IV. Az alkotmányos küzdelem kora.
IV. Az alkotmányos küzdelem kora.
Pozsony vármegye rendei méltán elmondhatták magukról, hogy ők ő Felsége leghívebb vármegyéjét képviselik. Már az a körülmény, hogy a Habsburg-házból származó királyok, ha egyáltalán megfordúltak néha Magyarországon, éppen Pozsonymegye területén időztek s így a pozsonymegyeiek előtt még leginkább ismertebbek valának, nagyban erősítette őket lojális érzelmeikben. De különben sokkal közelébb is estek a mindenható Bécshez, semhogy azország keletibb vidékein fel-feltünő elelntállásba valami intenzivebb módon befolyhattak volna. Természetes azonban, és ez kivált a független csallóközi nemességre vonatkozik, hogy az ő soraikból is támadtak egyesek, kik nem törődve az anyagi károkkal, a mindgyakrabban ismétlődő mozgalmakban az elsők között részt kértek.
Az a szerencsétlen bécsi politika, mely elbizakodva a német fegyverek régen tapasztalt diadalától, az alkotmány és szabadság megnyirbálására irányuló állhatatos törekvésben nyilvánult, a helyett, hogy a rég megszakadt területi egység helyreállítását felhasználva, a politikai egység megteremtésére irányult volna, Pozsony vármegyét a lojalitás legszélsőbb határáig vitte el. Oda, a hová a magyar nemzetének, százados alkotmányának sérelme nélkül a királyhűségben elmehet. Ellentmondás nélkül szavazták meg a pozsonymegyei követek az 1687-iki országgyűlésen az uralkodóház örökösödési jogát, bár nehéz szívvel, belenyugodtak a megsarczolt ország újabb és újabb megterheltetésébe. Mikor a Tokay Ferencz kurucz hadnagy és Szalontay köznemes által támasztott zempléni zendülésnek híre ment és Bercsényi Miklós bányavidéki generális felhívása a megyéhez érkezett, a pozsonyi nemesség haladéktalanul fegyvert fogott és megjelent a Lipótvár mellé kitűzött gyülekező helyen.
A Kollonics-féle szervezésben Pozsony vármegye a pozsonyi kerülethez osztatott be, de azért a pozsonyi bizottsághoz, a későbbi kir. helytartótanács e halvaszületett elődéhez, meg a kanczelláriához benyujtott felirataiban, mindig az alkotmányosság hű védője volt, bár az engedelmességben a legvégső határig elment.
)
II. Rákóczy Ferencz.
A csallóközi expediczió.
A szomolányi csata.
A nagyszombati ütközet.
Modor, Bazin és Szt.-György hódolása.
A vöröskői harcz.
Ocskay sikerei.
Rákóczyné a vármegyében.
Pozsony tervezett ostroma.
Az 1706-iki téli csatározás.
A Vágvonal német kézben.
Az áldólyuki győzelem.
Küzdelem a Vágvonal körül.
A stomfai labancz mészárlás.
A m. kir. helytartótanács.
A pragmatica sanctió.
Az 1741-iki ellenzék.
Vitam et sangvinem.
Az 1764-ik országgyűlés.
Úrbéri szabályzat.
II. József.
1789.
II. Lipót.
Az 1790/91-iki országgyűlés.
A Napoleoni háboru.
Pozsony bombázása.
Pozsony újabb bombázása.
Az Óliget elfoglalása.
