Másztnál vetődtek fel.* Magyarfalva, Jakabfalva, Pozsony, szintén gyakori érem-lelőhelyek. Más régiség-maradványok pedig azt bizonyítják, hogy a rómaiak, bár e terület nem is tartozott az imperiumhoz, bizonyos tekintetben mégis védnökségi jogot gyakorolhattak felette, mert e helyütt állandó római telepedések mutathatók ki. A Leg. X. bélyegzővel ellátott római téglák, vízvezető csövek, sőt egy római fürdő maradványai is Stomfán maradtak fenn.* Római alapfalakra találtak Mászton.* Egy római őrtoronynak a pozsonyi Várhegyen való hajdani létezése alig vonható kétségbe.* Ugyancsak Pozsonyban a primási (most városi) bérház alapjának ásásakor 502a Lőrinczkapu-utczában római alapfalakra találtak, melyek oly szilárd minőségűek voltak, hogy szét kellett őket robbantani. Innen a római téglákat és faltörmelékeket szekérszámra hordták a Dunába. Bélyeges téglákból Esztergomba is küldtek a primási múzeumnak. A városi múzeum is bír innen bélyeges téglákat, valamint néhány magános gyűjtő is. Egyes téglákon a Leg. XV. Apollinaris, valamint az Atilius Firmas bélyegek olvashatók. Ugyancsak itt került elő egy női csontvázat tartalmazó sír is. A csontváz mellett üveggyöngysor feküdt. A Motesiczky-féle ház területén ugyancsak a Lőrinczkapu-utczában azonképp római alapfalakra bukkantak, valamint római érmekre is. A primási bérház előtt, 9 lábnyi mélységben megtalálták a római útat is. Az új csatornázás alkalmával a Klarissza-utczában 3 római bronzfibula került elő 2 méternyi mélységben. Ugyancsak az említett csatornázáskor a Mihály-utczában több római ezüstérem került elő.
Kenner: Archiv f. österr. Gesch. 1867. XXXVIII., 273.
L. Kennernél: Archiv. i. h. XXXVIII., 273. 274. És Ortvay: Pozs. vár. tört. I. 34. l. 3. jegyz. Azonkiv. Arch. Értesítő. Új folyam 1889. IX, 440.
Bél: Not. Hung. II., 274. Kenner i. h. 273. l.
L. Ortvay: Pozs. vár. tört. I., 36.
A római időszak megszűnése után, a Duna balparti vidékeinek ethnografiai képe is megváltozik. A quádok és markomannok elenyésznek, valószínűleg összeolvadtak a fajrokon vandalokkal és gepidákkal. Hogy a hunok mit és mennyit bírtak megyénkből, azt meg nem mondhatjuk. Az avaroknak itten való szereplése már bizonyosabb. Tudjuk, hogy birodalmuk határa az Ennsig terjedt s így Pozsonymegyét is ők tartották megszállva még azontúl is, hogy a dunántúli avarság hatalmát a frankok megtörték. Ez időből valók lehetnek azok az áttört mívű bronzkapcsok, melyek Pozsonyban kerültek elő. Idővel a Duna balpartjára szorúlt avarok is, a keresztény hit elfogadásával, beolvadtak az újabb népelemekbe. Még mielőtt a keresztények nagy hadi sikereket aratták volna, Északnyugat-Magyarországot szlávok lepték el, kik Cseh- és Morvaországból húzódtak le a Dunáig. Lassanként megalakult a morva-szlávok országa. Ezzel új művelődési korszak ébredt vidékünkre. Ekkor kapta Pozsony a szláv Vratislaviából későbbi német nevét. Ekkor virúlt fel Dévény s az egész Morva-Vág folyammellék. E művelődési korszaknak, a X. században, a magyarság megérkezése, a honfoglalás vetett véget.
Kígyófejes bronzfibula.
Ortvay: Pozsony város történetéből
Dévény.
Heyer Arthur aquerelje.
Légrády Testvérek háromszínnyomása.
