Növényzet.

Teljes szövegű keresés

Növényzet.
12. A vármegye növényzete. A növényzet jellege. Sajátos növényfajok. A vármegye növényzete nemcsak a fajok sokaságával, hanem a fajok geografiai elterjedése iránt tájékoztató adatainál fogva is fölötte érdekes. Növényzete ugyanis nemcsak változatos, hanem a mellett annyiban is fölötte tanulságos, a mennyiben azt, az állatok és emberek vándorlásával bizonyított nagy igazságot, hogy Európában az élet: a növény- és állatvilág délkeletről északnyugati irányban haladt, kicsinyben szintén megerősíti.* Ha vannak növényeink 10között olyan fajok, melyek – mint a Galisonga parviflora – nyugatról keletre vándoroltak,* ezek nem szabályt, de kivételt alkotnak. Ha vannak továbbá, melyek csakis a Morva-folyó jobb partvidékéről és a hainburgi hegyekről ismeretesek,* nálunk pedig eddigelé még elő nem kerültek, az állításunkat meg nem ingathatja, mert éppen növénygeografiai okok biztosítanak a felől, hogy e fajokra nálunk is előbb-utóbb rá fognak találni.* Így tényleg már előkerültek nálunk a hainburgi hegyek növényei közül a Lactura sagittata, a Viola Kerneri, Kalksburgensis és Badensis; a Morva-jobbparti növények közül pedig az Oenanthe media, Orbanche coerulescens és a Bromus patulus.* Növényzetünk egészében egyezik ugyan Kelet-Európa növényzetével, melynek részét teszi, de sok tekintetben közös a szomszéd Alsó-Ausztria és Morvaország, valamint a távolabb eső Németország florájával is. E kapcsolatos összefüggés daczára is azonban nem szűkölködik vármegyénk oly sajátlagos fajokban sem, melyek a szomszéd országokban hiányoznak.* A Kis-Kárpátokban a Pozsony vidékén tanyésző hamvasszeder növények közt új fajok és alfajok ismeretesek.* Híres főleg a dévényi Nagytető növényzete. E hegy meszes talajában a pozsonyi hegyekétől sajátszerűen eltérő flóra virul. Ormai s lejtői nyaranta dús virágszőnyeggel borítvák s kevés hely van hazánkban, melyen a természetbarát üdítőbb és zavaratalanabb örömöket élvezhetne, mint itt, hol szemei messze elkalandozhatnak a tágas Morva-lapályon, a Duna mosolygó vidékén, a festői Lajta-hegységen, miközben érzékeit a bájos növényvilág zamatos, fűszeres illata gyönyörködteti. A mily dús, oly sajátos is a Nagytető virágvilága. Rátalálunk itt a csúcsszéleken, bokrok között a Smyrnium perfoliatum L., vagyis a hazánkban csakis még a a bakonyi Somhegyen előjövő, májusban virágzó s júliusban gyümölcsöt érlelő szárölelő gyaporra.* Továbbá a hegyi 11ternyére, a tollas szegfűre, a bérczi perjére, az élesmosó fenyérre, a sápadt kosborra, a kék szádorra, a hegyi tavorjára, a kopasz csipkepittyre, a selymes sertecsékre, stb.* De odább a Kis-Kárpátok lánczolatában a Viszoka is sok növénysajátosságot mutat. Talajában virul a fürtös kötör, a kövér daravirág, a pompás estike, a kövi ternye, a széleslevelű csengetyűke. A Kis-Kárpátok keleti oldalán pedig Losoncznál, Bazinnál, Szentgyörgynél stb.* rátalálunk a ritkaságszámba menő nyelves pérára (nyelves csodabogyóra), a Ruscus hypoglossumra.* A vármegye határán álló, kúpjaival oly szép látványul szolgáló Wetterlin főleg növényzeti sajátosságainál fogva fölötte figyelemre méltó, mert valósággal növényválasztóul tekinthető, a mennyiben az egyes vadon tenyésző északi növényfajokat föltartóztatja a déli irányban való előnyomulásukban* s viszont a nagyszombatvidéki florának egyes képviselőit nem engedi északra előre hatolniok.*
Man kann – írja Wiesbauer – auch im Gebiete der Flora von Pressburg eine Bewegung von Süd und Ost nach Nord und West wahrnehmen. Ausser dem leider schon so verbreiteten und verderblichen xanthium spinosum, das vor weniger als vierzig Jahren in Pressburg noch ganz unbekannt war, dürfte unter anderen auch die nun schon ganz in der Nähe (an der Dampfbahn ausser Blumenthal) vorkommende cephalaria transsilvanica hiefür sprechen, sowie das Vorkommen von conringia, salvia aethiophis, papaver argemone und anderer sich durch jenes erklären lässt. (Beigräge zur Flora v. Pressburg i. h. I, 1.)
* E növény tudvalevőleg Peruban otthonos. Onnan idnult az keleti irányban vándorútra. A mult század végén már Spanyol- és Francziaországban találták. (Cavanilles: Icones III, 41. Tab. 281.) E század elején Németországban (Ascherson: Flora Brandenb. 314. Zuccarini: Flora 1821. évf. II, 612. Koch: Synopsis 356.) E század közepén, 1850-ben megjelenik először Bécsben, 1864-ben már gyakori Bécs környékén és a Morva-lapályon. (Neilreich: Nachtrag zur Flora v. Nieder-Oesterr. 1866. 47. l.) 1856-ban már rátalálnak Pozsonyban (Boller: Verhandl. d. Ver. f. Naturk. zu Presb. I, 10.) s így aztán tovább terjed Buda, Pécs, Erdély, Galiczia, Lengyelország, Bessarábia, Keletindia, Ausztrália irányában. (M. Kronfeld: Chronik der Pflanzenwanderung. Oest. bot. Zeitschrift. 1889. XXXIX, 116–119. és 190–194.)
Külön jegyzékbe foglalta Schiller: Verzeichniss der bisher nur auf den Hainburger Bergen, nicht aber im Gebiete der kleinen Karpathen aufgefundenen Pflanzen. És: Verzeichniss der bisher nur am rechten Marchufer, nicht aber im Gebiete des Presburger Comitates aufgefundenen Pflanzen. Mindkettő közzétéve a Pozs. term. és orv. egyl. közl. 1881–83. Uj évf. V, 114–115.
Ich vermuthe nämlich mit grosser Bestimmtheit, – írja Schiller dr. – dass diese Arten der genannten Territorien, die politisch genommen wohl nicht mehr zu unserem Comitate, ja nicht einmal mehr zu Ungarn gehören, pflanzengeografisch aber nicht von unserem Gebiete getrennt werden können, früher oder später auch in dem eigentlichen Pressburger Comitate aufgefunden werden. (Materialien zu einer Flora des Presb. Comitates. I. h. V, 88.)
Sabransky: Oester. bot. Zeitschrift 1884. évf. XXXIV, 263.
Ilyenek a sudarfüzérű sás, a csomós palka, a nyelves péra, a gyökeredző csalán, a homoki czikszár, a gyászló apácza, a négylevelű polcsa, a dombi és gyászoló szegfű, a dunamelléki lóhere, a szöszös rekettye, a szárölelő gyapor, az évelő saláta, a szártalan bárcs, a késői klóra és varádics az iszap-aranyvirág, a buzérképű galaj és egyebek.
Ilyen új fajok a Rubus dryades S., a Rubus nigroviridis, az északi baltividéki typusokkal rokon Rubus quadicus Sabr., a Rubus pubifrons Sabr., a Rubus brachytrichus Sabr., a Rubus chloroclados Sabr., a Rubus graniticus Sabr., a Rubus Bäumleri, a Rubus adulterinus Sabr., a Rubus brachyandrus, a Rubus ampelopsis Sabr. et Borb., a Rubus Porgelii Sabr. Új alfajok a Rubus reniforns Sabr., a Rubus populifolius Sabr., a Rubus valligenus Sabr., a Rubus clypeatus Sabr., a Rubus macrocladus, a Rubus semidiscolor, a Rubus semibifrons Sabr. és a Rubus dolomiticus Hol. (Sabransky Henrik: Ueber eine neue Brombeere (R. dryades S.) der kleinen Karpathen, közzétéve a Pozs. term. és orv. egyl. közl. 1884–86. évf. VI, 123–126. – Ugyanő: Ueber Rubus nigroviridis n. sp. nebst einer Synopsis der Brombeeren Pressburgs, közzétéve a Pozs. term. és orv. egyl. közl. 1887–91. évf. VII, 1–15. – Ugyanő: Weitere Beiträge zur Brombeerenflora der kleinen Karpathen közzétéve az Oester. bot. Zeitschrift 1891. évf. 5–23. ll. Mindezekhez l. még ugyancsak tőle: Floristisches aus Pressburg, közzétéve az Oesterr. bot. Zeitschrift 1884. évf. XXXIV, 134–135.)
Lumnitzer közli Flora Posoniensis czímű művében 121. lapon rajzát. Azonkívül l. Bäumler: A pozs. term. és orv. egyl. közl. 1887–91. VII, 48. l.
Dietl F. A.: Ein Ausflug auf den Thebner-Kobel bei Pressburg. Közzétéve a Skofitztól szerkesztett Oesterr. botanische Zeitschrift 1853. évf. III, 410–412. Brancsik K.: Ein Ausflug auf den Thebner-Kobel. Közzétéve ugyancsak az Oesterr. botan. Zeitschrift 1862. évf. XII, 148–150.
Verhandl. d. Ver. f. Naturk. zu Pressburg 1857. II, 62–63.
Krizsch F.: Eine botanische Excursion auf die Visoka. Közzétéve a Pr. Ztg. 1857. évf. 158. sz.
Ilyenek a Ranunculus illyricus, Papaver argemone, Spergella nodosa, Malva moschata, Spiraea salicifolia, Potentilla alba stb. stb., mind elősorolva Krzischnél: Der Wetterlin in den kelinen Karpathen (Verhandlungen d. Vereins f. Naturkunde zu Pressburg. 1856. I, 53–54. és u. o. 1857. II, 24. Azonkiív.: Presb. Ztg. 1856)
Ilyenek: Altheae pallida, Clematis integrifola, Ruscus hypoglossum, Xeranthemum annuum, Sideritis montana stb. stb. ugyancsak elősorolva Krzischnél i. h. I. 52–53. II, 23
Sajátosnak kell mondanunk a Csallóköz növényzetét is.* Felső részei a szigetnek gyakori kiöntéseknek lévén kitéve, idegen növényfajok jelennek itt meg, melyek aztán nemsokára újból eltünnek.* Valóságos növényvándorlás színhelye e vidék. Más vándorló növények azonban állandósulnak, míglen a földtagosítás vagy egyéb külső alakulások tönkre nem teszik.* Egyes fajok: Asarum europaeum L., Arum maculatum L., a körtvélyesi hajóállomásnál félholdnyi területen honosultak meg s az egész szigeten másutt sehol sem láthatók. A szerb tövist, Xantium spinosum L. az oroszok hurczolták marhaétekül Somorjába, az Allium ursinum L., a szigetségen, az Ornithogalum nutans L. Körtvélyesnél, a Hippophäe rhamnoides L. a szigetek görélyeiben, a Selaginella helvetica Rab. a szigetek rétein, a Parmelia pulchella Wallr. Somorjánál jelennek meg. Szétszórtan, de még minden évben megjelennek az Epipactis latifolia All., Erucastrum inodorum R., Carlina acaulis L., Gnaphalium uliginosum L. nedves réteken; a Herniaria glabra L., Bupleurum rotundifolium L., Bupl. Gerardi Jacq. a vetés közt, Rumex maritimus L., Typha minima Hopp. Ez utóbbi gyékényféle növény, mely az oroszvári Dunaágban s a Csallóközben kerül elő.* Innen származott valószínüleg Budapest vidékére is.*
Megismertette Resely Mihály somorjai plébános: Zur Flora der Insel Schütt in Ungarn. Közzétéve az Oestrr. bot. Zeitschrift 1867. XVII, 52–53.
Jurinea mollis Cassin, Salvia glutinosa L., Impatiens nole me tangere L., She rardia arvensis L., Anthericum ramosum L., Nonnea lutea R., Isatis tinctoria L., Anthemis tinctoria L., Gnaphalium luteo album L., Filago germanica L., Filago montana L., Filago arvensis L., Micropus erectus L., Plantago arenaria W. K., Andropogon gryllus L., Hierochla borealis R. S., Platanthera bifolia Rich., Peziza calycina Fries, Helvella fatigiata Krumb., Helvella monachella Fries, Clararia ancrea Pers.
Ilyenek egyebek közt: Diplopappus annuus R., Galeopsis versicolor Curt., Solanum dulcamara, Inula oculus Christi Lat., Inula germanica L., Solidago Canadensis R.
Amott Schneller, emitt Resely találták. (Term. tud. közl. 1885. XVII, 226.)
Borbás: Tipha minima (Funk) Budapest határában. (Term. tud. közl. 1886. XVIII, 441.)
Az alsó Csallóköznek Dercsika, Várkony, Bős, Szerdahely vidékén egészen más növényjellege van. Itt áradásnak ki nem tett lápföld van. Számos növény virul e helyütt, s a süppedő talaj veszedelmét a buja növényzet takarja.*
Lathyrus palustris L., Senecio paludosus L., a lapályok szélein Euphorbia lucida W. K.; a nedves réteken Gratiola officinalis. Lychnis floscuculi L., Ranunculus lingva L., R. auricomus L., Thalictrum fiavum L., Gentiana pneumonanthe L., Chlora perfoliata L., előjön itt továbbá Thysselinum palustre Hoffm., Lactuca saligna L., Sonchus palustris L., Inula dyssenterica L., Cirsium canum M. B.; árkokban Succisa pratensis Mönch., Plantago maritima L., Atriplex nitens Rebent, Chaturus marrubiastrum Rebb., Sparganium ramosum Huds.; mocsaras tavakban Hottonia palustris L. és Hydrocharis morsus ranae L.
12Azonban a mocsaras lapály is nagyon érdekes mocsár- és fövénykedvelő növényfajokkal dicsekszik, milyen a csemege sulyom, a solymos baka, a henye boroszlán, a késői szegfű. A Búr-erdőben találjuk a sárga gyopárt és a nyulánk lellenyt. A Súrban főleg a félfüvek (cyperaceák) családjába tartozó növények, kivált a carex- és scirpus-fajok tenyésznek, melyek társas állapotban jelentkeznek és a tőzeg képződéséhez jelentékenyen hozzájárulnak. Ezzel szemben a kryptogam növények, úgy faj-, mint egyedmennyiségre nézve nagyon alárendelten mutatkoznak.* A félfüvek fajaiból másfelé is, jobbára a cyperus-, schoenus-, eriophorum-, scirpus-, cleocharis- és carex-félék jönnek elő, míg a Közép-Európában tenyészó rhynhospora-, fimbristylis-, cladium-, clyna- és kobresia-félék nálunk ismeretlenek.* A Feketevíz és a Dunaág mocsarai ugyancsak számos és érdekes növényfajjal tarkítják a talaj fölületét.
A növényeket egyenként fölsorolja Kornhuber: Das Moor „Schur” bei St. Georgen i. m. III. II, 33. Azonk. l. Resely: Oesterr. bot. Zeitschrift 1867. XVII, 25.
E félfüvekről Csáder Károly értekezett a pozsonyi orv. term. tud. egyesület 1856. máj. 19-iki űlésében. (L. Verhandl. d. Ver. f. Naturk. zu Pressburg 1856. évf. I, 45–46.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages