Állatvilág.
Állatvilág.
17. A vármegye állatvilága. Az ősállatok kövületei. Ha a föntebb vázolt földtani főelemek egyebekül sem volnának tekinthetők, mint földünk kiépítésének anyagai, máris fölötte nagyérdekűeknek kellene azokat mondanunk, de érdekességük jóval fokozódik azáltal, hogy a geologiai korszakok szerves világának megismerésére becsesbnél-becsesbb adatok szolgáltatnak. A vármegye határában nagy mennyiségben kerülnek elő kövületek. Szinte meglepik az embert sokféleségükkel, meg ritka szépségükkel. Látásukra megelevenedik 20előttünk egy ősi fauna, egy nyüzsgő s óriási egyedekben nem szűkölködő állatvilág képe. A máriavölgyi palatáblák jól föntartott példányokban ammoniteseket és belemniteseket szolgáltatnak. Ezek a fejlábúaknak osztályaiból való, az ősvilági tengerekben élt, de most már egészen kihalt igen nevezetes állatformák. A borostyánkői márványkőbányák egy ismeretlen terebratált és egy korallszerű ásatagot szolgáltattak. A Borostyánkőtől az Almáshoz húzódó mészkőzóna számos crinoidákat, szép belemniteket és karlábúakat tartalmaz. A Besztercze és Máriavölgy között levő harmadkori homok ugyancsak kagylókövületekkel örvendeztet meg. Bazinnál, a síkság szélén, a homokban és tályogban melanopsis- és congeriakövületek találhatók. Terlingnél a temetőben, Csukárdnál a Rákpatakból harmadkorszaki csigafajok kövületei kerülnek elő. A csukárdi Rákpataknál, valamint Nagyszombatnál is óriási osztriga-kagylók vetődnek föl nagy mennyiségben. Malaczka, Hausbrunn, Szomolány vidékei azonképpen sokféle kövületek gazdag lelőhelyei. Dévényújfalunál a vasút mentén elterülő tályog a középharmadkori képződések legérdekesebbjei közé tartozik. Benne számtalan úszóhártyás állat kövülete, halpikkelyek, halvázák, kagylódarabok találhatók. A mellett új foraminiferák egész sora s csigák kerülnek itt elő. Összesen mintegy 114 faj lett eddig innen ismeretes. De a geologiai mult fölismerésére vármegyénk egyik helye sem annyira tanulságos, mint a dévényi Nagytető. Itt a kövületek, a mily változatosan, épp oly szaporán mutatkoznak. A véglények, a tömlősök, a tüskebőrűek, az izeltlábúak, a puhányok, a kagylók, a gerinczesek, a csúszómászók kövületeinek egész sorozatai kerülnek itt elő. Részint a Nagytetőn vagy közvetetlen közelében, részint pedig a vármegyének távolabbra eső vidékein is renkdívűl fontos ősállatvilági leletek fordulnak elő, kivált az emlősök osztályából, ú. m. a tengeri tehenek, az ősszarvasok, de a nagy vastagbőrűek, a patások, a kérődzők és orrmányosok kövületei is. Az ily kövületek híres lelőhelyei Dévényujfalu, Malaczka, Magyarfalu, Nahács, Pozsony, Nagyszombat, Szered vidékei, hol részint a Lajtamészben, részint a Morvában és Vágban, a löszben és a diluviumban ősszarvasok, őselefántok, ősorrszarvúak csontrészei kerültek elő. Ásatag-csontok, nevezetesen a barlangi medvééi és egyéb húsevő ragadozók koponya- s bordacsontjai, fogai, gerinczcsigolyái, középlábszárrészei bőven kerülnek elő a vármegye barlangjaiban is, kivált a Tmava-Skala nevű barlangban Detrekőszentmiklósnál.*
Mindezekre nézve tüzetes leírást l. Pozsonyvármegye állatvilága czímű 1902. évben megjelent mű 1 köt. első fejezetét 35–54 ll., hol egyúttal a források is pontosan idézvék.
Mindezek a leletek fennen bizonyítják azt, hogy volt idő, mikor ott, hol ma Pozsony vármegye terül el, a maitól egészen idegen, mert egészen más életföltételektől függő fauna élősködött. Területének legnagyobb részét tenger víze borította, mely eleinte sós, aztán féligsós, majd édes vízű volt. Mikor pedig a tenger víze teljesen elapadt s a mai folyóvíz-rendszer alakult, a tengeri állatok helyébe a szárazföldi állatok léptek.
