Halak.
22Halak.
A gerinczesek köréhez tartozó halak észrevehetőleg gyérülnek folyóvizeinkben, bár a Duna, Morva, Vág még mindig több ízletes halfajt szolgáltat. A sügérfélékből előjön a csapó sügér, a magyar buczó, a selymes durbincs, a köz. serincz, a köz. érdesz, a fogas süllő és a kősüllő; a menyhalakból a tarka menyhal; a harcsafélékből a leső harcsa; a lazaczfélékből a bukó szemling s a pénzes pisztráng; a heringfélékből a vándor alócza; a pánczélosokból a botos kölön; a pontyfélékből a potykaponty, a kárászponty, a pozsár, a széles kárász, a kövi kárász, a rózsás márna, a fenékjáró küllő, a fölpillantó küllő, a vésettajkő paducz, az ezüstös balind, a sugárkardos, a fehér hal, a sújtásos küsz, az állas küsz, a ragadozó ön, a pirosszemű kele, a feketeszemű szálhal, a leánykonczér, a veresszárnyú konczér, a fejes domolyka, a nyúl domolyka, az orrmányos dobáncs, a dévér dobáncs, a szivárványos ökle. A csukafélékől a közönségbes csuka; a tokfélékből a színtok, a gmelintok, a söregtok, a fajtok, a kecsegetok. Az egykor Dunánkban szapora viza jóformán már teljesen eltüntnek látszik.
A Bisztriczában, Vödriczben s egyéb kisebb vizekben előjő a cottus gobio, az orsófark és az ökle. A sebesebb folyású kisebb vizekben, nevezetesen a borostyánkői patakban, a Czajla-patakban, a Stampachban, a Gidra-patakban a pisztráng.
