Modor.
Modor.
Modor, mely, mint láttuk, a pozsonyi vár tartozékai közé sorolandó, 1271-ben már mint a nyitrai püspöknek, 1287-ben, mint Henrik pozsonyi főispán lázadó fiainak s utóbb, mint János pozsonyi főispánnak birtoka szerepelt. Városi rangra I. Lajos király emelte 1361-ben; de a szabadalomlevélből kitűnik, hogy a község már előbb is élvezett némi szabadalmakat, a melyekre vonatkozó oklevelek azonban elpusztultak.
I. Lajos király Modort királynéi várossá emelte s lakosait különösen mint szőlőmíveseket, részesítette tágkörű kiváltságokban. Az 1361-iki szabadalom szerint, melyet a király 1374-ben újra megerősített, a város polgárai szabadon választhattak bírót, ki ügyeiket a királyné tisztjével együttesen intézte. Ezek ítélete ellen, csekélyebb ügyekben Nagyszombat tanácsához, súlyosabbakban Pozsony városához volt joguk fellebbezni. Büntető perekben azonban a város teljesen szabad kezet nyert.
Modor, mint királynéi város, elég súlyos adóknak volt alávetve. Évről-évre, a királyné tisztjének közbenjöttével, újból, a város fejlődéséhez mért összegben állapíttatott meg a földesúri díj s ezenkívül tized járt a királyné pénztárába a szőlőktől, a bortól és a húsméréstől. A szőlőmívelés előmozdítása szempontjából azonban azok, kiknek szőlei elpusztultak, négy évi, kik új szőlőket létesítettek, tíz évi adómentességet élveztek. (Cod. Dipl. IX. III/250, IV 573.)
A város a XV. század elején Stibor vajda tulajdonába ment át, a ki régi szabadalmait mind megújította. 1567-ben pedig Gúti Ország Mihályt, I. Ulászló hatalmas kincstartóját uralta. 1549-ben, e család kihaltával Modor a koronára szállott vissza s ekkor a polgárság, hogy földesúri hatalom alá ne jusson, örök időkre megváltotta függetlenségét. A szabad királyi városok 527sorába II. Miksa idejében emelkedett. (Schreiber: Descriptio civit. Modor.)
Modor régi lakosai, a mint az egy 1439-iki oklevélből kitűnik, németek voltak. Erre mutat legalább az a körülmény, hogy a város polgárainak, az utczáknak, a hegyeknek, szőlőknek és dűlőknek kizárólag német nevük volt. (Cod. Dipl. XI. 358.)
