Allóvizek.
Allóvizek.
7. A vármegye állóvizei. Nagyobb állóvize sincsen a Csallóköznek. Egyedüli mocsaras vidéke a Sárréten található, mely a Vaták, Patonyok és Udvarnok községek határai és a Kisduna között terül el s ma a népes Csallóközben mintegy tisztás helyet mutat. Hajdan ez a nagy térség összefüggő 6tó volt, mely a Kisdunából kapta rendes táplálékát. Még a múlt század harminczas éveiben alig volt itt más szárazföld, mint a körülsánczolt szénakazal-helyek. Ez a nagyrészben mocsaras, nádas, láposoktól keresztül szelt hansági rétség, a túzokok és gólyák népes tanyájaként volt ismeretes. Ma már lassan, de következetesen szárad, kisdunamenti hátsóbb részét már eke alá fogták s szaporodnak rajta a majorok és szállások.
Nagyobb állóvize egyébiránt a vármegye más vidékének sincsen. A mi a vizek e fajtájából található, az mind kisebbszerű és időközi. Ily kisebb állóvizek találhatók Búrszentmiklós és Búrszentpéter vidékein, hol malmok számára való víztartókul szolgálnak. Laksárújfalu környékén szintén található néhány kisebb vízmedencze; Malaczka mellett a Búrerdőben a Mahorlome, Bahno és a Rakarna-tó. De említhetők ezeken kívül a rohrbachi és a lábi tavak is. A Kis-Kárpátok nyugati oldalán, nevezetesen a Miáva és a Stomfapatak közt levő részen, Szentjános, Lévárd, Magasfalu, valamint a Duna és a Morva alsó lapályain gyakoriak a mocsarak, melyek némelyike nagyobb terjedelmű. A Kis-Kárpátokon innen fekvő területen a Súrerdő s Súrrét mocsaras területe még mindig valami 2164 katasztrális hold, melynek ármentesítése most van tervbe véve. A Súr kétségtelenül egy régebben itt állott tóvíznek a maradványa. Régibb térképeken mint lacus Peiso meg is van jelölve, a nélkül, hogy ez elnevezésnek oly történeti jogosultsága volna, mint a milyenben azt a régibb írók Pozsony városával összeköttetésbe hozzák. Az az állítás, hogy már a rómaiak lecsapolták volna a Galerius császár alatt eszközölt csatornázás útján,* azonképpen tarthatatlan, miután a Duna balpartja nem tartozott a rómaiak birodalmához. Táplálékát e mocsár a Kis-Kárpátok keleti lejtőiről folyó patakocskákból: a czajlai völgyben lefolyó Ópatakból, a limbachi vagy grinádi patakból, a szentgyörgyi patakból veszi. Ezekhez járulnak kisebb-nagyobb időközi gyarapodások: esővizek és hóolvadások, úgy hogy e mocsárnál időnként áradásokról lehetett szó. Keleti oldalon történő lefolyása a Fekete víz.* A Pozsonynál a vödriczi völgyben, éppen a Vaskút nevű nyári mulatóhely mögött levő két tó mesterségesen készült s eredetileg a vödriczvölgyi malmok számára használt vízgyűjtő volt. A malmok megszünte óta e tavak az eliszaposodásnak vannak áthagyva, a káka s nádas, meg egyéb vízi növényzet dús termőhelyei s a kuruttyoló békasereg kedvelt tartózkodó tanyái.
Bredeczky: Beiträge zur Topographie des Königreichs Ungarn 58. l.
Kornhuber: Das Moor „Schur” bei St. Georgen. Közzétéve, a Verhandl. d. Ver. für Naturk. zu Pressb. 1858. III. II, 29–36. Pr. Ztg. 1858. évf. 192. sz.
